Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nyerges Attila az interjúban többek között arról beszél, hogy
- Dunaszerdahelyen először úgy hangzott el a Nélküled, hogy belökdösték a pályára;
- az csinált karriert a nótának, hogy Orbán Viktor megosztotta a Nemzeti Összetartozás Napján;
- szórakoztatja, ki mit gondol arról, hogy miről szól a Nélküled;
- ritkán politizál, ha a politika a magyarságtudatát valamiféle oldalhoz sorolja, arról nem tehet;
- az új lemezükön végül nem lesz rajta a Magyar Péterről szóló dal;
- Majka, Caramel és társaik baromságokat hordtak össze a színpadon;
- korán kapta meg azt a gyomrost, ami nem járna tulajdonképpen senkinek;
- hirtelen jött az édasapja halála is: még együtt vették meg a karácsonyfát, szilveszterkor pedig már nem élt.
Bevallom, én szeretem a Nélküled című dalt, de gondolom, erről kérdezik a legtöbbet.
Igen.
Nagyon unja már?
Unni nem unom, csak az a fura érzése van az embernek, mintha egyszámos zenekar lennénk, miközben több mint tíz albumot készítettünk. De hogy mondjam… édes teher ez, mert hát minden zenész arra vágyik, hogy legalább egy olyan nótája legyen, ami esetleg azok után is fennmarad, miután ő már nem ügyködik a pályán, és ez a Nélküleddel biztos, hogy megtörténik.
Pont ezt akartam kérdezni, hogy áldás vagy átok-e egy ilyen siker.
Áldás. Átoknak semmiképp nem érezném. De én nem olvasok kommenteket, nem nagyon mozgolódom a social médiában. Úgyhogy csak azt látom, hogy bármerre megyünk koncertezni, ezt a dalt sokan várják és nagyon szeretik. Minden koncerten elhangzik, és azzal szórakoztatom magam, hogy figyelem a reakciókat, az emberek tekintetét.
Ezt soha nem lehet megunni, mert mindenkire másként hat ez a nóta.
Már kevés olyan helyre tudunk elmenni, ahol ne ismernék a zenekart, és ne tudnák, miről van szó, de előfordul, hogy egy fesztiválon eleinte csak azok jönnek oda, akik ismernek minket, abban a pillanatban viszont, amikor elkezdődik a Nélküled elején a zongorajáték, a büféktől és mindenhonnan elkezdenek gyűlni az emberek.
Az összetartozás jelképe
Hogy kezdődött ennek a dalnak a karrierje? Hogyan lett a dunaszerdahelyi focicsapat „himnusza”?
Akkoriban nem nagyon játszott minket semmiféle rádió vagy televízió, az egyetlen lehetőség, hogy ezeket a dalokat, gondolatokat eljuttassam az emberekhez, az volt, hogy koncertezünk. Nagyon sokat játszottunk, évi 130-140 fellépésünk volt, ennek a nagy része a határokon túl, magyarlakta területeken. Sokat jártunk a Felvidékre is, ezért ott ezt a dalt már ismerték. Az első éneklés is úgy jött, hogy meghívtak egy meccsre – akkor még nem volt rendes stadionjuk, csak egy kisebb lelátós, régi futballpálya. Nem volt megbeszélve semmi,
egyszer csak a kezembe nyomták a mikrofont, és belökdöstek a pályára, hogy márpedig akkor most éneklés.
És elindították a zenei alapot. Rettenetesen zavarban voltam, nagyon kellemetlen volt az egész, de hát besétált a focipályára az egész zenekar, és elénekeltem a Nélküledet. Jóval később, amikor átadták a DAC stadiont, énekelhettem el rendes körülmények között.
A közönség pedig együtt énekelt önnel.
Addigra már tudták kívülről a dalt, mert kiosztottak hatezer nyomtatott szöveget, és a közönség egy helyi énekes srác segítségével szépen megtanulta. Akkoriban a Dunaszerdahely nagyon jól szerepelt a nemzetközi kupában, tehát mindenhol közvetítették a meccseiket. És miután ők minden meccsen elénekelték ezt a számot, és a fociszurkolók itt, a Kárpát-medencében mindenhol nézték ezeket a meccseket, széles körben megismerték a dalt is.
