2021. május 16., vasárnapMa Botond, Mózes napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 293,00 Ft | CHF: 325,00 Ft
2021.05.16. Botond, Mózes Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 293,00 Ft | CHF: 325,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Ó, az a Víg! − 125 éves a legnagyobb kőszínházunk

Hirdetés

Ó, az a Víg! − 125 éves a legnagyobb kőszínházunk

Páger Antalnak volt egy saját maga által be- és kipróbált isteni gegje, amellyel, ha épp olyanja volt, és előszedte, tapsot tudott kicsikarni a közönségtől. Kezeit úgy csípőmagasságban a háta mögé tette, fordult egyet saját maga körül, és háta mögött a két kezét összecsapta. Ekkor mindig tapsolt a közönség. Ezt a történetet Halász Judit, a színház legrégebbi aktív tagja meséli, aki 1965-ben szerződött a Vígbe kedvenc férfi partnerével, a börtönből akkor szabadult Darvas Ivánnal. Azért ő volt a kedvence, mert Darvas úgy tudta megmutatni a fiatal színésznőknek, de legalábbis neki a darab értelmezéséhez vezető igaz utat, hogy azonnal meg is találta.

Halász Judit, aki immáron 56 évadot élt meg a Vígszínházban, rengeteg anekdotát tud felidézni. Például Sulyok Máriáról, aki, ha jó napja volt, olyan volt, mint egy művelt úriasszony, ha pedig rossz, akár az ügyelőig repítette őt Örkény Macskajátékában, ha a cipőt nem a megfelelő lábára húzta. Vagy Örkény szövegét némileg kiszínezve beszólt az ifjú színésznőnek, vagyis a szomszédban vinnyogó Egérkének: Nem fésülködtél meg! Fesd ki magad! 

Nagy művészekkel előfordul, hogy olykor átírják a szerző szövegét, és Sulyok Mária a nagy művészek közé tartozott.

Hirdetés

Hiába nevezték a főiskolán Maca néninek, s köszöntötte így mindenki, amikor Halász Judit tette ugyanezt a Vígszínházban, a színészbüfében úgy intézte, hogy a fél társulat előtt zenghesse sztentori hangon: az én nevem Mária, nem Maca! A macázásnak itt aztán egyszer s mindenkorra vége szakadt. A hős és a csokoládékatona című Bernard Shaw-darabban pedig Sulyok Halász Judit mamáját játszotta, s az előadás egy pontján az ifjú színésznőnek pofont kellett adnia. Pofont persze úgy is lehet adni, hogy csak úgy tűnjön, nagyot csattan, valójában csak suhintja az arcot, Sulyok pofonja azonban megannyiszor akkora volt, hogy az ifjú művésznő már jó előre beleremegett a puszta gondolatába. Ki tudja, talán ez volt a válasz a macázásra.

Életem legjobb évada az volt, amikor Várkonyi Zoltánnak hála a Pesti Színház lett a Víg kamaraszínháza. (Azelőtt az Ódry Színpad volt.) Itt az egyik előadásban Darvas Ivánnal játszhattam, Várkonyi rendezte. Csurka István szatíráját, Az idő vasfogát játszottuk. Ennél nagyobb ajándékot a sorstól nem kaphattam volna.


Szakonyi Károly író és Halász Judit színművésznő 1973-ban


14

Szakonyi Károly író és Halász Judit színművésznő 1973-banGaléria: Ó, az a Víg! 125 éves a legnagyobb kőszínházunk(Fotó: Szalay Zoltán / FORTEPAN)

De a művésznő nem Darvassal játszott a legtöbbet, hanem Tahi Tóth Lászlóval és Tordy Gézával, ők így hárman a színpadon elválaszthatatlanok voltak. Tahi Tóth azóta sajnos nem lehet közöttünk, pedig vele is játszott a mind számára, mind a Vígszínház életében az egyik legfontosabb s legkedvesebb előadásban, Szakonyi Károly 1970-ben bemutatott Adáshibájában, mely nemcsak kordokumentum és kiemelkedő színháztörténeti momentum – szerencsére fennmaradt és visszanézhető –, hanem arról is nevezetes, hogy az előadásban egy ruha is tapsot kapott. Ebben az évben ugyanis a nők épp nem tudták eldönteni, a hosszú vagy a rövid szoknya a divat, ám a kreatív és korra reflektáló jelmeztervező belevitte a dilemmát az előadásba: az ifjú feleséget, a butácska Sacit játszó Halász Juditra hosszú kabátot adott, aki a Bódog szülőkhöz (Páger Antal, Bulla Elma) megérkezvén ezt ledobta, alatta volt egy midiszoknya, majd azt is lekapta, és az alatta lévő miniszoknya alól hosszú combjait merészen kivillantotta. Ekkor jött a jelmeztervezői bravúrnak szóló taps.

