1620-ban, az angliai Plymouthból kihajózó pilgrimek aligha sejthették, hogy évszázadok múlva hozzájuk kötnek egy igen jelentős gasztronómiai eseményt: a ropogósra sült pulykával tálalt vacsora hagyományát.
Alighogy áthajóztak az óceánon a meglehetősen kicsi Mayflower nevű vitorlásukkal az Újvilágba, rögtön neki is láttak a berendezkedésnek, az építkezésnek. A tél ugyanis gyorsan közeledett. Gasztronómiai örömük annyiból állt, hogy a magukkal hozott sózott húst némi szárított zöldséggel elkeverve levest főztek.
A következő nyáron a wampanoag törzs indiánjai megtanították a túlélőknek a kukoricatermesztést, a juharfa megcsapolását; megmutatták a bőséges halászterületeket és a helyi vadszárnyas, a pulykák elejtését.

A puritán gyarmatosítók ekkor még hálás szívvel fordultak a helyiek felé, és 1621 novemberében a gazdag betakarítást megünnepelve lakomára hívták a bennszülötteket,
ahol a szájhagyomány szerint a termőföld ajándékai mellett az együtt vadászott nagytestű szárnyast is megsütötték és elfalatozták.
Ebből alakult ki később a hálaadás (Thanksgiving, Abraham Lincoln, 1863) hagyománya. Így az Egyesült Államok különböző vidékeiről ma már november negyedik csütörtökén összegyűlnek a rokonok, és a hagyományoknak megfelelően őshonos amerikai ételeket tömnek magukba:
- töltött sült pulykát (vörösáfonya-mártással),
- párolt zöldbabot,
- burgonyát,
- sütőtökös pitét.
A pulykáknak viszont nem örömünnep a T-Daynek, azaz Turkey Daynek nevezett (Pulykanap) esemény.
A hálaadás előtti napokban több mint negyvenmilliót vágnak le belőlük.
Noha a szárnyasok mérete évtizedről évtizedre egyre nagyobbá válik, a nemesítésnek köszönhetően a leölt pulykák száma nem csökken:
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/gasztro/2020/11/25/negyvenmillio_pulyka_megy_langsirba_pontosabban_a_sutobe/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!