Amikor aztán Orbán Viktor egy Nemzeti Összetartozás Napján megosztotta a dalt, akkor mindenki, még az ellenségesen gondolkodók is megírták, hogy a miniszterelnök úr mit osztott meg, és be is linkelték, hogy meg lehessen tekinteni, miről van szó. Úgyhogy ez csinált olyan karriert ennek a nótának, hogy innentől kezdve nem volt megállás. Hála a Jóistennek, hiszen akkor már lassan tízéves volt a dal, 2009-ben vettük fel.
Milyen körülmények között született a Nélküled?
Tízéves volt a zenekar, és szerettem volna valamiféle köszönetet mondani a rajongóinknak, a támogatóknak, akik a tenyerükön hordoznak és követnek minket mindenhova. Persze olyan rímekkel és képekkel dolgoztam, ami rám jellemző, így került a dalba az ötmillió magyar, a fenyő és egyebek. Az a sor, hogy „egy vérből valók vagyunk”, Kipling Dzsungel könyvéből való. De már nem szoktam elmesélni, hogy valójában mi ennek a dalnak a története, és mit jelent nekem, mert elkezdett szórakoztatni, hogy az emberek mikre asszociálnak, és időnként teljesen tévúton járva találnak ki olyan történeteket, hogy ez a dal erről vagy arról szól.
Akkor nem Erdély és Trianon van benne?
Az van benne, amit az emberek gondolnak róla. Köszönetnyilvánításként indult, de olyan szövegekkel dolgozom, amikről bárki gondolhat bármit, így lett ez az összetartozás valamiféle jelképe – minthogy igen, az összetartozásról szól, de nem csak a határokon túl és az országon belül élők összetartozásáról. Mindenkinek szól, aki magáénak érzi a dalt, éljen bárhol a világon.
És aztán úgy volt vele, hogy ha már ezt gondolják az emberek, akkor beleáll?
Az egész karrierünk, a zenekar egész története erről szól, hogy ezt az összetartozást erősítsük, tehát tulajdonképpen a zenekar maga arról szól, amit ők erről gondolnak. És miután benne voltak ezek a képek, ezek a gondolatok, nagyon jól van ez így. De nem gondoltam, hogy ez a dal ilyen sokat fog jelenteni az embereknek.
Baromságok a színpadon
Arra gondolok, hogy mégiscsak egyfajta politikai közösséghez köthető ez az értelmezés.
A magyarsághoz köthető – nem teszek különbséget magyar és magyar ember között azért, mert mást gondol a politikáról, mint én. Ebben nincs politika. Szerintem ez bőven fölötte áll.
De ha fellépnek mondjuk a Békemeneten, akkor óhatatlanul besorolják önöket a kormánypártok oldalára.
Én mindenhol ugyanazokat a gondolatokat mondom, mindegy, hol játszom. Nem változtatom meg a dalok szövegét, ha másképp gondolkodó emberek állnak a színpad előtt. A Nélküled mindenhol ugyanaz. Ugyanazt éneklem annak az embernek is, aki esetleg nem áll föl a stadionban – ebből volt az az ominózus hiszti. Ha nem áll föl, nem áll föl, szíve joga. Én soha nem állítottam fel a közönséget, maguktól kezdték ezt. Ha valaki nem érzi magáénak a dalt, akkor őszintén sajnálom, mert rossz lehet magányosnak lenni egy tömegben.
Azért mégis az történt, hogy amennyire az összetartozásról szól ez a dal, annyira a megosztottságról is kezdett szólni.
Nem tudok mindenkire hatni. Ha valaki ezt gondolja, őszintén sajnálom, de most mit kezdjek ezzel? Megírtam azért, amiért megírtam, aztán hogy ezt ki mire használja, az az ő dolga.
A dalban nincs politika, de ön azért tett erős kijelentéseket, Gyurcsány Ferencről és Magyar Péterről is keményen, elítélően nyilatkozott. Utóbbit trógernek nevezte, és azt mondta, hogy román műparasztnak öltözve masírozott be Nagyváradra.
És nekem nem lehet véleményem azért, mert zenész vagyok, vagy mert szövegeket írok? Én is itt élek ebben az országban, ugyanannyi jogom van azt gondolni a világról, amit gondolok, nem?
De, természetesen. És ezeket meg is írja zenében.
Nem feltétlenül. El lehet olvasni a szövegeimet, ritkán politizálok, ha a politika a magyarságtudatomat valamiféle oldalhoz sorolja, arról nem tehetek. Szerintem ezek természetes, normális érzések, amit egy magyar embernek éreznie kell – teljesen mindegy, hogy mit gondol a politikáról.
