Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Persze, számítottunk rá, hogy valami érdekes crossover műfajt kapunk, de valahogy az atmoszféra még több lett, mint vártuk. Helyet foglaltunk néhány széken a Székelyek – Örökség-mintázatok kiállítás végében, tekintetünket pedig magához vonzotta a haranglábhoz vagy épp templomtoronyhoz hasonlító emelvény és a vele szemben lévő, tradicionális viseletbe öltöztetett torzó.
A rájuk vetülő vörös fény kissé túlvilági élményt adott, mintha valami Grimm-mese vagy rémmese (legyen Az Álmosvölgy legendája) akarna megelevenedni a térben,
amit a soron következő performansz egyes sorai kioltottak, más részei felerősítettek. Temérdek történet szólalt meg viszonylag rövid idő alatt, ahogy Prieger Zsolt és Magyar Bori elektronikus zenei alapra szavalva és énekelve mélyült el vallásfilozófiai mélységekben, és mászott meg erdélyi hegycsúcsokat történeteikkel.
Az Anima Sound System alapítójának zenéje sosem volt hétköznapi, a mostani stíluskavalkád szintén különleges élményt hozott. A magyar népzenét kevés előadó keveri elektronikus zenei elemekkel (még kevesebben csinálják jól), holott ez a fajta mix számos szláv országban tízezreket mozgat meg egy-egy koncerten. Nálunk ez annyira nem elterjedt, de annak ellenére, hogy nem ez volt most a cél, valami minőségében ilyesmi irány állna jól egy efféle ötletnek.
Persze, akkor le kéne mondani arról az üzenetről, amit most kaptunk, ami az előadás lényegét adja, ami lehet, hogy csak épp ebben a térben képes élni. Hiszen a régi székely tárgyak és motívumok között furcsa élmény a történeteket, elmélkedéseket és példázatokat hallani, pláne egy, néha már-már klubzenébe hajló atmoszférában.
19
Épp van
Az ember „nappal küszködik azzal, ami van, éjszaka meg küszködik azzal, ami nincs”, hogy szabadosan a koncertet idézzem, és én is valami hasonlót érzek – bár nem az előadásban elhangzó kontextusban.
Annyi gondolat akart révbe érni olyan rövid idő alatt, hogy néha már-már ütközni véltem látni azokat a fejemben a zenei mélységek ladikjaival. Egyfajta New York-i 5th Avenue az idegfolyamban, ahol nem mindenki érkezik meg (időben), de azért így is van bőven miből válogatni, min elmélkedni, és hiába éjjel írom ezeket a sorokat, mégis azzal küzdök, „ami van”.
A természetes kiválasztódás aljasság által, az emberi gyarlóság bűnei, a természet egyensúlya, az öröm törékenysége… mindenről szó esett. Az utolsó mondatok egyike foglalta legjobban össze az egész képet:
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!