A művésznő az évtizedek során mindössze egyszer kért szerepet, de utólag azt is megbánta, mert ez akkora felelősséget tett a vállára, ami nem tett jót az alakításnak. És vissza is csak egyszer adott szerepet, nyolc évvel ezelőtt, mert annyira méltatlan, kétmondatos, semmi jelenlétet nem igénylő statisztaszerep lett volna, hogy megmondta az akkori igazgatónak, aki a főszerepet játszotta az előadásban, nem vállalja.

Nemcsak Halász Judit, de a színháztörténészek, a ma élő emlékezők és a közfelfogás szerint is 

a színháznak a Várkonyi-éra volt a legfényesebb időszaka, olyan nevekkel, mint Latinovits Zoltán, Bulla Elma, Tomanek Nándor, Ruttkai Éva, Tábori Nóra, Harkányi Endre vagy Bilicsi Tivadar.

Az anekdotákat, legendás előadásokat napestig folytathatnánk, s akkor sem rajzolódna ki teljes egészében annak a körúti polgári színháznak a művészi arca, mely Budapestnek épületként is a legrégebben álló s azóta is színházként funkcionáló intézménye. (A Szegedi Nemzeti Színház néhány évvel még idősebb, egész Magyarországot tekintve tehát ő viszi a prímet.)

Pedig nem is gondolnánk, hogy 1896-ben, amikor a színház nagyon hamar, mindössze egy év alatt megépült, a környék még külvárosi, mocsaras vidék volt banditákkal, ahol gyakran megfordult a rendőrség, a szomszédban gyárak, malmok, ipari létesítmények voltak, s ha valaki fölment a színház erkélyére előadásszünetben, nemcsak egy-másfél szintes alacsony házakra, de gyárkéményekre és vastelepre láthatott. A színház lett a környék polgárosodásának, urbanizálódásának katalizátora, tíz év múlva már megjelentek a nagytőkéből épült pompás bérpaloták, s megjelent az elődje a Lipót körútnak. Az építés pillanatában azonban még Fegyvergyár utcának hívták a mai Szent István körutat.

A Víg Budapest negyedik színházaként épült a Blaha Lujza téri Népszínház, a Várszínház és a Nemzeti mellé azzal a céllal, hogy itt majd német nyelvű darabokat, illetve német nyelven játszó vendégtársulatok játszanak − ezt már Illyés Ákos, a színház főmérnöke mondja, viszont az országgyűlés a germán sárkány lefejezésének ideológiája szellemében a 200 millió forintot nem szavazta meg a színháznak, mely így teljes mértékben magántőkéből épült. Ráadásul először nem is ide akarták építeni, hanem a Markó utcai Legfőbb Ügyészség helyére, de Bobula János építész tervéből nem lett semmi.


A Vígszínház épülete 1896 körül a Szent István (Lipót) körúton


14

A Vígszínház épülete 1896 körül a Szent István (Lipót) körútonGaléria: Ó, az a Víg! 125 éves a legnagyobb kőszínházunk(Fotó: FORTEPAN)

Végül a kor két sztárépítésze, a jobbára Bécsben dolgozó Fellner és Helmer építésziroda építette meg. Ferdinand Fellner és Hermann Helmer pompás épületet gründolt a kor sémái alapján elegáns neobarokk stílusban, annak dacára, hogy akkortájt még pontos mérések nem voltak. A sztárépítész páros összesen több mint negyven színházépületet tervezett, köztük az Operettszínházat és a Kecskeméti Katona József Színházat.

A kőszínházépítés a XIX. században indult […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2021/05/01/vigszinhaz-125-eves-a-legnagyobb-koszinhazunk/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Körömvágási etikett: Te használnád más körömvágó ollóját?

Körömvágási etikett: Te használnád más körömvágó ollóját?

Mindannyiunknak vannak biciklis ismerősei, akik vallásosan űzik a tekerést. Jobb lábukon konstans fel van hajtva …