A Magyar Állami Operaház élére új vezetőt kell kinevezni, Ókovács Szilveszter jelenlegi főigazgató megbízatása ugyanis február 14-én lejárt. Mandátumát Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter megbízott főigazgatóként 2023. július 31-ig, de legfeljebb az új vezető kinevezéséig hosszabbította meg. „ ”
Az ügy régóta húzódik: miután az előző pályázatot a minisztérium érvénytelennek nyilvánította, február 13-án új pályázatot írta ki, immár angol nyelven is, és nem szabták feltételhez a magyar állampolgárságot. (A hivatalos verzió szerint egyébként azért lett eredménytelen az előző pályázat, mert csak két jelölt volt, de információink szerint inkább azért, mert Ókovács nem vállalta volna két évre a megbízatás – ezt kérdésünkre a Sunday Brunch adásában jelentette be.)
Az Index ezek után annak próbált utánajárni, hogy mi lehet a pályázat nemzetközivé tételének oka, és azt tudtuk meg, hogy a minisztérium nem elégedett az Opera nemzetközi színtéren elfoglalt helyével, szerepével: „a bírálók szerint 2000 körül az volt a cél, hogy a Magyar Állami Operaház Graz és Stuttgart, vagyis az európai operajátszás második vonalának szintjére jöjjön fel – ami nem a Bécs–München-tengelyen elhelyezkedő első vonal –, és úgy vélik, ez nem sikerült, Budapest 23 év alatt ebben az összefüggésben nem vált láthatóvá. A pályázat kiírói szerint ezen segíthetne, ha külföldi intendáns állna a intézmény élén” – írtuk, hozzátéve, hogy az Operaház felújítás miatt öt évig zárva volt, és a rezsiválság, valamit a támogatások megvonása őket sem kímélte.
Cikkünkre hosszú levélben válaszolt Ókovács Szilveszter, a Magyra Állami Operaház főigazgatója, amit az alábbiakban változtatás nélkül közlünk:
AZ OPERA NEMZETKÖZI BEÁGYAZOTTSÁGÁRÓL – IMMÁR TÉNYSZERŰEN (AZ OPERA VÁLASZA)
Az Index múlt heti cikkének tartalmával megmosolyogtató módon ellentétes a valóság: a Magyar Királyi/Állami Operaház közel 140 éves működésének messze legaktívabb évtizedét élte az elmúlt időben. Engedtessék meg, hogy legalább kollégáim védelmében tényekkel utasítsam vissza a méltatlan – és névtelen forrású „információra” alapuló – értékelést. Sokkoló számok és névsorok következnek, és hadd jegyezzem itt meg – hisz az indexes cikk állításként mutatta be –, hogy sem az OPERÁ-t fenntartó minisztérium, sem soha senki nem vonta eddig kétségbe az elmúlt bő évtizedben tett nemzetközi erőfeszítéseink sikerét. Ugye, nem gondolja senki, hogy nem avatkoztak volna közbe 12 év alatt, ha rossz irányba hajtunk? Hiszen ebben két megnyert pályázat is benne volt. És ha nem is a nyilvánosság előtt, de belül elővettek volna: nem történt ilyen, ezért az egész írás légből kapott, és a reagálás esélyét a cikk készültekor nem kaptuk meg. Bevallom, a tavalyi állami kitüntetésem indoklásában sem elmarasztaló szavak szerepeltek, ellenkezőleg – mivel még sosem kaptam korábban ilyet, alaposan elolvastam. Nehéz most nem magyarázkodásképpen előadni a tényeket, vegye az Olvasó inkább jogos tájékozódásképpen. Hisz közintézmény vagyunk, rendben, ám akkor helyet kérünk, mert nem rövid a tényszerű lista sem – és mindezt a mintának mondható (mert szerkezetében, működési szisztémájában és játszóhelyeit, létszámát és feladatát tekintve is hasonló) párizsi Opera működési költségének 1/6-ából vittük végbe művészeinkkel és munkatársainkkal.
Öveket becsatolni, indítjuk a leltárt!
