Nem teketóriázott sokat a Netflix, rögtön év elején, január 8-án hoztak egy olyan thriller adaptációt, ami a feje tetejére állít mindent, amire papíron számít az ember egy kisvárosi nyomozós sorozattól. A Minden történetnek két oldala van már a nyitójelenetében egy nő holttestének közelijével sokkol, aki egy piros sportkocsin fekszik élettelenül, az erdő közepén. Az alapfelállást sokfelé el lehetne kanyarintani, ez a hat részes széria azonban az izzadtságszagú realizmus, a vidéki nyomasztás helyett valami egészen másra voksol: a karakterdrámára.

Ahogy a széria címe is rámutat, mindenki történetének két oldala van, avagy különböző nézőpontok ütköznek, és legtöbbször a dráma is abból fakad, hogy a résztvevők a saját szekerüket hajtják, senki mással nem foglalkoznak. Nincsenek jók és gonoszok, csak perspektívák és egyéni érdekek.
Na, de nézzük meg a főszereplőket, mert van mit róluk mondani. Jon Bernthal, aki a The Walking Dead című zombisorozat óta számít úgy igazán televíziós sztárnak, és aki a netflixes Marvel-sorozatok Punisherjeként is maradandót nyújtott, ezúttal egy komor detektívet alakít, aki Dahlonegában dolgozik, és ő, valamint zöldfülű társa, Priya (Sunita Mani) az elsők, akik kiérkeznek a számukra szokatlanul brutális bűntény helyszínére. És persze ne feledkezzünk el Annáról sem, őt a Westworldben emlékezetes teljesítményt nyújtott Tessa Thompson játssza, egy olyan riporterről van szó, aki kerek egy évre eltűnt a föld színéről. Most próbál visszavergődni, újra dolgozni, és se veled, se nélküled kapcsolatát folytatni férjével, aki történetesen a már emlegetett marcona nyomozó.
Alapból maga a bűntény nem vinné fel az egyszeri néző vérnyomását, sok ilyet láttunk már, egy csomó másik krimi indít erre megszólalásig hasonlító emberöléssel. Viszont, ahogy a karakterek bekapcsolódnak a sztoriba, amilyen szálak fűzik egymáshoz őket, és amilyen rejtett motivációik vannak ezeknek a figuráknak, mégis feldobják a végeredmény. Majdhogynem körömrágósan izgalmassá teszik.
Egyikük az áldozat szoros barátja volt egykor. A másik főszereplő összefeküdt a megölt nővel. De a Tessa Thompson-féle Annát sem kell félteni, amikor a lepedőakrobatikáról van szó. Ráadásul hősnőnknek megvan a saját kis eltitkolt háttere, demens anyja, aki ötpercenként megfeledkezik a környezetéről, arról, hogy ki járt nála aznap látogatóban. És tegyük hozzá még Jack lecsúszott húgát is, akik mind-mind elfoglalják a helyüket ezen a néha groteszk, máskor gyomorforgató sakktáblán. Szappanoperás? Az, de kit zavar, ha nem süllyed le az átlag Harlan Coben-feldolgozás szintjére.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!