Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ősi tudást, konzervatív válaszokat párosít a legmodernebb kérdésekkel, kulturális és politikai dilemmákkal Böszörményi-Nagy Gergely új könyvében, amelynek már a címe is ezt a gondolatiságot jelzi: Mindenség algoritmus.
A mindenség szó annyit tesz, minden, amit Isten teremtett
– mondja a szerző, aki számára a helyes világkép középpontjában nem saját személyünk, még csak nem is az ember áll. Már önmagában ez sem feltétlenül a fősodratú ízlést képviseli.
A könyv címében szereplő másik szó, az algoritmus ugyanakkor korunk talán legfelkapottabb informatikai kifejezése:
arab eredetű fogalom, amely leegyszerűsítve tudatosan megtett lépéssorozatot, parancssort jelent, amivel az eseményeket befolyásoljuk.
„A cím egymásra épülő felismerések, belátások sorozatára utal; annak logikájára, hogy mi mire épül a világban. Egy olyan algoritmusra, ami egyszerre képes eligazítani minket a személyes életünkben és a sorsunknál tágasabb valóságban is” – mondja Böszörményi-Nagy Gergely, aki ezzel mintegy visszaveszi ezt a kifejezést a Szilícium-völgyi fejlesztőktől.
Gömbszerű tudás
A ma emberét feszítő kérdésekről, problémákról – akár száz évekkel – korábban már kiváló műveket írtak. Ahogy a kötet egyik mottójában Naval Ravikant indiai származású befektetőtől olvashatjuk: „Minél régebbi egy probléma, annál ősibb a megoldása is.” Böszörményi-Nagy Gergely előző könyvében, a Nonkonformban többnyire kortárs szerzők, tudósok és gondolkodók művei alapján tűnődött a világról, a Mindenség algoritmusban azonban szélesebb és mélyebb merítésből gyúrta egybe azokat a referenciákat, amelyek a világképét meghatározzák.
Olyan bölcseket hívok segítségül, akik többsége 100, 500 vagy akár 2500 évvel ezelőtt írt és gondolkodott. Közéjük illesztem be, amit a számomra példaszerűen gondolkodó barátaimtól tanultam, és azt is, amit a kortárs populáris kultúrából – filmekből, mémekből, graffitikből – érthetünk meg a világról. Utóbbiakat az értelmiség gyakran távolságtartással kezeli, miközben sokszor a legfontosabb kulcsokat tartalmazzák a társadalom változásainak feldolgozásához.
A közízlés homogenizálása
A könyv ilyen értelemben a – pszichoedukációs munkák mellett – ma nagyon népszerű világmagyarázó, világmegfejtő művek sorába tartozik. „Világképkereső-könyv, miközben sok olyan állítás akad benne, ami szöges ellentétben áll azzal, amire a reptéri könyvesboltok népszerű self-help könyvei épülnek” – mondja Böszörményi-Nagy Gergely, aki szerint az életmóddal, világképpel foglalkozó könyvekre is igaz az a globális „egységesülés”, ami a közízlés terén az elmúlt években végbement.
Húsz évvel ezelőtt Thomas Friedmann közgazdász azt állította, hogy a globalizáció kilapítja a Föld gazdaságát, egy kiváló új könyv pedig – amelyet Kyle Chayka, a New Yorker kritikusa jegyez Filterworld címmel – arról szól, hogy az internet a kultúrával teszi ugyanezt.
A kávézók a világon mindenütt elkezdtek ugyanúgy kinézni – az Instagramnak köszönhetően. A lakások elkezdtek ugyanúgy kinézni az Airbnb-nek köszönhetően, és a világon mindenütt ugyanazokat a sorozatokat kezdték nézni a Netflixnek köszönhetően. A Spotify automatikus lejátszási listája miatt pedig olyan zenék emelkednek fel, amelyek a legtöbb embernek tetszenek, azaz szükségszerűen a legkevésbé érdekesek és különlegesek. Az algoritmizált fogyasztás gyakorlatilag homogenizálta az ízlést.
Böszörményi-Nagy szerint ma már nincs különbség egy tömegigényt kielégítő könyvesbolt kínálata és a social média között sem, ezért egészen más intellektuális élmény egy jó antikváriumban kutakodni, mint egy modern könyvesboltban, hiszen az antikvárius még megengedi magának a luxust, hogy a saját világképe alapján válogatja össze az üzlet kínálatát.
Bölcs vagy művelt?
