2022. május 19., csütörtökMa Ivó, Milán napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 386,00 Ft | USD: 367,00 Ft | CHF: 376,00 Ft
2022.05.19. Ivó, Milán Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 386,00 Ft | USD: 367,00 Ft | CHF: 376,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Minőségi magyar filmeket kell előállítani, ebben komoly hiány van

Hirdetés

Minőségi magyar filmeket kell előállítani, ebben komoly hiány van

Menjünk vissza az időben: emlékszik még arra, hogy mi fogta meg a televíziózásban, illetve a filmkészítésben?

14 éves korom óta operatőr szerettem volna lenni. Az édesapám amatőr fotós volt, gyakran mesélte, hogy ő operatőrnek készült, de nem sikerült, jogász lett. Sokat fotózott, így én is rátekeredtem a fényképezésre. Mindez jelentősen a rendszerváltás előtt történt, túl sok realitása a Színház és Filmművészeti Főiskolára történő bekerülésnek nem volt. Elkezdtem dolgozni az akkor még létező Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójában mint segédoperatőr, de már az első évben láttam, hogy nem ez lesz a jövő. Felvételiztem a pécsi jogi karra, ahova fel is vettek. Jártam a jogi egyetemre, közben folyamatosan próbálkoztam a főiskolán, ahová ötödik nekifutásra vettek fel.

Másfél évig párhuzamosan végeztem a két egyetemet, nagyon élveztem, és egyre jobban beleszerettem a filmezésbe. Éreztem, hogy ez az én utam. Elvégeztem a jogot, utána a filmművészetit, így indult a pályafutásom. Az azóta eltelt időszakban operatőrként rengeteg lehetőséget kaptam. Nincs olyan filmes műfaj, amiben ne dolgoztam volna. A híradótól kezdve a nagy költségvetésű amerikai játékfilmekig fényképeztem mindent. Amit a leginkább kedvelek, az természetesen a játékfilm, valamilyen formában mindig is ezzel szerettem foglalkozni.

Az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai alapján milyen irányt mutat most a magyar filmgyártás?

Hirdetés

Szerintem remek az irány. Nagyon optimista vagyok. Az a rendszer, amit Káel Csaba kormánybiztos vezet, az NFI (Nemzeti Filmintézet) működése, komoly reményekre jogosít föl minket filmeseket és a közönséget egyaránt. Számos problémát, kérdést kell még megoldani, de úgy látom, hogy mindezzel együtt a helyes irányba megyünk.

A közelmúlt történései egyelőre alig-alig jelentek meg a magyar filmkészítésben…

…miért, a távolabbi múlt igen?

Ahogy az sem, ebben elég nagy hiátus van jelenleg. Mi ennek az oka?

Ez így van, főleg a rendszerváltás utáni filmfinanszírozást és alkotásokat tekintve. Arról sokat lehetne beszélni, hogy mi ennek az oka, de én ezt nem szeretném boncolgatni, nem is visz előbbre. Mióta Káel Csaba a kormánybiztos, jóval nagyobb hangsúlyt kapnak a magyar történelmet feldolgozó témák. A közelmúlt történéseit is elkezdtük feldolgozni: méltó költségvetéssel leforgott az Antall József életét, illetőleg pályafutását bemutató filmem, ez jelen pillanatban vágás alatt van, idén október 23-án fogjuk bemutatni.

A filmkészítés nagyon-nagyon drága és macerás műfaj. Ha ma megszületik egy döntés, akkor a legoptimálisabb és a legjobb esetben is két év múlva lesz belőle film. A Covid is közrejátszott, hogy még egy évet elvesztettünk. Egész egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ez egy ilyen műfaj. Ha csak egy picit csúszik bárhol a rendszer, bármilyen okból, mint például a Covid, akkor az nem két év, hanem három vagy négy. Idő és pénz. Nyilván egy reneszánsz dráma vagy egy Mátyás király korában játszódó játékfilm nem annyiba kerül, mint mondjuk nekünk az Antall-mozi, de ezzel együtt – költségvetését és gyártását tekintve – a rendszerváltás korában játszódó alkotás is kosztümös filmnek tekinthető.