Azt látom, hogy vannak olyan politikai pártok vagy politikai szereplők, akik ellene tesznek ennek a nemes gondolatnak, amiről mi beszélünk.
Erről persze megvan a véleményem, és lehet, hogy ezt le is írom, de szerintem a zene vagy az előadó-művészet nemcsak arra való, hogy szórakoztasson, hanem arra is, hogy elgondolkodtasson. És igen, a saját gondolataimat próbálom közvetíteni a színpadról a mikrofon segítségével.
Az új lemezükön lesz egy szám Magyar Péterről.
Végül nem lesz rajta. Átbeszéltük a zenekarral, és túl konkrétnak gondolta mindenki, aztán meggyőztek az igazukról. Ezen a lemezen nem lesz rajta, de hogy valahol megjelenik-e, vagy csinálunk-e vele valamit, az más kérdés. Valószínűleg csak a saját nevemben fogom ezt megtenni, ha megteszem.
Azért döntöttek így, mert most nagyon kiélezett a politikai helyzet?
Nem, azt mondták a zenekar tagjai, hogy egy bizonyos szint alá nem kellene mennem. És miután elkezdődött ez a „művészek a színpadról osztják az észt” dolog, azt gondoltam, nem fogom ezt folytatni, és nem teszek úgy, mintha többet értenék mindehhez, mint az, akinek ez a szakmája és valóban ez a feladata. Megmaradok inkább a szövegeimnél, és nem állok bele a napi politikába.
Nem tartja tehát jónak, hogy Majka, Caramel és társaik politizálnak a színpadon?
Egyáltalán nem, mert ezekről az emberekről rendszerint kiderült, hogy egyrészt nem értenek ahhoz, amiről beszélnek, másrészt pedig azért, mert nála van a mikrofon, miért kéne elhinnem, hogy okosakat mond? Baromságokat hordtak össze, ráadásul olyan stílusban, amit én nem engedek meg magamnak a színpadon.
Azt mondta, hogy az Ismerős Arcok nem klasszikus nemzeti rockbanda, de akkor hogyan tudná definiálni a zenekart?
Rockzenekar vagyunk, és egy zenekar beszélhet olyan dolgokról, amiket fontosnak tart. Azt szoktam mondani, hogy gondolkodó rockzenekar vagyunk. Reagálunk bizonyos dolgokra, amik körülöttünk történnek, ami fontos nekünk, és ami fontos kellene hogy legyen mindenkinek. Ezekről a dolgokról próbálok írni, és nem feltétlenül szórakoztatni szeretnék.
Nincs nagy öröm, bánat
A Nélküledben az a sor, hogy „S bár a lényeget még nem értheted / Amíg nem éltél nehéz éveket” nem is feltétlenül közéleti vonatkozású.
Nem, ez az én életemre vonatkozik leginkább. Aki ismeri a sztorimat, az tudja, hogy elég korán kaptam meg azt a gyomrost, ami nem járna tulajdonképpen senkinek. Erről nem nagyon szoktam beszélni, de a kisfiam halála túl korán jött. Persze nem hiszem, hogy bármiféle élethelyzetben idejében jön, amikor az ember a saját gyerekét temeti, de akkor még szinte gyerek voltam. Egy kölyök, aki föl sem fogta először, hogy mi történik.
Tudja, olyan ez, mint amikor… Amikor az embert mondjuk elhagyja a barátnője, akkor úgy érzi, hogy összedőlt a világ, és mindent ehhez mér, akkor ez a legnagyobb fájdalom. Utána történnek még dolgok, amik sokkal jobban fájnak, és rájön, hogy ez nem is volt olyan fontos. De mikor az ember ezt kapja meg elsőként, akkor utána azok az amplitúdók, amik az örömet és a bánatot jelentik, nem dolgoznak már olyan kilengéssel. Az ember nem tud már örülni annyira semminek, mint előtte, és annyira bánatos se tud lenni semmitől, mint ezelőtt. Erre gondoltam, mikor ezt írtam. Amíg nem éltél meg ilyen dolgokat, nem tudod igazán.
Huszonéves fejjel veszítette el a hároméves kisfiát, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2026/01/23/ismeros-arcok-nyerges-attila-dalszerzo-enekes-nagyinterju/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!