Bridget Collins mestere a sötét és misztikus motívumokkal teletűzdelt, egyszerre történelmi és a régmúlt korok atmoszféráját idéző, mégis valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nagyon is kortársnak érződő történeteknek, amire A csendgyár is remek példa.
A regény két szálon fut, a részek egy női, valamint egy férfi karakter sorsát követik végig. Az első idősík Sophia Ashmore Percy 1820-as naplóján keresztül elevenedik meg. A nő férjével, Jamesszel egy görög szigetre utazik, hogy felfedezzen egy új fajt. Érkezésükkor szomorúan tapasztalják, hogy tudós barátjuk elhunyt, megjelenik azonban egy titokzatos nő, Hira, aki furcsa kapcsolatot létesít Sophiával, és akarva-akaratlanul is megváltoztatja annak életét.
A második elbeszélés évtizedekkel később játszódik, és a feleségét gyászoló Henry Latimer kálváriáját mutatja be. A férfi élete fenekestül felfordul, amikor egy különleges ajándékot, azaz egy pókok által szőtt selyemdarabot kap Sir Edward Ashmore-Percytől. A két férfi alá-fölé rendelt viszonya eleinte semmit jóval nem kecsegtet, ám Sir Edward ajánlatot tesz Henrynek. Az üzlet megköttetik, és elkezdődnek az igazi problémák.
Nem minden a szerethetőség
Sophia és Henry sorsa persze idővel összeér, ám az elbeszélésekben két teljesen eltérő világ elevenedik meg előttünk. Pontosabban majdnem teljesen eltérő, hiszen a misztikus selyemszövő pókok mindkét szereplő életében fontos motívumok. Olyannyira, hogy ezek a pókok adják a történet kiindulópontját, vagyis a mágikus, csendet előidéző selymet, amely minden történésnek a mozgatórugója.
A történet izgalmasan indul és (szerencsére) fordulatokkal zárul, vagyis nem igazán kiszámítható, de a regény közepe valahogy sokkal lassabban halad, mint azt remélnénk vagy bármi indokolná. Mintha a könyv kerete lenne a lényeg, a test pedig kicsit elpuhult volna az írás közben… A kötetnek ennek ellenére nem igazán van olyan része, amit ki lehetne venni belőle, a legtöbb mondatnak igenis helye van a történetben, és szerepe a kerek egészben.
Ami a hősöket illeti, egyiküknek sem tudunk igazán szurkolni, hiszen bár karakterfejlődésük van, személyiségük változása inkább negatív értelemben érhető tetten. Ebben a regényben nincsenek jófiúk, mindenkit valamilyen érdek vagy hátsó szándék hajt előre, csupán az önzőség mértéke váltakozik a különböző karakterek esetében.
Kötelező elemek
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!