Azért viszonylag gazdag és színes a történelmünk, tehát vissza lehet menni még az időben…

Bocsánat, közbevágok. Forgatókönyvíró barátom azt szokta mondani, hogy az amerikaiaknak van tíz történetük, és azt elmesélték ezerszer. Nekünk van ezer történetünk, és abból tízet meséltünk el – ez tökéletesen leírja a helyzetet. Egyrészt a szakmai vezetésnek határozott szándéka a magyar történelmi témák feldolgozása, másrészt nem lehet elmenni amellett, hogy a kormányzat nagyon komoly összeget tesz bele a filmgyártásba. Soha a rendszerváltás óta ilyen jelentős finanszírozást nem kapott a magyar filmipar. Úgy gondolom, ez már kultúrtörténeti jelentőségű tett.

Nyilván ez piaci alapon kivitelezhetetlen lenne, mármint Magyarországon.

Kis ország vagyunk, de Európa is kicsi ehhez. Nyilván lehetne és érdemes lenne elgondolkodni, hogy valamelyest a piaci irányba próbálják terelni a filmgyártást, de egy dolgot le kell szögeznünk. Ma Magyarországon a filmfinanszírozás az kultúrafinanszírozás. Tetszik, nem tetszik, ez kultúrpolitikai döntés. Az aktuális kormányzat dönti el, hogy milyen mértékben kívánja a hazai filmipart finanszírozni. Én azt látom, hogy most komolyan akarja, jelentős összegeket áldoz erre. Szerintem nagyon-nagyon helyesen. Ez az a műfaj, ami talán a legkönnyebben, legintenzívebben és a leghatékonyabban jut el az emberekhez, ami a legnagyobb hatást tudja kifejteni.

BP-1137

Fotó: Bodnár Patrícia / Index

Hasonlóan hiányműfaj Magyarországon a dokumentumfilm, bár vannak nagyon jó alkotások, de külföldön a műfaj hajnalát éli. Idő- és pénzigényes, ez tény. Lát-e rá esélyt, hogy a jövőben erre is fordul a magyar filmgyártás, ha meglesz rá a finanszírozás?

A magyar dokumentumfilm napfelkelte előtt áll, hogy a hajnalra rímeljek. Ez irányban is elindult a magyar filmgyártás – most nem a saját lovat akarom dicsérni –, május 12-től a mozikban is látható lesz a Hosszú Katinka pályafutását bemutató filmünk. Számos kritika ért, mert ez egy kiemelkedően magas összeggel finanszírozott film. Bő két évig forgattuk: a Covid azért jó nagyot odavágott a filmnek, ugyanúgy, ahogy Katinka pályafutásának is. De megmutatta – ahogy a streamingoldalakon nagy sikerrel futó alkotások esetében is –, hogy tévút azt gondolni, a dokumentumfilm a szinonimája kell hogy legyen az olcsó filmnek.

Összességében elmondható a magyar néplélekről, hogy mindig többre, nagyobbra vágyik, és ez nem csak a kultúrára igaz. A sportban például szállóigévé vált a „kis pénz, kis foci” mondat, ami egy kicsit a hozzáállásunkat is meghatározza. Hogyan lehetne kilépni ennek az árnyékából?

A mi munkánkat a minőségre való törekvés szervezi. Ez minden filmünkben meghatározó. A Katinka-filmnél is azt mondtam, ha nem kapjuk meg rá a pénzt, akkor nem csináljuk meg, ha megteremthető a szükséges finanszírozás, akkor leforgatjuk. Semmi garancia nincs rá, hogy ez egy kirobbanó sikerű film lesz, de az összes lehetőség adott volt. Mi minden alkotói energiánkat beletettük, az NFI odatette mellé a pénzt, mint a másik szükséges oldalt. Szerintem megérte. Egy olyan sportolónak a képe bontakozik ki a filmből, aki példamutató lehet az ország, a fiatalság számára. Az a mondat, hogy „munkával mindent elérhetsz”, minden pillanatában ott van a filmnek.

Még mielőtt rátérünk a Katinka-filmre, beszéljünk egy kicsit a moziról és a streamingszolgáltatókról. Gyakorlatilag tömeggyártásban készülnek a produkciók, szinte mindent feláldoznak a […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2022/05/10/lajos-tamas-producer-hosszu-katinka-the-movie-interju/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Az uniformis alatt neccharisnya és csipkés bugyi volt

Az uniformis alatt neccharisnya és csipkés bugyi volt

„Ez rettenetes!” – mondja a darab egy pontján Pentheusz, és igaza van. A színpadon vér, …