Hirben.hu Hírben jók vagyunk! – Megint ez a büdös szivar…
– Hmm?
– Már megint itt hagytad ezt a büdös szivart.
– Hol?
– A csészémben… a teáskészletemben. Egy ceruzával együtt.
– Az a délelőtti.
– Hogyhogy a délelőtti?
– Van valahol egy másik is. Tudod, drágám, járkáltam, gondolkodtam…
– Anselmo bácsikám sosem járkált a szivarral. Ült ebéd után a fotelben egy órán át, és bámult a kék füstbe. Mindig így mondta, kék füst…
– Én is úgy szoktam.
– Dehogy. Te fel-alá járkálsz, és telihamuzol mindent.
– Tudod, hogy csak úgy tudok gondolkodni.
– Caro mio, keressük meg a másik csikket…
– Várj. Idejöttem a szekrényhez, aztán az ablakhoz. Néztem a függönyt.
– Miért nézted a függönyt?
– Van valami, amit nem értek.
– A függönyön?
– Nem, ahogy a fény rávetül. Érzem, hogy itt van a magyarázat.
– Kérlek, gondolkozz, hol a másik szivar, ok?
– Jó, jó…
– Franco, rágyújtottál egy újabb szivarra!
– Valóban? No nézd csak. Biztosan így rekonstruálom a helyzetet.
– Most hova mész?
– Az ajtóhoz. Ott megállok és visszanézek. Eszembe fog jutni.
– Na?
– Ez az! Nincs ott függöny!
– Ezt a függönyt nászajándékba kaptuk az unokahúgodtól.
– Nincs benne az unokahúg…
– Caro, ha nem figyelsz rám, inkább elmegyek fodrászhoz.
– Figyelek, de hidd el, az unokahúg rossz irány.
– Hagyjuk az unokahúgodat…
– Bár lehet, hogy hazudik.
– Tehát. Elnyomtál egy szivart valahol a lakásban. Délután. Most. Nem vitte el senki.
– Inkább hagytam leégni. Úgy elegáns. Ez jó, már érthető. Túl elegáns volt, ezért nem tehette.
– Mio caro, ne őrjíts meg, mert kiabálni fogok.
– Szerintem ott égett le a másik mellett.
– A csészében?
– Ha ott, hát ott.
– A csészében csak egy ceruza és egy szivar volt. Hol a másik?
– Talán a kutya elvitte.
– A kutya. Bár pipáznál inkább…
Nézzük csak. Kiszálltam a kocsiból, és attól a rendőrtől kértem tüzet, aki megbüntetett. Ne nevess ennyire, drágám…
– Csak nem gyorshajtásért?
– Nem működik az index. Már megint nevetsz… Öreg Peugeot ez, drágám, nincs raktáron alkatrész…
– Francesco, tehát bejöttél az égő szivarral.
– Igen, a kabátot sem vettem le, csak néztem az ablakot. Majd a függönyt.
– És?
– Nincs és. Néztem, mert olyan furcsa volt. De már értem, most ott van, de akkor nem volt ott. Fogom is a fejem, hiszen itt volt a megoldás a szemem előtt. A szivarom meg elaludt közben, és letettem.
– Még egy kérdés, utoljára. Hol van az a félig elégett szivar?
– Engem az érdekel, hogy került a ceruzám a hamutartóba.
– Mármint a teáscsészémbe…
– Oda. Telefon!
– Felveszem. Igen, a felesége vagyok. Nemrég ért haza, koncertre megyünk. Muszáj? Adom.
– Én vagyok. Értem. Várjon, előveszem a ceruzám a zsebemből, és írom. Ez nem a ceruzám… Drágám, megtaláltam a szivart! Itt volt a ballonom zsebében.
Gerard SIOEN / Getty Images Hungary)
Michel RENAUDEAU / Getty Images Hungary)
Marc DEVILLE / Getty Images Hungary)
Rafael WOLLMANN / Getty Images Hungary)
Marc DEVILLE / Getty Images Hungary)
Walt Disney Television Photo Arc / Getty Images Hungary)
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/multkep/2025/11/16/kubai-szivar-szivargyartas-kuba-dohany/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!