Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Tudják, mi a legfontosabb az életben?” – kérdezte Miklósa Erika Kőszegen a közönséget, és azon az estén, amikor a zsinagóga boltíves ablakain már nem szűrődött be nappali fény, és minden szem rászegeződött, tényleg úgy éreztük, hogy most megtudjuk a választ, hiszen ez a bátor, erős és sikeres nő biztosan tudja.
Igaz, hogy csak a tévéből, a sajtóból és a színpadokról ismerhetjük, nagy nézettségű tehetségkutató műsorban halljuk beszélni, de olyan kedves és közvetlen, mintha a közeli ismerősünk lenne. Néhány órája pattant csak ki az autójából farmerben, edzőcipőben, vállán színes bőrtáskával, és mielőtt még azt gondoltuk volna, hogy ez valami drága spanyol márka, rögtön elmesélte a csíkszeredai táskák történetét – néhány nappal korábban ott lépett fel. Majd lendületes léptekkel elindult, de úgy, hogy Pócza Zoltánnal, a Kőszeg Várszínház igazgatójával, akinek a meghívására a városba érkezett, alig tudtuk követni.
Egész életemben sportoltam, most is szinte minden nap futok, még akkor is, ha a végére mindenem fáj. De legalább tudom, hogy élek
– nevetett a világhírű koloratúrszoprán, aki futócipőt is hozott, hiszen Kőszeg határában, az Alpokalján szép helyek kínálkoznak a futáshoz.
Fügelekvár becsületkasszával
Kőszeg olyan, mint egy meseváros, és ebben semmi túlzás nincs. A főtér takaros házai, a különféle eseményeknek emléket állító táblák, a műemlékek, a vár tömbje, amely egyszerre szerves része a városnak és biztosít intim – és tökéletes akusztikájú – közeget a várszínház előadásainak, Ottlik Géza iskolája, a macskák, de leginkább a kis portékák miatt, amelyek csak úgy ki vannak téve a házak elé. Fügelekvár, sütnivaló gesztenye, frissen szedett málna várakozik az asztalokon egy-egy befőttesüveggel vagy dobozkával – nem sok városban működne így a becsületkassza.
Az utcán mindenki köszön, de legalábbis mosolyog, Erikát – aki rögtön vásárolt is egy zacskónyi gyönyörű, nagyfejű gesztenyét – sokan felismerik, akár az utca túloldaláról is átintegetnek azzal, hogy
TALÁLKOZUNK AZ ESTI KONCERTEN!
A vendéglős az ebéd után szintén így köszön el, de a boltos, a virágárus, a recepciós is úgy üdvözli a kis csapatot, hogy majd az esti koncerten úgyis találkozunk – igaz, olyanok is akadnak, akik sajnálkozva mondják, hogy már nem kaptak jegyet. A város, amely megszokhatta, hogy a Kőszegi Várszínház jóvoltából színvonalas produkciókat láthat, izgatott várakozással néz Miklósa Erika esti előadása elébe.
A közönség nagy része valószínűleg nem a The Voice-ból ismeri, de különös fénytörésbe vonja az estet, hogy az a zsűritag – a műsorban coach –, akinek mindig van egy-két jó szava a versenyzőkhöz, és akinek talán a két rapper „megszelídítéséhez” is van köze, karnyújtásnyira énekel majd tőlük. Az énekesnő számos olyan visszajelzést kap, amely arról szól, hogy a műsorban való szereplésével milyen sokat tesz az opera mint műfaj népszerűsítéséért, de nem csak emiatt írnak neki. „Olyan leveleket kapok – meséli a művésznő –, lányoktól, fiúktól, itthonról, a határon túlról, hogy milyen sokat jelent nekik a műsor, és hogy mit tanácsolok, hogyan tudnának az énekben fejlődni, előre lépni.”
Önazonosan a mélypontokon is
Tehetségből nincs hiány, és az is látszik, milyen szükség van arra, hogy valaki segítse őket a pályájukon. Miklósa Erika ezért is döntött úgy, hogy élete következő szakaszában a tanítással, a tehetséggondozással foglalkozik. Hogy pontosan hol és milyen keretek között, az most formálódik, de szeretné átadni mindazt, amit a pályán tanult: ne mindenkinek magától kelljen rájönni arra a sok apró trükkre, amire ő egyedül jött rá, és ami őt az előadó-művészeti pályán segítette New Yorktól Milánón át a Távol-Keletig. Például hogy nem elég az Operában évente kétszer fellépni, mert ahhoz, hogy betöltsön az ember egy akkora teret, erő kell, izomzat, levegő, és otthoni skálázással ezt nem lehet szinten tartani – igaz, ez legkevésbé az énekeseken múlik.
A tanulásba viszont miden beletartozik, a mozgás, az étkezés, a színpadi jelenlét, de leginkább a személyiség kibontakoztatása, ami Miklósa Erika pályáján a tapasztalatok alapján rendszerré állt össze.
Nem olyannak kell lennie, mint én: azt kell vállalnia, amilyen ő maga
– magyarázza. Erről az önazonosságról pedig sokat tud mesélni kezdve attól, hogy 19 évesen egy nyilvános meghallgatás után szerződést kapott, és így lett az Operaház minden idők legfiatalabb magánénekese, azon keresztül, hogy miképpen tudta megállni a helyét a világban a sztárok hétköznapi emberekétől egészen eltérő […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2023/10/21/miklosa-erika-koszeg-the-voice-opera/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
