Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Krasznahorkai László a The New Yorkernek adott interjút, ahol nemcsak a saját regényeiről beszélt, hanem arról is, hogyan változott meg az ember viszonya a szépséghez, a nyelvhez és végső soron önmagához.
A beszélgetés egy személyes emlékkel indul. Az interjú készítője felidézi Krasznahorkai Nobel-díj-átadó bankettjén elmondott beszédét, amelyben bátyjának mondott köszönetet. Gyerekként ugyanis gyakran a vállára ültette, és megtanította arra, hogy a világot másképp is lehet látni. „Onnan azt láttam, hogy a világ nagyon gyorsan mozog. Azóta is ezt a sebességet próbálom megőrizni mindenben, amit csinálok” – mondta. Ez a sebesség nem fizikai mozgást jelent, hanem a gondolkodás, a mondatok és a világérzékelés belső ritmusát. Krasznahorkai László a saját könyveiről is kellő önkritikával beszélt.
Gyakorlatilag minden könyvemet kudarcnak tartom. Ha ez a kudarcok sorozata nem következett volna be, az első könyvem után befejeztem volna az írást. Hiszen a Bibliának sincs folytatása
– mondta a Nobel-díjas író. Hozzátette, hogy minden új regény annak a kísérlete, hogy kijavítsa az előző hibáit. Ezért sem olvassa vissza műveit. Amikor azonban Tarr Béla filmjeihez forgatókönyvet írt, kénytelen volt hangosan felolvasni saját szövegeit, és ilyenkor mindig ugyanaz történt: „Hirtelen megláttam egy rettenetes ritmushibát, egy dallambeli hibát, egy formai hibát, és számomra ezzel az egész mű elromlott” – vélekedett.
A szépség nem tűnt el, az ember változott meg
A beszélgetés másik nagy témája a szépség volt. Krasznahorkai szerint a szépség nem tűnt el a világból. Michelangelo, Bach vagy az Akropolisz ma is ugyanazt jelenti, mint évszázadokkal ezelőtt. Ami megváltozott, az az ember. Ez a különbség szerinte döntő. Az ókor embere számára az istenek jelenléte magától értetődő volt, a kereszténység új alapot adott a transzcendens megtapasztalásának, a reneszánsz pedig megmutatta, hogy az emberi alkotás is képes profitálni ebből a szépségből. A modern technikai civilizáció viszont fokozatosan elveszítette ezt a kapcsolatot.
Miközben sokan technológiaellenes gondolkodót látnak benne, Krasznahorkai éppen ellenkezőleg fogalmaz. A technikai civilizációt „zseniálisnak” nevezi, ugyanakkor hozzáteszi: veszélyes, mert maga az ember veszélyes.
Nem a technikával van baj, hanem azzal, hogy nem tudunk kapcsolatba kerülni a szépséggel. Ennek egy példája Michelangelo hűtőmágnessé válása. A remekmű nem változott meg, csak fogyasztási tárgy lett.
A jelenkori kultúráról szólva Krasznahorkai László meglepően éles politikai megállapításokat is tett. Úgy látja, hogy Európában a kultúra egyre inkább politikai identitássá válik. „A kultúra ma nem más, mint egy nevetséges jobboldali vagy szélsőjobboldali tradicionalista ideológia, amelyben a kultúra engem nemessé tesz, és aki ezt nem fogadja el, az az ellenségem lesz” – mondta. Szerinte ez a hozzáállás nem a kultúra megőrzését szolgálja, hanem éppen annak kiüresítését. Bár azt mondja, sajnálja a fiatalokat, mert úgy érzi, egy […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2026/06/29/krasznahorkai-laszlo-interju-nobel-dij-irodalom-kultura-konyv/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!