2021. június 15., keddMa Jolán napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 351,00 Ft | USD: 289,00 Ft | CHF: 322,00 Ft
2021.06.15. Jolán Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 351,00 Ft | USD: 289,00 Ft | CHF: 322,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Miért nem szól az irodalom az ózdi szegényekről és az albán maffiáról?

Hirdetés

Miért nem szól az irodalom az ózdi szegényekről és az albán maffiáról?

Ha szegénységirodalom, akkor Tar Sándor, legalábbis minden résztvevő először az ő nevét említi. Az ő novellái, regényei, A mi utcánk című mű. Bánki Éva egyenest megkockáztatja, az írók közül gyakorlatilag Tar az egyetlen, aki ’45 után hitelesen, belülről ábrázolta a szegénységet, nem valaminek a hiányával, hanem szervesen. Meg lehet persze említeni bizonyos írókat, írói törekvéseket, Bódis Krisztinát, a tragikusan korán elhunyt Borbély Szilárdot (Nincstelenek) vagy Roth Józsefet, de Tar Sándor egy a szegénységábrázolással.

Persze ez a kívülről-belülről kérdés fölveti jogosan azt is, hogy a szegénységirodalom az-e, amikor az író ír a szegénységről, kvázi felülről, róluk, a lent lévőkről, vagy amikor a szegények írnak saját magukról, lásd például a Csillagszálló vagy a Fedél nélkül folyóirat verseit, írásait. Mert általában ezekben a hajléktalanversekben az érintettek sokat elárulnak magukról, de alig valamit a szegénységről. És akkor ez még egy problémát felvet, nevezetesen, hogy amikor az író „felülről” próbál nyelvet adni, nyelvet kreálni az általa leírt, „megalkotott” szegényeknek, az nem épp egy arisztokratikus, a kirekesztettséget erősítő, de legalábbis rögzítő attitűd-e?

Esterházy Péter írta egyszer, hogy a szegényeknek nincs nyelve.

Hirdetés

Ezzel persze semmi megbélyegzőt nem kívánt mondani, csak azt, hogy a szegénység nem feltétlenül az anyagi, hanem a szellemi javak hiányát jelenti, s nincs annál fájdalmasabb, ha az embernek nincs nyelve.

Horváth Csaba irodalomtörténész szerint először rögzíteni kéne, mi is a szegénység, mert hajlamosak vagyunk erről pusztán a fogyasztói társadalom felől gondolkodni, de ha az erkölcsi hiányokat is idevesszük, akkor akár Tersánszky Józsi Jenő hősét, Kakuk Marcit is ide sorolhatjuk. És azt is meg lehet kockáztatni, hogy az igazi szegénység nincs az irodalomban, mert aki bekerül, az már benn van, ám az igazi kívüllét az, amikor valaki be se kerül, amire az irodalomnak nincs szava. És kérdés az is, ha már rögzül az „irodalmi” szegénység, onnantól kezdve saját magáról kezd szólni, már szabályai, sztárjai vannak, és tudjuk, milyen a szegény, vagy milyennek kell lennie, mert sztereotípiává válik.

A magyar irodalom alapvetően nemesi irodalom, melynek lényege, hogy a szegények világa messze áll tőlünk. A szegénységirodalom mindig akkor erősödik meg, ha a határok a szegények és gazdagok között elmosódnak, amikor elkezdünk aggódni azon, hogy ez a sors akár a […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2021/05/07/szegenyseg-irodalom-tar-sandor-borbely-szilard/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Calçot, avagy ilyen egy katalán tavaszi emlék

Calçot, avagy ilyen egy katalán tavaszi emlék

Ha nem nézel utána, nem bányászod ki az internetről, csak arra tévedsz, a Barcelonához közeli …