2021. június 15., keddMa Jolán napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 351,00 Ft | USD: 289,00 Ft | CHF: 322,00 Ft
2021.06.15. Jolán Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 351,00 Ft | USD: 289,00 Ft | CHF: 322,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Mit tud Kanada, amit Hollywood nem?

Hirdetés

Mit tud Kanada, amit Hollywood nem?

A dokumentumfilm mint műfaj megjelenése komoly etikai kérdéseket vetett fel Kanadában: mennyi igazságalappal kell rendelkezni az ábrázolt témáknak? Őszintének kell-e lenni egy dokumentumfilmnek? Vajon igazságos az, ha a film készítője nem tagja a megörökített közösségnek, vagyis, ha „fehér emberként” eszkimókról mesél? Különbség tehető-e a kívülálló nézőpontja, valamint a film készítője szempontjából kedvező ábrázolásmód között? Robert Flaherty, az első kanadai dokumentumfilm rendezőjének hívei szerint igen, még akkor is, ha Flaherty a lehető legrosszabb példa, hiszen valójában amerikai volt…

Az első kanadai is amerikai

A legelső – nem fiktív – kanadai vonatkozású film amerikai gyártmány, név szerint a Nanuk, az eszkimó (Nanook of the North) volt. Robert Flaherty 1922-ben rendezett filmjét máig amolyan vegyes felvágottnak, a dokumentumfilmet drámai elemekkel kiegészítő mozinak tartják. Az inuk eszkimók (vagyis az inuitok) mindennapjait megörökítő alkotás beavatott színészekkel dolgozott, a jeleneteket is előre begyakorolták vagy felvázolták a szereplőknek ahelyett, hogy spontán történéseket rögzítettek volna. A Nanukot inspiráló sztori megnyitotta a dokumentumfilmben rejlő lehetőségek tárházát, a film átütő sikere ellenére azonban a kanadai dokumentumfilm-gyártás 1939-ig szinte egy helyben topogott. 

A XX. század első negyedében fejlődésnek indult az infrastruktúra: a Canadian Pacific Railway (Kanadai Csendes-óceáni Vasút), valamint a Massey-Harris (mezőgazdasági gépekkel foglalkozó vállalat) reklám céljából előszeretettel használt rövidebb lélegzetű dokumentumfilmeket. A szövetségi kormány 1918-ban megalapította az első filmgyártó egységet, a Canadian Government Motion Picture Bureau-t, magyarul a Kanadai Állami Filmirodát (igaz, eleinte Exhibits and Publicity Bureau-nak hívták, csak 1923-ban keresztelték át későbbi nevére).

A műhely célja olyan filmek gyártása volt, amelyek a kanadai kereskedelmet és ipart propagálták. A kereskedelmi miniszter 1924-ben úgy fogalmazott, az iroda rendeltetése a (természeti) látványosságok, a mezőgazdasági erőforrások, valamint az ipari fejlődés külföld felé kommunikálása volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a legelső kanadai hangos dokumentumfilm az 1935-ös Lest We Forget, Kanada szerepét az első világháborúban taglaló mozi volt.

Hirdetés

(Korábban George Valiquette québeci rendező készített a kormánynak három filmet – 1922-ben, 1923-ban és 1925-ben – különféle sarkvidéki expedíciókról. Az ekkortájt készülő úti beszámolók azonban szinte a nullával egyenlő művészi értékkel bírtak, és nem számítanak hagyományos dokumentumfilmnek.)

Az 1930-as években egy privát cég, az Associated Screen News dominálta a dokumentumfilm-gyártást. Az ASN főleg – a Bureau-hoz hasonlóan – ipari filmanyagokat készített, viszont ezek az alkotások már kimondottan szórakoztatás céljából kerültek a filmszínházakba. A kanadai filmgyártás úttörőjeként ismert Gordon Sparling karrierje nagy részét az ASN-nél töltötte, az ő nevéhez fűzhető az 1934-es rövidfilm, a régit az újjal szembeállító Rhapsody in Two Languages. A dokumentumfilm Montréalban játszódik: a városi környezet egyszerre modern, hiszen csili-vili automobilok cikáznak az utakon, másfelől viszont letűnt, hiszen egy-egy lovas kocsi is feltűnik a képkockákon. 

Skót férfi kanadai hőstette

1939. május 2-án megalakult a National Film Commission, mai nevén Kanadai Nemzeti Filmbizottság (National Film Board). Egy skót filmrendező, John Grierson azt vallotta, hogy az országnak olyan filmeket kellene készíteni, amelyek minden kanadai számára közérthetők, oktató jellegűek, rávilágítanak az ország életmódjára, valamint az esetleges problémákra. Mackenzie King miniszterelnök kérte fel Griersont arra, hogy dolgozzon ki a dokumentumfilm-készítéshez és -forgalmazáshoz szükséges stratégiát. Grierson rukkolt elő a „dokumentumfilm” kifejezéssel, amely szót elsőként Robert Flaherty 1926-os filmjére, a Moanára húzta rá.

Tudom, hogy Kanada nem veheti fel a verseny Hollywooddal, de az ismeretterjesztés és információszolgáltatás terén nincs, ami az utunkba állhatna

– vallotta a skót filmmogul, aki nagy hangsúlyt fektetett a különböző kisebbségek bemutatására.

John Grierson (j) filmrendező 1955-ben

John Grierson (j) filmrendező 1955-ben

Fotó: Wikipédia

A Filmbizottság robbanásszerű fejlődést produkált a második világháború idején, hiszen a világégés egyet jelentett a propagandafilmek és -sorozatok (például a második világháborút propagáló sorozat, a Canada Carries On) terjedésével. 1941-ben Stuart Legg filmje, a Churchill’s Island nyerte el a legjobb rövid dokumentumfilmért járó Oscar-díjat, méghozzá ebben a kategóriában a […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2021/05/16/mit-tud-kanada-amit-hollywood-nem-/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Calçot, avagy ilyen egy katalán tavaszi emlék

Calçot, avagy ilyen egy katalán tavaszi emlék

Ha nem nézel utána, nem bányászod ki az internetről, csak arra tévedsz, a Barcelonához közeli …