A Mindenség algoritmus tehát azt állítja, hogy a hit a helyes rendszerlogika alapja, de amit a szerző erre épít, az sem feltétlenül a modern, fősodratú ízlést képviseli.
A következő réteg az erőteljes ökológiai szemlélet, ami bár szavakban mindenütt létezik a világban, tettekben csak nagyon kevesek életében van jelen. Ezt követi a szépséghez fűződő viszony, amiről a legutóbbi pár évtizedben azt állították, hogy relatív fogalom: szerintem nem az, és a legkevésbé sem tartom véletlennek, hogy napjaink szélsőséges aktivistái csak régebbi korok kiemelkedő szépségű műalkotásait támadják meg a festékbombáikkal.
A szerző a könyv második felében az információ és a műveltség közötti különbségtételről, arról a feszültségről ír, ami az adat és a tudás, illetve a tudás és a bölcsesség fogalmai között húzódik. Az utolsó fejezet témája újítás és gondosság helyes viszonya. „Azt állítom, hogy hiába tettük utóbbit zárójelbe az élet minden területén, legalább annyira fontos a jövő szempontjából” – mondja Böszörményi-Nagy Gergely.
Az innováció problémájának kiemelése abból a szempontból pikáns, hogy magam másfél évtizede foglalkozom technológiai újításokkal. Ebben a könyvben egyrészt a fogalom kiüresedéséről írok, másrészt arról, hogy a szó túlhasználata mellett megfeledkeztünk egy legalább ennyire fontos értékről, amit régiesen gondosságnak, technikai nyelven karbantartásnak nevezhetünk. Ez utóbbi presztízsének leépülése, megbecsültségének csökkenése komoly kockázat a jövőre nézve.
Optikai csalódás
A tavalyi Brain Baron az előadók között szerepelt Érdi Péter agykutató, aki Repair (Javítás) címmel írt könyvet Szvetelszky Zsuzsával. A dolgok megjavíthatósága és az innováció közti összefüggésekre Böszörményi-Nagy Gergely – aki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) alapítványi elnöke is – a következő példát hozza:
Néhány éve nemzetközi pályázatot hirdettünk a MOME kutatás-fejlesztési központjának élére, amelyre 30 országból 160 szakember jelentkezett. Végül egy hölgy mellett döntöttünk a Baltikumból, és nem csupán azért, mert innovációs területen kiváló referenciákkal rendelkezett. Azért is, mert szülővárosában Repair Café néven alapított közösséget, ahol hétvégente összegyűlhetnek az emberek, hogy az elromlott, elrontott technikai eszközeiket egymás segítségével megjavítsák. Ebből a kis életrajzi részletből tudtam, hogy képes a saját szakterületéről, az agyonhype-olt innovációról egy fokkal összetettebben gondolkodni, nem önmagáért fetisizálni az újat.
„A tökéletességet nem akkor érjük el, amikor már nem tudunk mit hozzáadni valamihez, hanem akkor, amikor már nem tudunk mit elvenni belőle” – idézi a könyv Antoine de Saint-Exupéry katonai felderítő pilóta és repülőgépszerelő önéletrajzi könyvét. Erre rímel egy másik gondolat, amely szerint csak akkor hozhatunk bölcs döntéseket, ha az aktív cselekvés periódusai között képesek vagyunk „semmit sem csinálni”.
Ahhoz, hogy az információ tudássá érjen, tudni kell csupán szemlélődni, kontemplálni is. Ez a dopaminalapú információs kiéheztetettség antitézise. A technológia és a szórakoztatóipar házassága, ami az elmúlt negyven év legfontosabb ipari trendje, éppen ettől fosztja meg az embereket. Számomra erről szól a mobiltelefonok iskolai szabályozása is
– mondja Böszörményi-Nagy Gergely, aki szerint amit most látunk, az egyfajta optikai csalódás.
A világ legjobban fizetett fejlesztői
„Úgy tűnik, mintha egyre tájékozottabbak lennénk, miközben sok jel utal arra, hogy alapkérdésekben a modern ember egyre kevésbé lát tisztán. Lewis Mumford amerikai történész a múlt század közepén írt monumentális trilógiát a technológia és a civilizáció kapcsolatáról. Ebben az olvasható, hogy
Leonardo da Vinci óta minden sikeres találmány a távolság és az idő csökkentéséről, illetve az energiatermelő képesség növeléséről szólt, ám az életminőségre gyakorolt hatásuk sokszor pont ezek ellenkezője lett.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!