Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Mostanság volt, hogy minden csinnadratta nélkül, csak úgy észrevétlenül, „puhán” megnyílt az Adam Bisztro, by Haraszti Zsolt. A Lánchíd utcai ingatlan nem először ad otthont becsvágyó szerzői konyhának.
De hagyjuk a múltat, új fejezetet nyitunk, különös tekintettel arra, hogy itt arról a magyar konyháról van szó, az eredetiről, amellyel oly gyakran mostohán bánnak más, amúgy magukat „autentikus magyar konyhának” mondó éttermek, vendéglők, csárdák, szerte az országban. Tisztelet a kivételnek.
Nem elég fennen hirdetni, hogy magyar a konyha, bizonyítani is kell.
A nyelv tehetetlen, kiszolgáltatott kettős értelemben is:
- egyszer mint beszélt nyelv, amely ártatlanul adja magát, „hozzásimul” egy bizonyos ételhez, annak megnevezéseként kiszolgáltatottan tűri, hogy nevével visszaélve igénytelen, hamisított terméket hozzanak forgalomba,
- és a másik nyelv, ami a szájban van, és az ízlelést elősegítő érzékszerv is többek között.
E két nyelvet egyszerre csúfolják meg azok, akik a megnevezett ételt nem képesek szakszerűen elkészíteni, akik silány nyersanyagokból, lefáradt technológiával, látszatételeket gyártanak. Ezek a névbitorlók.
7
Magyar meló a Duna partján
De most nem róluk lesz szó. Éppen ezért ritka öröm, és azért egyre többször előfordul, hogy a megtépázott hírnevű, gyakran hamisított magyar klasszikusokat eredetiben is kóstolhatjuk. Jelen esetben komoly szerepe van ebben az olasz konyha népszerűsítésében már elévülhetetlen érdemeket szerzett Gianni Annoninak, aki összefogva Haraszti Zsolt séffel, létrehozta az eredeti magyar ízek bisztróját. Most a magyar meló van soron.
A Lánchíd utca a Várnegyed Duna felőli oldalán, kilátással a hídra kivételes adottságú. A lombos fákkal szegélyezett sétányon túl felcsillan a folyó, a pesti oldali épületek homlokzata és a Lánchíd. Mindezt az Adam sejtelmes tükröződősekkel teli ablaktáblái mögül szemlélem. A sejtelem pedig nem más, mint néhány miniatűr pogácsa, ezzel indít a konyha, nem titkolva, hogy magyar vonalon halad.
Haraszti Zsolt lehet, hogy más nemzeti konyhákban is jól érezné magát, de az biztos, hogy a családi hagyományok, a főzni tudó nagymama recepteskönyve ihlette magyar polgári konyha ízeiben érzi otthonosan magát. Ezt mondani persze mindenki mondhatja, mondja is, de ritkán igaz. Jelen esetben több annál, mert igaz, hogy jól főzött a nagymama, de a legfontosabb az, hogy Zsolt tiszta, nagy ívű ízeken nevelkedett, ma sem éri be kevesebbel.
Az apró pogácsák kellően zsírosak, szépen foszlanak, házias ízléssel készültek, mintha egy falusi tornácon kínálnák diópálinka alá. Annyi különbséggel, hogy ezek itt félbevágva kerülnek elém, a két fél között, az egyik körözöttel, a másik padlizsánkrémmel, más nevén vinettel töltve. Csak azért kerítek ekkora feneket a pogácsáknak, mert gyakran találkozom olyan üdvözlőfalatokkal, amelyeknek semmi közük ahhoz a konyhai stílushoz, amit a hely ténylegesen megcéloz. Az se hiba, de ez itt hitelesebb. A két kis pogácsa jó kezdés, és ez a lényeg.
7
Fogasfilé, gulyásleves
Tányéromban két szelet diszkréten odapörkölődött fogasfilé és néhány pácolt karfiolrózsa. Semmi kivetendő nincs ebben a párosításban. A karfiolt egészben, ha hosszan sütögetjük, akkor igencsak karakteres diós-vajas ízekkel jutalmaz. Az ebből készült krémben is jelen vannak az említett karakterjegyek, de ugyanakkor a zöldségjelleg is helyet kap. A levesben felbukkanó pácolt, savanyított karfiolrózsácskák gondoskodnak arról, hogy a nagy krémesség ne lustuljon el. A fogasfilé jó közegbe került.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
