2022. május 24., keddMa Eszter napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 382,00 Ft | USD: 359,00 Ft | CHF: 370,00 Ft
2022.05.24. Eszter Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 382,00 Ft | USD: 359,00 Ft | CHF: 370,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Ókovács Szilveszter: Miért teszünk úgy, mintha valami diktátor lennék?

Hirdetés

Ókovács Szilveszter: Miért teszünk úgy, mintha valami diktátor lennék?

Végigcsinálta az Operaház nagy felújítását, az Eiffel Műhelyház átépítését, sütkérezhetne ennek a fényében, és most itt van két ügy.

Hadd bocsássam előre, még szoknom kell, hogy interjút készít velem az Index, erre a kinevezésem óta eltelt lassan tizenegy évben nem volt példa, pedig mégiscsak a mienk a legnagyobb magyar kulturális intézmény, amely ráadásul tényleg oldalfüggetlenül, nemzeti intézményként működik. Létezik szerkesztési szabadság, de felelősség is. Ha egy vezető orgánum azt a hatás kelti, hogy elég őt olvasni a körülöttünk pulzáló világ megértéséhez – és az Index ilyen volt tíz éve is –, nem teheti velünk ezt a shadow banninget, nem tehetnek minket „indexre” csak azért, mert én vezetem az OPERÁ-t. A magyar médiapiacon egyedüliként épp a legolvasottabb Index nem adott teret sem a művészeinknek, sem az előadásainknak – és „természetesen” én sem mondhattam el terveinket, álláspontunkat. Mások viszont beszéltek helyettünk, rólunk. Örülök, ha ez most, bő tíz év után változik, és nem csak botrányok kapcsán kerülünk az önök felületére.

És most máris botránnyal keressük, az úgynevezett kikérők ügyével, ami az érintettek szerint ellehetetleníti a vidéki operajátszást.

Hirdetés

Ezt botránynak épp nem nevezném, inkább egy belterjes szakmai probléma izzadságos kivetítésének. Az a kérdés, mindez összefügg-e esetleg holmi országos választással, az igazgatói ciklusom lejártával, nagy projektjeink véghezvitelével, esetleg mindezek egybeesésével?

Mert ön szerint összefügg?

Csak elmondtam három olyan hajlamosító tényezőt, amely eddig csöndes emberek hirtelen felhangosodásához vezetett – eddig is létező helyzetek úgynevezett elviselhetetlensége miatt.

Ez új helyzet, hiszen amíg eddig ki lehetett kérni énekeseket az operaházi próbaidőszak idején vidékre, addig ez február 1-től nem lehetséges.

Ha le kéne magamat teremtenem, inkább azt a kérdést tenném fel: eddig miként volt lehetséges, hogy aláírtunk egy szerződést, és közben az illető művész mégsem itt, hanem máshol, másik honoráriumért dolgozott?

Ez a kézen-közön eltűnő énekesek „rendszere”, és már üzletágszerűen épültek rá némelyek.

Tudatosan egymásra vállaltak produkciókat, mondván, majd úgyis kikérik magukat az OPERÁ-ból. De az nem megy, hogy a Magyar Állami Operaház fizesse őket, közben pedig máshol énekeljenek, mert ez kimeríti a hanyag kezelés tényállását, herdáljuk vele az állam pénzét. Ha ön az Indexnek dolgozik, munkaidejében nem készíthet interjút más internetes hírportál számára – sőt, az önök szférájában még azontúl se. Nálunk lehet énekelni máshol, de nem az operai feladatok ellátásának kárára. Ugye, azért ezt nem olyan nehéz megérteni.



11

Galéria: Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatójaFotó: Papajcsik Péter / Index

Előbb kellett volna az asztalra csapni?

Eddig csak emberkedni lehetett volna, szigorkodni, azt meg öncélúan minek? Nem tudtunk volna helyszínt adni minőségi próbafolyamatokhoz. De az imént körbejártuk az Eiffel Műhelyházat, láthatták, hány rendpróbaterem, balett-terem, házi színpad épült, ami új esélyt hoz. Az elmúlt tíz évben nemcsak mi, de a kormányban is néhányan, akikkel meg lehetett értetni ennek a fontosságát, sokat dolgoztunk azon, hogy a megfelelő körülmények előálljanak. Ma már – magyarországi viszonylatban – a legtöbbször komoly tiszteletdíjért szerződtetünk művészeket, akiknek teljesíteniük kell a vállalásukat, és már van is hol: a produkciók végig tudják próbálni az operavilágban megszokott három-hat heteket. Akinek pedig ütköző felkérése van, kapott most januárban három hetet arra, hogy jogkövetkezmény nélkül meggondolja magát, és elhagyhasson minket, és akkor mi keresünk valaki mást. Nincs harag, a szerződést nem kell még csak megszüntetni sem, mindössze kivenni azt a részt, amely az érintett periódussal ütközik. Egyetlen ilyen kérés sem érkezett, az énekesek mind itt akarnak maradni.