2011 nyara és 2023 ősze között a Magyar Állami Operaház művészeivel 3 kontinens 28 országának 63 városában jártunk-járunk, összesen 211 külföldi előadást, gálaestet és hangversenyt abszolválva. Volt, ahova háromszor is eljutottunk (Japán, Beregszász, Pozsony, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy), volt, ahova kétszer (pl. New York, Bécs). Legalább 60 féle produkciót vittünk a 47 útra. Leggyakrabban 100-as létszámban utaztunk, de 300-as, sőt 400-as turnéra is volt példa: az OPERA New York-i második vendégjátéka és a teljes mai magyar határt kívülről körbejáró Kárpát-Haza Operatúra a magyar kultúra valaha volt legnagyobb szabású kitelepülései voltak, az Operaház bezárását követő nehezebb évekre időzítve. (Két további országba díszleteket gyártottunk és vittünk.) Fontosnak tartom leszögezni, hogy három nagy turné és két vendégszereplés külön állami támogatással valósult meg, ám a többi negyven esetében mindig a külföldi partner fizette a horribilis költségeket.
A Kis-Magyarországon belüli aktivitás ugyanúgy rekord: hazánk 30 településén 70 este vendégszerepeltünk, minden vármegyében, minden megyeszékhelyen, de más városokban, néha falvakban is, döntően itt is a 4 évre bezárt Ybl palota miatt felszabadult kapacitásokra építve. Budapesten 9 saját helyszínünkön léptünk fel kb. 3600 alkalommal (ezek a rendes évadaink), de színházaink terein kívül 11 egyéb fővárosi játszóhelyre is kértek minket, összesen 90-100 estén. Összességében tehát elmondható, hogy 12 évad alatt az OPERA saját épületein kívül több mint 300 fellépést tartottunk a világ és Magyarország közel 100 városában, százezrek előtt – ez színházi értelemben egy olyan 13. évadot jelent, amelyet a napi feladataink mellett bonyolítottunk le.
A Magyar Állami Operaház előadásairól szóló külföldi kritikákat, cikkeket 2014 óta gyűjtjük szisztematikusan. Azóta 400-nál több írás született 30 ország 120 orgánumában rólunk (főként Európa, de Kanada, az USA, Mexikó, Argentína, Japán, Kína, Korea, India újságjaiban, illetve a Közel-Kelet államainak lapjaiban is). Az operaházak európai szervezete (Opera Europa) 2022 őszén Budapesten rendezte éves nagy konferenciáját, a szövetség EU által támogatott digitális platformján (Opera Vision) a magyar operafilmek az 5. legnézettebb alkotásig jutottak el. Az egyik nagy londoni szakportál (Bachtrack) 2016-ban az OPERA énekkarát a világ legjobb operakórusának választotta, ennek nyomán a főváros Budapestért Díjat adományozott kórusunknak, az indoklás szerint Európa-szerte elismert tevékenysége nyomán. Zenekarunk, amely 220 tagjával egyike a világ legnagyobb hangszeres együtteseinek, több önálló meghívást is teljesített, pl. a berlini Waldbühnén, a Berlini Filharmonikusok nyári rezidenciáján a világ elsőszámú szopránja, Anna Netrebko – a budapesti többszörös tapasztalat nyomán – az OPERA zenekarával lépett fel, később Bécsbe is minket kért, de japáni vagy portugál koncertutak is szerepeltek zsúfolt naptárunkban. Táncegyüttesünkről, a Magyar Nemzeti Balettről most legyen elég annyi, hogy Közép-Európa legjelentősebb klasszikus társulatává vált, München és Moszkva között mi vagyunk a legjobbak, legnagyobbak, legaktívabbak. Egyetlen meghirdetett álláshelyre több kontinensről ezer feletti számú pályázat érkezik, és a világ 90 országának 50 millió nézője hallhatta, hogy az idei bécsi újévi koncert előző nyáron felvett betétfilmjének pímabalerinája, Maria Jakovleva, bizony, azóta már a budapesti Operaházban táncol…
Solymosi Tamás balettigazgató számos külföldi verseny zsűritagja, nekem magamnak pedig – Marton Éva budapesti nemzetközi versenye mellett – módom volt a legnagyobb külföldi operaversenyen, Plácido Domingo Operaliáján részt vennem a zsűri munkájában. Másik két művész-igazgatónk az egyetemi szférában is jelen van: Kocsár Balázs habilitált professzorként oktat a pécsi egyetemen, Almási-Tóth András művészeti igazgató a Zeneakadémián vezeti az operai képzést. OPERA Trezor néven létrehoztuk az intézmény lemez- és könyvkiadóját, 2011 óta több mint 100 CD-nyi anyagot jelentettünk meg először korongon, azután pendrive-on, de manapság már a nemzetközi streaming platformokat használva. Azokon jelenleg 15 cím érhető el a világ bármely pontjáról, kizárólag magyar operák felvételei (a feltöltés folyamatos, ám pénzfüggő).
