Túl sok ideig nem várakoztat az Anora című, a magyar mozikban november 7-e óta vetített új romantikus komédia, már ami a meztelenkedésssel vegyített polgárpukkasztást illeti. Rögtön az első jelenetben ugyanis tangás szexmunkások pucsítanak az arcunkba a vásznon, miközben hétköznapi amerikai fickók ölében meztelen keblekkel vonaglanak. Brooklynban járunk, egy éjszakai klubban, itt dolgozik a címszereplő Anora, vagy ahogy ő jobban szereti, Ani (Mikey Madison) éjt nappallá téve, és próbálkozik minél több pénzt kiszipolyozni szerencsétlen flótásokból, és afféle ötperces barátnő élményt kínálva újra és újra visszacsábítani őket a mulatóba.
Anora élete akkor vesz váratlan fordulatot, amikor a night clubba betéved Vanya (Mark Eydelshteyn), egy szemtelenül fiatal orosz siheder, aki olyan eszkortot kér, akivel nem muszáj angolul társalognia. Mit ad isten, Ani pont ilyen, ám amikor először odamegy flörtölni a sráchoz, még fogalma sincsen, mekkora drámába keveredik a későbbiekben. Nekünk, nézőknek sincsen, de az író-rendező, Sean Bakerből kiindulva, aki olyan életszagú, nagybetűs amerikai filmdrámákat hozott az elmúlt években nekünk, mint a nihilben fuldokló, 2017-es Floridai álom, illetve jó mélyen megkapargatta napjaink szexmunkásainak rögvalóságát a Tangerine-nel és a Vörös rakétával… sejteni lehet, hogy ez is egy olyan sztori lesz, ami a végén csúnyán képen töröl, és kijózanít.
Annak ellenére is, hogy az Anora első negyven perce a hedonisták nedves álma. Miután a szendének tűnő Ani, és a ficsúr Vanya a létező összes pózban szexeltek, és a lány olyan erotikus táncokat lejtett, amiktől egy valódi eszkort is elpirulna, a két fiatal valahogy Las Vegasban köt ki, ahol hirtelen ötlettől vezérelve összeházasodnak. Nyilván ez az a pont, ahol az addig aranyos, szexuálisan túlfűtött film valami másba csap át, hiszen az orosz oligarcha szülők nem nézik jó szemmel, hogy a fiuk egy – az ő szemükben – prostituáltat vett el. Oda is küldik fogdmegjeiket, hogy kapják el a fiút és a lányt, és kerül, amibe kerül, de tegyék semmissé a frigyet.
Sean Baker új filmje izgalmas egyveleg. Ha van filmkészítő, aki tényleg képes a társadalom peremén élőket úgy prezentálni, hogy átélhető legyen a drámájuk, az egyértelműen Baker. A fenekét mutogató, testéből élő Ani történetét a rendező úgy kanyarítja át egyfajta modern, kicsavart Hamupipőke-mesévé, hogy az ember szeméből kifolyik a könny, ennek tetejében pedig nem csak a szép szexmunkást, hanem az őt elrabló kisembereket is tökéletesen átérezhetővé teszi. A fene se gondolta volna, hogy az év egyik legjobb alakítását Yura Borisovnak köszönhetjük majd, aki a marconának tűnő, mégis valahol mélyen empatikus Igorként nyújt támaszt Aninak. Hasonlóképp élményszámba megy a filmben, amit Karren Karagulian csinál, a könyörtelen Torost játsszva, akinek minden megmozdulása hisztérikusan vicces.
Ahogy Ani karaktere vért izzad azért, hogy a pitiáner, oroszokból és örményekből álló maffia ne nyírja ki hirtelen felindulásból, lehetetlenség, hogy ne üljünk úgy ott a moziban, hogy majd kiugrik a szívünk a helyéről.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!