Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Kamaszok, a Netflix március 13-án közzétett drámaszériája nem kertel sokat, rögtön az első, meglehetősen sokkoló percekben azzal indít a történet, hogy felfegyverkezett rohamrendőrök törik rá az ajtót egy mit sem sejtő, kora reggel még éppen ébredező család tagjaira. Apa üvölt, hogy mi van itt, anya is sikoltozik, míg a legnagyobb lány a fürdőszobában térdepel és nyöszörög. A jard azonban nem értük, hanem a 13 éves Jamie-ért jött, akit azzal rángatnak el, és tartóztatnak le, hogy meggyilkolt valakit.
Nem tiszták a körülmények, hogy ki az áldozat, és hogy mégis hogyan követhetett volna el egy ilyen szörnyűséget az Owen Cooper által játszott karakter, aki tényleg úgy fest, mint egy földre szállt angyal, ha a szótárban fellapoznánk az „ártatlanság” szót, konkrétan Jamie arcképét találnánk alatta, illusztráció gyanánt.
A Kamaszok simán lehetett volna egy, a Harlan Coben-thrillerek bántó középszerűsége által kitaposott utat követő sorozat, de a készítők, a This is England-szériákat és a Harry Potter és az elátkozott gyermek című színdarabot író Jack Thorne és a Peaky Blindersből ismert Stephen Graham egészen máshogy gondolták a dolgot. Ők ketten megalkottak egy olyan életszagú, valós időben egyszerre pörgő és lassan hömpölygő drámát, hogy a tévé előtt ülve majdnem rám tört a látottaktól a pánikroham. Pedig én nem öltem meg senkit, és nyilván nem is gyanúsítanak hasonlóval sem.
Az, hogy a Netflix új pszichológiai drámája ennyire realisztikus lett, legfőképp annak köszönhető, hogy a nagyjából 60 perces epizódokkal dolgozó produkció minden egyes része vágás nélkül lett felvéve. De mit jelent ez gyakorlatilag? Azt, hogy a letartóztatástól kezdve, mivel egy-egy epizód egyetlen hosszú snittből áll, kapunk egy erős folytonosságérzést. Először a kamera a rohamrendőrökkel tart, hogy aztán a flow bármiféle megtörése nélkül már ott üljünk Jamie-vel együtt a rendőrautóban, ahol kínosan lassan telnek a percek, a kisfiú pedig egyre csak sírdogál, hogy higgyék el, ő nem ölt meg senkit. Ugyanilyen komótosan, már-már idegőrlően lassan zajlik az ujjlenyomat felvétele, ami megint ráerősít a látottak pánikhangulatára. Időnként más karakterekre váltunk, azaz
mintha a szereplők fognák a soha le nem kapcsolt kamerát, és rángatnák magukkal az operatőrt, hogy vegyen fel minden történést – ezzel tartanak folyamatosan feszültség alatt bennünket, nézőket.
Erre a megoldásra, legalábbis papíron simán rá lehetne fogni, hogy igen… a pilotban működik, de később nem válik idegesítővé? Az egysnittes forgatás akkor is működik, amikor Jamie iskolájában, kaotikus környezetben, verekedő, viháncoló, titkolózó diákok között nyomoz az ügyet vivő detektívpáros. Valamint a harmadik epizódban még inkább kiteljesedik, ekkor pár hónappal később járunk már, és a fiataloknak fenntartott javítóintézetben a tárgyalásra váró tinédzser fiú egy elszánt pszichológussal vív izzasztó beszélgetést.
A színészi játékok első osztályúak, nem véletlen, hogy a Kamaszokat egy másik korábbi Netflix-szenzációhoz, a
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!