Azt már megszokhattuk, hogy Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor termékeny szerzőpárosként lankadatlan kíváncsisággal szemléli és elemzi a minket körülvevő világot. Ez részben a munkájuknak is köszönhető, szociológusként és kulturális antropológusként a kutatási területük is az, hogy megfigyeljék a környezetüket, és következtetéseket vonjanak le a változásokból, de valójában mindig azt kutatják, ami egyébként is érdekli őket. Ráadásul minden témát úgy tudnak megragadni, olyan szögből képesek szemügyre venni, ami korábban másnak még nem jutott eszébe.
A mindennapi élet magyarságszimbólumai című kötetükben például ezer olyan jelképet szedtek össze, ami azt az érzést kelti fel bennünk, hogy Magyarországhoz, a magyarsághoz tartozunk. Arra voltak kíváncsiak, miben nőttünk fel, mi jelenti azt az otthonosságérzést, ami felidéződhet, ha, mondjuk, külföldön vagyunk, legyen az egy íz, illat, dallam, személy, épület vagy verssor – tehát nem feltétlenül a Szent Korona vagy a csavart szarvú rackajuh, sőt biztosan nem az.
Család, művészet, utazás
A Kapitány házaspár azt vallja, hogy a saját életünket és értékválasztásunkat legalább olyan izgalmas megfigyelni, mint távoli korok vagy messzi tájakon élő emberek döntéseit, életformáját, különösen, ha a kettő összefügg egymással. Ezekről írtak A szimbolizáció – Hogyan cselekszünk szimbólumokkal? című könyvükben – és valóban,
mi lehet izgalmasabb annál, mint megtudni akár a mindennapi életünk mozgatórugóit?
Mitől függ, hogy kiülünk-e az erkélyünkre, vagy lomokkal zsúfoljuk tele; hogy a munkahelyünkön kirakjuk-e a családunk fotóját, beállítjuk-e háttérképnek; hogy összeveszünk-e a vasárnapi ebédnél; hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk a szexualitásnak; vagy hogy mi kerül bele egy regény filmes adaptációjába?
Az pedig már a róluk készült, Páros élet című háromrészes portréfilmből derül ki, hogy a munkán – és a munkával járó kutatáson, gondolkodáson, íráson –, valamint a tanításon kívül mi minden tölti ki a Széchenyi-díjas tudós házaspár életét. Megtudjuk, hogy a munka, a család és a rokonság mellett széles és sokszínű baráti kör veszi őket körül, emellett fontos számukra a művészet, sokat járnak színházba, kiállításra, koncertre, valamint rengeteget utaznak, hogy gyönyörködjenek a természeti és az ember által alkotott szépségekben.
Mindemellett nagyon fontos számukra a sport, hiszen ahhoz, hogy a szoftver jól működjön, a hardvert is karban kell tartani, vagyis ép testben ép lélek.
A sport rugalmassá tesz, megtanít kitolni a határokat, és közben a lélek is erősödik, vallják. Ahogy a fizikai munka is szerves része az életüknek: velemi házukat – segítséggel – maguk építették, és együtt gondozzák a kertet. A szellem és a lélek is épül, gyarapszik, ha az ember látja a saját két keze munkájának gyümölcsét.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!