Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Aki sakkbarbár – márpedig én gimnazista korom óta az vagyok –, azt már a nyolcadik oldalon beszippantja az Ultramarinból, Finy Petra legújabb regényéből áradó mágikus hangulat. A Mechwart téren vagyunk, 1968-ban, történelmi idők ezek, akkor rohanják le Prágát a Varsói Szerződés tankjai, köztük a Magyar Néphadsereg dicső harckocsijai, de Kelement és Tömpét, a Rákóczi Ferenc Gimnázium diákjait csak két dolog izgatja, teljesen érthető módon: az egyik a Kockás Gizi körzővel megrajzolt segge, a másik pedig az a pénz, amit elnyerhetnek a tér sakkozó pancsereitől, hogy megvehessék a jegyet a Brancaleone ármádiája című filmre a Május 1. moziba (a mai Átriumba, ami már színház, nem is mozi).
A film nem is elsősorban Vittorio Gassman miatt izgatja őket, a vonzerőt a női főszereplő, Catherine Spaak hátsója jelenti, amit ugyanazzal a körzővel rajzoltak meg, mint az osztálytársukét, a Kockás Giziét.
Szóval, a Tömpe öngyilkos fogadást ajánl a tér legjobb(nak hitt) sakkozójának, az Ezredesnek, hogy vakszimultánban megveri őt és két társát, háttal a tábláknak, bekötött szemmel, természetesen pénzben.
Dráma a moziban
És akkor elkezdődik a játszma. A három játszma. Pattognak a lépések, Tömpe izzad, mint az igásló, nála csak Kelemen jobban, Tömpe visszakérdez, mi is volt az utolsó lépés, az Ezredes arcán undorító vigyor terül szét, már zsebében érzi a díjalapot (Tömpének és Kelemennek egy vasa sincs, va banque-ra megy a parti, legfeljebb otthagyják a bőrdzsekijüket meg a becsületüket, ha minden kötél szakad.)
Hogy mi lesz a parti(k) sorsa, azt nem spoilerezzük el, de a happy endbe belerondít, hogy bent a moziban, néhány sorral előrébb, hőseink felfedezik Kockás Gizit. Ez még nem lenne baj,
de azt a bizonyos körzővel megrajzolt tomport egy férfikéz simogatja.
És az a kéz nem Tömpéé, de még csak nem is Kelemené.
Ilyen felütés után már nem lehet rossz könyv az Ultramarin, és nem is az. Finy Petra, aki jóval a prágai bevonulás után született, olyan biztos kézzel vetíti elénk az új gazdasági mechanizmus végül is hamvába holt kísérletének éveit, tétován bolyongva a Rákóczi Ferenc Gimnázium– Mechwart tér–Május 1. mozi Bermuda-háromszögében, mintha legalábbis ő maga lenne Nyers Rezső, e sajátos ökonómiai – és továbbgyűrűzve természetesen társadalmi – kísérlet atyja. Finy Petra nagyszerű író, remek meséket is ír, például a nemrégiben publikált Almás pitét.
Katonai középiskola
Az Ultramarin egy kicsit Iskola a határon, egy kicsit Abigél, de nyugodtan átevezhetünk a film világába is: Török Ferenc Moszkva tere is felsejlik a háttérben, igaz, jó két évtized különbséggel. Még a helyszín is majdnem ugyanaz, kőhajításnyira az egykori Kaleftől.
Kissé bajban lennénk, ha be kéne skatulyáznunk az Ultramarint. A felnőtté válás története, coming of age sztori? Igen, az is. Korrajz? Hajjaj, de még mennyire, különösen nekünk, hatvanasoknak, akik kamaszként éltük át azokat a viharos éveket. Szerelmi történet? Persze, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2024/12/11/ultramarin-recenzio-finy-petra-konyv-izgalmas/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!