Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Menyhárt Jenőt eleinte azért keresték meg A besúgó készítői, hogy a Mocskos idők című dalt előadhatja-e egy színészzenekar az egyik epizódban. A stáb később úgy döntött, hogy főcímdalnak is ezt választják, csak az eredeti, EK-verzióban, derül ki a Fidelio.hu interjújából.
„Negyven évvel ezelőtt egy szál gitárral ültem a konyhában, és elkezdtem összerakni a sorokat. Emlékszem, mielőtt hozzákezdtem, épp Rolling Stonest hallgattam, lehet, hogy már ott dübörgött bennem valamifajta rockzenei hevület. Egy pár sort leírtam, lendületből, és azokat kezdtem el variálni. Egy idő után éreztem, hogy ebből szám lesz” – mondta a Fidelio.hu-nak.
Szerelmes voltam egy lányba, aki nem volt elérhető, mert egy barátom járt vele. Akkor, huszonhárom évesen, az összes életenergiám és hormonom dolgozott bennem, az agyam pörgött, túlfűtött, frusztrált, dühös és kíváncsi voltam
– felelte Menyhárt Jenő arra a kérdésre, hogy mi inspirálta a dalt.
Akkor ez volt a levegőben
A zene, amit játszott hozzá, három akkord volt, egy rock and roll séma. És amikor a szöveget írta, nem gondolta, hogy a végén is ez marad a zene. De végül meggondolta magát, mert úgy érezte, hogy nagyon jól működik. Menyhárt Jenő hozzáfűzte, hogy a zenekar többi tagja is lelkesedett, amikor meghallotta az új szerzeményt, és a közönség is hamar megszerette. Pedig az első hét évben betiltották a zenekar működését, és hatósági megtorlások árnyékában írták zenéiket.
A helyzet, ami körülvett minket, normális esetben kihívást kellett volna jelentsen, a valóságban azonban sokkal inkább frusztráló volt számunkra. Voltak jó néhányan, akik hozzám hasonlóan azt érezték, hogy valahogy ki kéne robbanni az egészből. Próbáltam szinte mindent beletenni ebbe a dalba, amit éreztem, és ami akkor benne volt a levegőben
– fogalmazott.
A közös sors akkoriban összehozta az embereket, de gyakran mégsem ugyanott éltek, erre utal az „Ugyanaz a város, de mégsem ugyanaz az ország” ellentmondásosnak tűnő sora.
Menyhárt arról is beszélt, hogy a háború tényleges fenyegetettségként szőtte át a hétköznapokat, meghatározta az életet, hogy a berlini fal két oldalán egy-egy atomhatalom áll szemben. „Az emberek bezárva érezték magukat, a rendszerek mozdíthatatlanságát és átjárhatatlanságát kellett megéljék újra és újra.”
Abban az időkben gyakran úgy értek véget a szerelmek, hogy az egyik fél disszidált, és tudták, nagy valószínűséggel soha többé nem fogják látni egymást – mondta. „Ez akkoriban része volt az életünknek. Aki a nyolcvanas években emigrált, az tíz évig nem nagyon tudott visszajönni. A döntése folytán egyik pillanatról a másikra egy másik életben találta magát, arra kényszerülve, hogy radikálisan hátrahagyja a régit.
Erre is találni utalásokat a szövegben. Soha nem építettem azonban mindenkori aktualitásokra a számaimat. Azok esszenciálisan ott vannak bennük, de a dalaimban alapvetően mindig egyfajta időtlenségre törekedtem
– magyarázta.
Máshogy, máskor, de újra itt van
Mint korábban megírtuk, először az […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2023/02/07/mocskos-idok-menyhart-jeno-a-besugo-dal-focimdal-zene/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
