Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A norvég banda 1986-ban alakult, eredetileg death metal formációként, és a nyolcvanas évek végének extrém metál közegében kezdte meg pályafutását. A zenekar identitását a dobos Fenriz és az énekes, gitáros Nocturno Culto kettőse határozta meg, akik mára a black metal történetének ikonikus alakjai lettek. A Darkthrone első korszakát az 1991-es debütáló album, a Soulside Journey fémjelezte, amely még technikás, sötét hangulatú death metal lemez volt.
A zenekar aztán radikális fordulatot vett, hátat fordítottak a technikás megközelítésnek, és egy nyersebb, primitívebb, hidegebb hangzást fejlesztettek ki. Ez a váltás nemcsak a saját pályájukat, hanem az egész norvég black metal mozgalmat is meghatározta.
Sötét szentháromság
A kilencvenes évek elején megjelent az úgynevezett „szentháromságuk”. Az A Blaze in the Northern Sky (1992), az Under a Funeral Moon (1993) és a Transilvanian Hunger (1994) máig alapműnek számítanak a black metal történetében. Ezeken a lemezeken alakult ki az a minimalista, fagyos, monoton, mégis hipnotikus hangzás, amely később műfaji etalonná vált. Miközben sok kortársuk körül botrányok és médiacirkusz alakult ki, a Darkthrone fokozatosan elhatárolódott a színtér szélsőségeitől.
Fenriz és Nocturno Culto inkább a zene underground szellemiségét hangsúlyozták. Számukra a metál nem üzlet, hanem életforma maradt. Szinte soha nem koncerteztek, és tudatosan kerülték a mainstream nyilvánosságot. Ez a hozzáállás tovább erősítette kultikus státuszukat.
Behatárolhatatlan irányok
A zenekar stílusa az évek alatt folyamatosan változott, mégis végig felismerhető maradt. A klasszikus black metal alapok mellé egyre több crust punk, speed metal, doom és tradicionális heavy metal hatás épült be. A kétezres évektől kezdve a Darkthrone lemezei sokszor már inkább a nyolcvanas évek underground metalja előtti tisztelgésnek hatottak. A duó jelentősége nem pusztán a lemezeikben rejlik, hanem abban a hozzáállásban is, amelyet képviselnek. Kevés zenekar maradt ennyire következetesen autonóm négy évtizeden keresztül.
Nem igazodtak trendekhez, nem próbáltak megfelelni a közönség elvárásainak, és soha nem veszítették el a hitelességüket.
Miközben generációk nőttek fel a zenéjükön, a Darkthrone megmaradt annak, aminek indult: két megszállott metálrajongó projektjének, akik elsősorban a saját örömükre készítenek zenét.
Elektromos gitárral az őskorba
Ezt az attitűdöt, illetve magát a 40 évet foglalja pazarul keretbe a legújabb, 22. albumuk, a Pre-Historic Metal. A lemez hangszerelése több ponton váratlanul kifinomult, noha a gerincet a hangos dobok és a karcos gitár adják. Külön örvendetes, hogy visszatértek a klasszikus riffek. Nem mindegyik tökéletes, időnként össze is mosódnak, mégis végig ott dolgozik bennük a nyers energia, amire a legjobb példa a címadó számban hallható.
A nyitódal, a They Found One of My Graves rögtön világossá teszi, milyen szemlélettel készült az album. Erősen táplálkozik a korai Metallica thrashlendületéből, de ugyanilyen természetességgel jelennek meg benne a Mercyful Fate heavy metal hangulatai. A Siberian Thaw hasonló stílust követ, de még változatosabb. Az abszolút csúcspont a dal közepén érkezik, amikor minden elcsendesül, és elindulnak az ambient effektek, valamint egy kiváló basszustéma. Az instrumentális So I Marched to the Sunken Empire elsőre furcsának hathat, mégis remekül illik az albumra. Egy olyan töltelék, amely cseppet sem érződik annak, sőt, ki merem jelenteni, hogy az egyik legjobb tétel a korongon, főleg a dal közepén érkező váltás miatt.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!