Az operai szférában egy tüsszentés bedönti a produkciót, tehát a legállandóbb tényező a változás.

Szemléltetem: ha a kiváló Bretz Gábort szeretném felkérni, akkor időnként én is koppanok, mert fényes külföldi karriert is visz, és esetleg épp akkor nem szabad. Ilyenkor nem szoktam a médiához fordulni és démonizálni a londoni igazgatót, hogy mégis hogy képzeli, elszívja előlünk Bretzet? Közben még az se biztos, hogy a londoni kolléga időben megelőzött, csak az ajánlata volt jobb a döntést meghozó művész számára – és ennek is sok oka lehet: szerep, gázsi, presztízs, partnerek, város stb. Mi tehát nem esünk kétségbe, ha változtatni kell, mert ez az alapállás.

Időnként a külföldiek is vonzónak tartják Budapestet.

Azt tudni rólam, hogy szeretek magyar művészeknek munkát adni, és csak arra hívunk külföldit, amire épp nincs, vagy nincs elég jó hazai énekes. Ez lehet, hogy nem tetszik más hazai színházaknak, viszont jó az énekeseinknek, a közönségnek, és a magyar kultúra számára is kedvező fejlemény. És talán az is érthető, hogy szeretnénk tisztán látni, kikre számíthatunk. Az egyeztetősdi itt nem pálya, több évre előre gondolkodunk, tervezünk, szerződünk, az európai első vonal a stratégiai cél, és tetszik, nem tetszik, a zászlóshajóé az elsőbbség. Most mégis azt mondtuk: vigyék, akiket szeretnének, majd mi igazodunk. De ha senki nem akar menni, azzal nincs mit tenni. Még a vidéki igazgatókollégák kedvéért sem bontunk szerződést a művészeinkkel, kitéve őket a szerepeikből, magunkat meg a jogos kártalanítás veszteségének. Egyébként már az egyezkedés keretei is hibádznak:

Magyarországon egy cég szállítja az énekeseket egyes vidéki színházaknak. Szóval már nem is a színházzal kellene megbeszélni a szereposztást, hanem egy magáncéggel. Akkor kin is kell segíteni pontosan? Egy magáncégen? Miben is?

Mindenki alkalmazkodjon a változásokhoz a maga szintjén, a maga valóságában – mi is ezt tesszük, és nincs, de nem is kell senki, akinek a vállán sírjunk emiatt.

A vidéki színházak azt is fájlalják, hogy az Opera elszipkázza az énekeseket, és egy operaénekesről tulajdonképpen ön dönti el, mit énekel, mi lesz vele a következő tíz évben. Plusz olyan sok bemutatót tartanak, hogy emellett nem lehet elhívni az énekeseket.

Az operapremiereket trükkösen számolták a kollégák, véletlenül belecsúsztak a balett-egyfelvonásosok és a tavalyi meg a tavaly előtti bemutatók is. Így nem tizenhét, hanem három premier volt ebben az évadban, apró különbség. 

Amúgy meg nem nekem, de kétségtelenül a mindenkori operaigazgatóknak van felelősségük abban, kiből mi lesz. No, de mégis, ki döntse el? Az orvosok? Vagy országosan szavazzunk róla?

Az OPERÁ-ban egyébként bizottság oszt szerepet, nem egy személy ízlése diktál, és a művész elmehet vidékre is tanulni, meghallgatásra, vagy akár külföldre is. Van, aki külföldön épít karriert, van, aki vidéki színházához hűséges. Gregor József mindig vendég volt Budapesten, a bázisa Szeged maradt. Van, akinek nem hiányzik a pesti tolongás, mert itt bizony verseny van. Bellai Eszter megmutatta Győrben, hogy lehet 25 éven át minden egyes évben operafőszerepet énekelni, Bede-Fazekas Csaba a baritonpartikkal ugyanott, ugyanazt. De Schwimmer Jancsi, Vajda Júlia, Tréfás György, Bódi Marianna, Réti Attila, Váradi Marianna, Rendes Ági is – sok és remek példa volt erre is az elmúlt évtizedekben. Egyébként pedig tényleg lehet nemet mondani egy szerződésre, miért teszünk úgy, mintha valami diktátor lennék? És igen, figyeljük a zeneakadémistákat is, de ez nem hiba, ez kötelesség.



