Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A hidrofóbia, azaz a víztől való félelem nem azonos a veszettséggel, hiába tesz a két dolog közé egyenlőségjelet az Ősi ösztön (Primate) című film. Ezzel egy picit rögtön az elején összezavart a hazai mozikban pár napig még biztosan megtekinthető amerikai horror. Úgy tudtam, hogy a veszettséget vírus okozza, például harapással terjed. Nem is rosszul, ugyanakkor a hidrofóbia tünete a veszettségnek, így az Ősi ösztön leegyszerűsítése és hatásvadászata nem annyira ördögtől való. Különösképpen nem, ha azt nézem, hogy ez egy slasher, amelyben egy otthon tartott majom megvadul és állkapcsokat tép le, amikor belelendül a vérengzésbe.
Az Ősi ösztön nem a világ legmélyebb, legkomplexebb filmje, a fentiekből látható, hogy már a felütése is elég ostoba. Ennél butábbak meg már csak a főszereplő karakterek. Vagyis inkább papírmasék, mert a forgatókönyvírók egy picit sem törekednek rá, hogy bárkit elmélyítsenek jobban, háttérsztorit írjanak ezeknek az egyre megviseltebb és egyre hangosabban visító fiataloknak. Oké, a horrorfilmeknél néha direkt rámennek, hogy kedvelhetetlen szerencsétlenek rohanjanak a vesztükbe, de itt különösen odatették magukat az alkotók. Ha ez volt a céljuk, akkor bravó, összehoztak egy olyan vérengzős horrort, amely nagyon jólesik a pattogtatott kukorica mellé.
Azzal indítunk, hogy Lucy (Johnny Sequoyah) hazatér az iskolából, miután évekig kerülte a szeretteit, siket apját, Adamet (Troy Kotsur), aki sikeres regényíró, valamint húgát, Erint (Gia Hunter), akit különösen megviselt a nővére hiánya. Némiképp meghökkentő módon a Pinborough-família tagja Ben (Miguel Torres Umba), a csimpánz is, akit a gyerekek rákban elhunyt anyja vitt haza még korábban. Az állat amúgy amennyire okos, épp olyan barátságos is. Amikor közlendője van, akkor egy tableten képes rábökni azokra a szavakra, amelyeket mondana, ha tudna beszélni, így nagyon egyszerű „mondatokat” is képes összerakni.
Igen ám, de Ben egy este furcsán kezd el viselkedni, a frissen visszatért Lucy, és vele együtt a Hawaiion – nyilván a semmi közepén – álló luxusvillában bulizó haverjai jó hangulatát ezzel csúnyán elszúrva. Mint kiderül, a majmot megharapta egy másik állat, veszett lett, és egyre agresszívebben reagál mindenre, ami él és mozog. Mondjuk utóbbi tényezőn hamar elkezd dolgozni a házi kedvenc, módszeresen kiirtva maga körül mindenkit.
Ami a durvulást illeti, az Ősi ösztön nem fogja vissza magát: a már említett „leesik az állam” jeleneten felül a csimpánz nagyon elereszti magát. Aki nem vigyáz, azt a testi erejét bevetve veri szét a család majma, s mint kiderül, Benbe nem kevés erő szorult. Johannes Roberts rendezése nagyon működik, amikor gyilkolászásról, menekülésről és kétségbeesésről van szó. Minden más snittben, amikor kinyitják a szájukat a tinik, már kevésbé. Olyan szinten nem, hogy én többször összekevertem a fiatalokat, és csodálkoztam, amikor olyan karakter bukkant fel, akiről azt hittem, két perce már kilehelte a lelkét.
Az, hogy a film egy zárt térbe kényszeríti a főszereplőit, remek húzás. És az is, hogy […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!