Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nagy Dénes rendező az Indexnek adott interjújában többek között arról beszélt, hogy
- miért vállalta el a Kurtág-töredékek című film rendezését,
- milyen volt az idén 100 éves legendás rendezővel forgatni,
- mit keres Kurtág György,
- mi volt a dokumentumfilm mögötti koncepció,
- milyen hatással volt rá a zeneszerzővel való együttműködés.
A közönség a Természetes fény Ezüst Medve díjas rendezőjeként ismeri, így akár meglepő is lehet, hogy Kurtág Györgyről forgatott dokumentumfilmet. Ha jól tudom, felkérésre vállalta el a feladatot. Miért vállalta el? Mennyire ismerte a forgatás előtt a zeneszerző munkásságát?
Amikor Gőz László, a BMC vezetője, Ugrin Julianna, a film producere és Fazekas Gergely zenetörténész megkerestek, hogy érdekelne-e egy film Kurtágról, egyszerre nagy megtiszteltetésnek éreztem, de hezitáltam is. Én ugyan sok kortárs zenét hallgattam mindig is, de Kurtágot valójában kevéssé ismertem. Ugyanakkor a felkérést követően először mégsem a munkásságát akartam mélyebben megismerni, hanem először
azt szerettem volna tudni, hogy milyen ember.
Rengeteg érdekes ember, fantasztikus művész van a világban, de nem mindenkiről érdemes filmet készíteni. Amikor viszont először találkoztam Kurtággal, egyből tiszta volt számomra, hogy róla viszont érdemes. Ő egy igazi filmalany, akinek hihetetlen tekintete van, minden tükröződik rajta, mégis titkokat rejt. Olyan ember, aki folyamatosan gondolkodik valamin, de soha nem tudod pontosan, hogy min. Az ő arcának az intenzitása, de egyben a kiismerhetetlensége nekem hasonlított arra, amikor a Természtes fény című filmemhez olyan amatőr szereplőket kerestem, akiknek az arca ugyanezt a különlegességet hordozta. Arcok, amelyek a csendben is működnek. Anélkül, hogy megszólalnának, azt érzi az ember, hogy valami folyamatosan zakatol bennük a mélyben. Kurtág György is ilyen, akkor is világok nyílnak meg általa, ha meg sem szólal.
Ezek szerint az első benyomás, az ominózus találkozás miatt döntött, hogy belevág a filmbe.
A találkozás előtt bennem sok kétség volt. Érdekes-e egy 95 éves emberről filmet készíteni? Gyakran volt olyan érzésem, hogy idős művészek sokszor ismétlik önmagukat, és már nem tudnak újat mondani. Ezzel szemben Kurtág egy olyan elképesztő ember, aki folyamatosan keres. 100 évesen sem ismétli önmagát. Folyamatosan reflektál magára. Fáradhatatlan, és folyton hajtja valami elemi erő előre. Ő azért ül le nap mint nap zenét írni, mert valamit el akar mondani, valamit meg akar fejteni, le akar tapogatni a saját valóságából, amit viszont csak a zenén keresztül tud megtenni. Számára a művészet elképesztően primer dolog.
Tanulni egy mestertől
Ön igent mondott, de nagy kérdés számomra, hogy ő is igent mondott-e Nagy Dénesre. Már csak azért is, mert a dokumentumfilmet látva egyrészt egy olyan Kurtág György elevenedik meg, aki szeret instruálni, irányítani, nagyon határozott véleménye van mindenről. Másrészt viszont nagyon megnyílt a dokumentumfilmben, sallangmentesen, őszintén beszél szinte mindenről, még magánéleti kérdésekről is.
Igen, így van.
De nyilván ehhez az kellett, hogy bizalom alakuljon ki a stáb és közte. Mi indította el ezt a folyamatot, hogyan jutottak el a bizalomig?
