Meglestük a világ egyik leghangulatosabb mozijának titkait

user1 2026. 04. 12. Kultúra Hozzászólok 4 Megtekintés Index

A Via Mascarella vörös téglás falai között békebeli időkapszula a Cinema Odeon épülete. Bejárata fölött neonbetűs felirat: ODEON. Odabent, a súlyos ajtók mögött régi moziillat, por és csend ül a bársonyszékeken, a levegőben előadások ekhója vibrál, zaj, zsivaj, gyereknevetés.

Egy nő elnézte a kezdési időt. Másfél órával hamarabb érkezik. Jegyét online vette, most bizonytalan, beletúr a Gmailjébe. Lefelé görget, ott a visszaigazolás, alatta egy másik e-mail a számlával. Online szemetelés, gondolja. Miért nem küldik egyben? Két kattintás csak a törlés.

A bejárat mellett egy lány az új Sorrentino-film, a La grazia (A kegyelem) plakátját nézi, amikor megérkezik a barátnője.

– Alig várom, hogy lássuk – mondja lihegve, és a plakátra bök.

– Sorrentino nekem unalmas. Kevés a történet, a kamera meg forog, nézünk bele a semmibe.

– Pont ettől jó. Semmit nem akar elmesélni, csak eléri, hogy ott legyél benne. Benne a történetben.

Összenevetnek, leülnek egy kopott, mélyvörös bársonyfotelbe. Beszélgetnek. Mellettük egy idős férfi újságot hajtogat. Porszemek kavarognak az ablakon át érkező fényben. Az üveg nem koszos, csak megfogta az idő.

A pénztárnál fekete kapucnis, pulóveres srác áll. Telefonját a pultra teszi. Nem néz a pénztárosra, a kijelzőt figyeli. Popcornt kér, de a gép akadozik, a pult mögött ülő nő türelmesen, lassú mozdulatokkal próbálja újraindítani a rendszert. A srác ujjával dobol a pulton, aztán feladja, és inkább sós mogyorót kér. Aprópénzzel fizet, a fémkorongok éles csörrenéssel hullanak a tálkába.

Az egyik vetítés véget ér. A terem felől család érkezik, a gyerekek még a látottak hatása alatt vannak. Az egyik kisfiú műanyag kardot lenget, fojtott hangon utánozza a robbanások zaját. Az apja puhán a vállára teszi a kezét, kéri, hogy maradjon csendben, ne zavarjanak másokat.

A mozi előtere időközben megtelik. Keverednek azok, akik már kifelé tartanak a fénybe, és akik még a sötétségre várnak.

A fal mentén egy diák ül a földön, hátizsákjának támaszkodik. Vaskos jegyzetfüzetbe ír valamit, gyorsan, szinte görcsösen. Néha felnéz a mennyezetre, mintha onnan olvasná a szavakat, aztán folytatja az írást. Semmi nem zavarja. Se tömeg, se gyerekzsivaj.

A Via Mascarella felől néha beszűrődik egy-egy robogó hangja. Alig hallani a kinti világot. A Cinema Odeon nem csupán mozi. Az Odeon menedék. Idebent az idő egyszer, régen, amikor az első filmet levetítették, megállt, és csak a filmek kezdésekor indul újra – hogy tudjuk, meddig tart a csoda, amire jegyet váltunk.

Berlin, Németország, 1946. augusztus 14. Német nők nevetnek Charlie Chaplin Hitler-paródiáján A diktátor című film vetítésén (Fotó:
Bettmann / Getty Images Hungary)

New York, Amerikai Egyesült Államok, 1967. Emberek állnak sorban a Broadwayn található Victoria Színház előtt (Fotó:
Scott McPartland / Getty Images Hungary)

Ausztrália, 1991. március 19. Irene Krause, a Greater Union Cinemas büfévezetője pattogatott kukoricát szolgál fel (Fotó:
Fairfax Media Archives / Getty Images Hungary)

Amerikai Egyesült Államok, 1930. Nézők egy zsúfolt moziteremben (Fotó:
American Stock Archive / Getty Images Hungary)

Minneapolis, Amerikai Egyesült Államok, 1973. Egy pattogatott kukoricás kocsi alkalmazottja tisztán tartja a Nicollet Mall egy részét (Fotó:
HUM Images / Getty Images Hungary)

Leeds, Egyesült Királyság, 1956. A Shann család által üzemeltetett Western Cinema, ahol az apa a vetítő, míg az anya és a lánya a pénztárnál és a cukrászdában dolgoznak, és a szünetben fagylaltot árulnak (Fotó:
Mirrorpix / Getty Images Hungary)