Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az idén száz éve született Kardos G. Györgyöt legtöbben arról a regénytrilógiáról ismerik, amely a zsidó államalapítás időszakában játszódik, és máig jelentős helyet foglal el a magyar irodalomban: Avraham Bogatir hét napja, Hová tűntek a katonák?, A történet vége. De mi történik, amikor ez a szeretetteljes, mosolygó iróniával dolgozó író a színház világát választja témájául – méghozzá egy színházi regény formájában? A Jutalomjáték több értelemben is az: jutalom az írónak, aki végre magyar témához nyúl, és jutalom az olvasónak, aki bepillanthat a kulisszák mögé – egy egyszerre groteszk, szelíd és eleven világba.
Ritkán nyúlt magyar témához
A Petőfi Irodalmi Múzeum impozáns épületében még impozánsabb személyek ültek egy asztalhoz, hogy felidézzék az író alakját és életművét A regényíró „jutalomjátéka” – Kardos G. György: Jutalomjáték címen megrendezett emlékesten. Az eseményt Bazsányi Sándor irodalomkritikus vezette, aki Spiró Györggyel és Nádasdy Ádámmal beszélgetett – két olyan íróval, akik maguk is szorosan kötődnek a színház világához, az előbbi ráadásul jó barátságot ápolt Kardos G-vel.
A beszélgetés középpontjában Kardos G. György egyik különös, vitákra is okot adó műve állt: az 1993-ban megjelent Jutalomjáték, amely egyfajta színházi regényként olvasható. Ez a mű a szerző életművében tematikus és formai szempontból is különleges helyet foglal el, mint Spiró elmondta:
Kardos G. ritkán nyúlt magyar témához. Pályáján inkább igyekezett elkerülni ezt a terepet, talán azért, mert mindenki magyar tárgyú regényt várt tőle, amit ő maga is nehezen tudott teljesíteni.
A Jutalomjáték története szerint egy vidéki színház kulisszái mögé tekinthetünk be: a színészi élet árnyoldalai, a szakmai kompromisszumok, az emberi viszonyrendszerek keserédes groteszksége jelenik meg benne. Nádasdy Ádám szerint a regény kaleidoszkópszerűen váltakozó jelenetei, figurái és hangulatai sokszor jegyzetfüzetre emlékeztetnek. „Olyan, mintha az író egy vázlatot írt volna, amely arra készül, hogy egyszer regény legyen belőle”. Ugyanakkor a szöveg telis-tele van élettel, a színház iránti szeretettel és a kommunizmus abszurditásait felszínre hozó, szelíd, de hatásos szatírával.
A kommunizmus gyilkos szatírája, ami megmelengeti a szívemet, mert a gyerek- és fiatalkoromat eléggé megnyomorította. Örülök, hogy a sárkányt meg lehet rugdalni
– fogalmazott Nádasdy. Spiró György – aki maga is írt színházi regényt (Ikszek, 1979), és több színpadi mű szerzője – hangsúlyozta: Kardos mindent tudott a színházi világról, szerette a „nyomorult színészeket” és „fantasztikus gyermekiségüket”, és ez érződik is a regényen.
Kardos nem akart szembesülni a gonoszság mélységeivel. Emberszerű embernek született, és ez a baj, mert nagy magyar regényt nem lehet gonoszság nélkül megírni.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!