Egyrészt Kurtág György egy olyan nagy tekintélyű mester, akire a zenei világban mindenki alulról felfelé tekint, akitől valamilyen módon mindenki tart, és ez számára is egy nehézség. Szerintem neki nagy könnyebbség volt, hogy én kívülről jöttem. Amikor Gőz Lászlóék megkerestek a film ötletével, akkor az első találkozón elhangzott, hogy olyan filmet szeretnének, ami nem megy bele ebbe az alá-fölé rendeltségi viszonyba. Hanem egy olyan egyenrangú filmet készítsünk, amely nem csak a zeneszerzőt, hanem az embert akarja megmutatni. Egy olyan filmet, amely méltó Kurtág világához, ami végső soron a sallangmentes fogalmazásról, az önmaga vállalásáról szól. Innentől kezdve szabad kezet kaptam, és mindez nagyon inspirált.
Ahhoz, hogy Kurtághoz méltó filmet készítsünk, beljebb kellett jutnunk egy egyszerű zenei portréfilmnél.
Másrészt a bizalom az elejétől fogva megnyilvánult, de ebben kulcsfontosságú szerepe volt Gőz Lászlónak. Ő volt az, aki hazahívta a Kurtág házaspárt Franciaországból, ahol 15 évet éltek egy kis faluban Bordeaux mellett, és meglehetősen nehéz volt őket elérni. Gőz a saját zenei intézményében, a Budapest Music Center (BMC) egy zenészek számára fenntartott, tetőtéri vendéglakásában helyezte el őket, egy olyan épületben, ahol egy elképesztő zenei könyvtár működik, aktív zenei élet van, elképesztő koncert- és próbatermekkel. Ebbe csöppentek ők bele öregkorukra. Gőz szinte a fogadott fia lett Kurtágéknak, egy olyan lehetőséget teremtett a házaspárnak, amely kölcsönösen gyümölcsöző mindenki számára. A BMC egyébként az elmúlt években egyfajta zenei zarándokhellyé vált, ahová a világ minden tájáról érkeznek zenészek, hogy tanuljanak a mestertől. Kurtág naptárában sokszor szinte hetekre előre nem találni szabad időpontot, mert a tanítványok már mindent befoglaltak.
A bizalom további építésében nagyon fontosak voltak a kezdeti találkozások. Ezekre igyekeztem nagyon felkészülni, sok kérdést összeírtam, mindennek pontosan utánanéztem. Akkoriban Kurtágban nagyon erősen jelen volt a gyász érzése, a feleségét, Mártát akkor körülbelül egy éve veszítette el. Azt hiszem, nagyon fontos volt számára, hogy amikor leültem vele szemben, és bekapcsoltuk a kamerát, én nem akartam vezetni, irányítani ezeket a szituációkat. Nem erőltettem rá a saját elképzeléseimet a filmre, hanem csak figyeltem, és a megfigyelő pozíciójába helyeztem magam.
A cél tehát nem az volt, hogy egy klasszikus portrét készítsenek egy élő legendáról. Hogyan alakult a koncepció? Menet közben? Kifejezetten érdekes, hogy számos külföldi helyszín van a dokumentumfilmben.
Ahhoz, hogy pályázzunk a Nemzeti Filmintézethez, kellett írnom egy konkrét tervet. Dobos Tamással, a film operatőrével már a kezdetektől fogva egy vizuális mozifilmben gondolkodtunk, amely nem a verbális közlésekre épít elsősorban, hanem a képekre helyezi a hangsúlyt. És hogy ebben a vizuális világban fontos szerep jut az arcoknak és az apró gesztusoknak, arcrezdüléseknek, kézmozdulatoknak, de a különböző természeti tájaknak is. Ugyanis már ebben a korai tervben szerepelt az, hogy elutazunk néhány olyan különleges zenészhez, akikhez Kurtág szorosan kötődik, mint például Steven Isserlis angol csellóművészhez vagy Víkingur Ólafsson izlandi zongoristához. Amikor én megismertem Kurtágot, ő már tolószékben volt, és így a BMC épületéből csak nagyon ritkán mozdult ki.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2026/02/07/nagy-denes-rendezo-kurtag-gyorgy-toredekek-interju/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!