11

Galéria: Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatójaFotó: Papajcsik Péter / Index

Mit tettek azért, hogy az egyeztetéseket megkönnyítsék?

Minden énekesünkről megadjuk három évre előre, mikor lesznek a próbanapjaik – újraterveztük az egészet, nem tudom, hány hete nem alszom, a produkciók számát is lejjebb vettük –, így most látszik, ki mikor ér rá. Próba- és előadásnapokon miénk az énekes, mert erre kötöttünk vele szerződést, egyébként pedig szabad: és magával viszi az OPERÁ-ban szerzett szereptudást és -gyakorlatot is a saját tehetsége és szorgalma mellé.

És tudja, mi igazán fájdalmas? Hogy míg a sajtóban naponta elolvashatom, „milyen rettenetesen sokat játszik az Operaház!”, sorra kapom az SMS-eket a művészektől, hogy: „Ilyen keveset fogok játszani? Nehogy már!”

Hosszú távon mi lehet megoldás?

Egyrészt mind az öt városban, amelynek színháza most mint „egységes ellenzék” föllépett, működik egyetemi magánének tagozat, tehát diplomát adnak operaéneklésből. A legnagyobb Szegeden, Temesi Mária irányítása alatt épült ki, most Rost Andrea lesz majd a tanszékvezető. Debrecenben már Bátori Éva irányít, Pécsett a mi fő-zeneigazgatónk, Kocsár Balázs, de például Wiedemann Bernadett is ott tanít. Miskolcon Csereklyei Andrea, a Zeneakadémián pedig Meláth Andrea. Mind együttműködő, nagyszerű művészek, de ha jól látom, igazán csak Gulyás Dénes, a pécsi operaigazgató épít a hallgatókra. 

Látni kell, hogy Parlament sincs Szegeden, Lánchíd sincs Győrben – Budapest nemzetközileg is kiemelt város 3-4 milliós tágabb agglomerációjával, amely képes magas színvonalú operajátszást kitermelni és eltartani.

Máshol más a helyzet. Ezzel őket is védeni szeretném, mert nem lehet elvárni Miskolctól, hogy Richard Strauss-ciklust játsszon, vagy akár csak a felét játssza a budapesti repertoárnak. Azt viszont el lehetne várni egy vidéki metropolisz polgármesterétől noch dazu Szegeden is, hogy szeresse és látogassa a színházát,

és ha beballag Botka Lászlóhoz a főigazgató, akkor adjon néhány tízmillióval többet,

amelyből versenyképesen oda lehet kötni még öt-hat fiatal énekest a most létező nyolc mellé. A mondat eleje természetesen némely elemében fikció, előre is az érintettek elnézését kérem.

Minek köszönhető ez a mostani felzúdulás?

Somogyi-Tóth Dániel tíz éve zeneigazgató, eddig csendesen mosolygott, ha találkoztunk. Silló István Győrből, Cser Ádám Miskolcról eddig a kollégáink voltak, az OPERÁ-ban is vezényeltek – nem panaszkodtak. Gulyás Dénes művészetét különösen tisztelem, ő most sem vádol, emlékeim szerint neki leginkább olyan zenekari potenciál kellene, amely tervezhetőbben és többször áll rendelkezésére. Ez is városi probléma: ha egy megyei nagyváros egyetlen méretes szimfonikus zenekarra koncentrál, akkor nincs széttagoltság, és az az együttes jó formában áll helyt árokban, pódiumon egyaránt. Kesselyák Gergely is erről beszélt, de legutóbb Fűke Gézával, a Győri Filharmonikusok igazgatójával is érintettük ezt. Német modellnek is hívhatjuk, de csak helyben dőlhet el, ki felügyel, ki […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2022/01/27/okovacs-szilveszter-miert-teszunk-ugy-mintha-valami-diktator-lennek-/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

A Megérkeztünk című kiállítással nyitotta meg kapuit a Néprajzi Múzeum új épülete

A Megérkeztünk című kiállítással nyitotta meg kapuit a Néprajzi Múzeum új épülete

A Néprajzi Múzeum új épülete a Liget Budapest Projekt része. Tervezője Ferencz Marcel (NAPUR Architect), …