(Húzzuk alá, vagy legalább egy zárójelet érjen meg, hogy jó közelítéssel az Operaház mint játszóhely közönségének masszív 20%-a minimum külföldi. Mivel az elmúlt 12 évadban az Operaház 7 évet játszott, alapos okunk van feltételezni, hogy mintegy 300 ezer külföldi látogató ült a széksorainkban. Nem gondolnánk ezt sem szégyellni való, vagy kritikára méltó helyzetnek.)
Természetesen nemcsak a mi külföldi aktivitásunk és recepciónk mutatja a beágyazottságot, hanem az is, kik, miféle művészek jönnek ide, hozzánk. Fellépni hívtuk őket nálunk, vagy hívták őket mások, és hívtak minket is mint együttműködő partnerek velük fellépni. Először a legnépesebb gárdát szemlézzük, hisz permanens tenorhiány van kb. száz éve, íme, hát azok a valóban nemzetközi operacsillag énekesek, akiket bármelyik első osztályú ház szívesen szerződtet (azok is tehát, akik a mi költségvetésünk sokszorosából dolgoznak). Listák következnek, 2011. novembere és 2024 júniusa viszonylatában
A híres tenorlista, akik tehát nálunk felléptek, vagy akikkel partnereink lévén együtt munkálkodhattunk (42):
Frank van AKEN
Roberto ALAGNA
Marcelo ÁLVAREZ
Aleksandr ANTONENKO
René BARBERA
Piotr BECZAŁA (két alkalommal)
Kristian BENEDIKT
Andrea BOCELLI
Johan BOTHA (+)
Lawrence BROWNLEE
Javier CAMARENA
Andrea CARÈ
José CARRERAS
Charles CASTRONOVO (több ízben)
Arturo CHACÓN-CRUZ (több ízben)
Kamen CHANEV (+) (több ízben)
José CURA (több ízben)
Plácido DOMINGO (hat alkalommal)
Yusif EYVAZOV (három alkalommal)
Juan Diego FLÓREZ (három alkalommal)
Walter FRACCARO (több ízben)
Marcello GIORDANI (+)
Vittorio GRIGOLO
Teodor ILINCĂI
Jonas KAUFMANN (két alkalommal)
Dmitry KORCHAK
Gregory KUNDE
Ivan MAGRÌ
Francesco MELI
Stuart NEILL
Matthew POLENZANI
Gaston RIVERO (több ízben)
Rafael ROJAS (+)
Arnold RUTKOWSKI
Jürgen SACHER (több ízben)
Fabio SARTORI
Gerhard SIEGEL
Robert Dean SMITH
Rainer TROST
Ramón VARGAS (több ízben)
Carlo VENTRE
Rolando VILLAZÓN
(+): sajnos, négy művész budapesti fellépése óta már elhunyt
Neves külföldi énekesnők, akik jártak nálunk, játszottak velünk (36):
Daniela BARCELLONA
Grace BUMBRY
Renée FLEMING
Barbara FRITTOLI
Elīna GARANČA
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2023/02/21/opera-okovacs-szilveszter-valasz-nemzetkozi-eredmenyek/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!