Hirben.hu Hírben jók vagyunk! - Talán nem kellett volna gyerekként látnia, ahogyan megerőszakolnak egy nőt.
- Talán rendes családban kellett volna felnőnie.
- Talán hagyhatta volna, hogy szeressen, s hogy szeressék.
Sok itt a talán, de ezért sok a mert is. Mert mindenre van válasz, megoldás és feloldás. Csak a felismerést elfogadni nehéz, hogy nem vagyunk tökéletesek, és legkevésbé az, akiről azt gondoljuk, hogy mégis. De, ugye és talán… És mégse. Mert alighanem erről is szól a Legjobban a nőktől féltem, nem csupán arról, hogy egy fiú megreked, kis időre megáll a férfivé válás folyamatában.
Dékány Barnabás ritmusra
Kicsiny tér a kamaráé a Jurányiban. Az előadás javában tart, amikor beengednek, ez a rendezői koncepció része. Mi, nézők, csupán becsatlakozunk egy fiatalember mindennapjaiba.
Sötét van, de annyira nem, hogy a székeket ne lássuk. A színpadi térben Dékány Barnabás, az előadás egyetlen szereplője.
A főhős saját életének DJ-je.
Keverőn és launchpadon adagolja a ritmust, szavakat és mondatokat. Vágyakat, vallomástöredékeket, női neveket. Kavalkádját annak, ami vele, a főhőssel történik – mert hagyta, hogy mindez megtörténjen vele.
Az előadás 18-as karikás, de ez alighanem csak a prűdség illúziójába merevedett társadalmi elit kodifikációs és szankciókkal rettegtető farizeussága miatt van így. Mindaz ugyanis, ami ebben az előadásban elhangzik, semmi olyat nem tartalmaz, amit egy kiskamasz már ne tudna, ne tapasztalt volna meg a világhálóról. Legfeljebb nem érti az összefüggéseket, a normától való eltérés lényegét, az önpusztítás miértjét. Pedig nyilván az volna a jó és hasznos, ha megismerhetővé, érthetővé válna mindaz, ami az embert emberré teszi, vagy éppen elveszi tőle azt, amitől emberként élhetne. Így viszont mi, felnőttek, fiatal nők és férfiak gubbasztunk a székeken, és azzal szembesülünk, amit amúgy kamaszként is megtanulhattunk volna, már ha lett volna valaki, aki segített volna kételyeink eloszlatásában, kérdéseink megválaszolásában. A művészet megélése és megértése ebben a folyamatban sokat segíthetne, de a világ most ilyen.
A társadalom tele van olyan lelkekkel, akik talán még felnőttként sem képesek megérteni, sem elfogadni, hogy a világ sokszínűsége éppen a különbözőségeinkben rejlik. Ehhez azonban figyelni kellene másokra, hallani kellene azt, amit sokszor lehangolnak, és érteni kellene helyünk és szerepünk lényegét az univerzumban.
Ennek hiányában hősünk is csak sodródik a hétköznapok rendjében, és hiába mondja neki az idős szakember (Csákányi Eszter hangján), mert annyit legalább felismert, hogy segítségre van szüksége, hogy
Maga olyan okos, és közben teljesen hülye,
ebbe a tükörbe nem egyszerű belenéznie, és szemkontaktust tartani önmagával. Na, ilyen ember áll előttünk a színpadon, és arról magyaráz, ritmusra, mintha csak abban a bizonyos […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!