Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Kívánni sem lehetne jobb évet a magyar irodalomnak, mint az idei: Nobel-díj Krasznahorkai Lászlónak, Booker-díj David Szalaynak. Bár Szalay Kanadában született, és kanadai–magyar kettős állampolgár, de a 2000-es évek elején hosszabb ideig élt Pécsett is. A New Yorker már ekkor beválasztotta a húsz legjobb 40 év alatti brit regényíró közé, de az igazán nagy sikert a 2016-ban megjelent Minden, ami férfi hozta.
Szalay ekkor még csak 42 éves, de már úgy ír a kortárs férfilét nehézségeiről, mint a haza bölcse – na persze melyik haza, kérdezhetjük egy amott (Kanadában) született, emitt (Oxfordban) iskolába járt, emilyen (magyar) gyökerű író esetében. Most Bécsben él, a Booker-díj átadóján is megjelent gyönyörű feleségével és idén született kisfiukkal.
Nagy év ez tehát Szalaynak is, nem csak nekünk, és persze a kiadójának. A díj átvételekor elárulta, hogy a cím, a Flesh nem kis aggodalmat váltott ki a szerkesztőből is, már a könyv írásakor eltöprengtek azon, lehet-e ilyen címre Booker-díjat kapni? A várakozás nem volt alaptalan, hiszen a Minden, ami férfi is esélyes volt a díjra 2016-ban. De mivel is nyűgözte le Dua Lipát, Roddy Doyle-t, a The Guardian és a New Yorker kritikusait a Flesh?
István, az egzotikus
Szalay abban óriási, amit szerettünk Camus-ben, Updike-ban és John Williams Stonerében is, a rezignált, elfogadó, látszólag mindennel szemben közömbös hős megteremtésében. Adott egy szenvtelen, az életében épphogy jelen lévő hős – a nemzetközi olvasók nagy örömére az (egzotikus) István névre hallgat –, aki elindul egy magyarországi panelből, hogy mindent elérjen, aztán nincstelenül ugyanide visszazuhanjon. Klasszikus történet, de szigorúan a mába ágyazva, István ugyanis a nyugatra induló, szerencsét próbáló magyarok sok százezres (milliós?) tömegéből egy. Igaz, neki nem a mosogatás vagy a pincérkedés lesz a sorsa évekig, aránylag gyorsan felemelkedik. Aránylag, mondom, mert a Fleshből semmi konkrét nem derül ki, és ebben nincs semmi túlzás.
Ahogy nem tudjuk meg, hogy néz ki, hány éves, úgy az is titok, mennyi időt tölt el a különböző munkahelyeken.
A kevés leírást, a jellemzések hiányát a szerző azzal magyarázta, hogy a könyvben gyakran felbukkanó, a cselekményt is irányító szex és harag „nonverbális élmények”, amelyek szavakba öntése óriási kihívás egy írónak, ha viszont ezt nem teszi, hanem „üresen hagyja a lapot”, akkor működhet. De mennyire!
Szalay a helyszínekre fordít egyedül hangsúlyt, London mely városrészében, melyik parkban vagyunk, milyen típusú fák alatt. Ezt tudjuk, de az a vicc, hogy egy idő után már nem is hiányzik az emberek karaktere. István feltehetően vonzó, mert az egyik biztos pont az életében a test, a hús, a fizikalitás, a szexualitás – sorsa meghatározó szereplői és alakítói a nők, akik egyébként általában nem is tetszenek neki. Ezek a nők jellemzően odaadóak, kedvesek és határozottak, határozottabbak, mint a főhős.
Sodrásban
István Camus Mersault-jához és William Stonerhez hasonlóan csak van, sodródik, elviseli, amit a sors mér rá. Mintha kívülálló […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2025/11/13/david-szalay-flesh-booker-dij-kritika/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!