Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „A legmélyebb fájdalommal tudatjuk veletek, hogy Miklós a hajnali órákban örökzöld álomba szenderült… Zenéje, dalszövegei, színdarabjai, könyvei, az egész szellemisége örökre velünk marad. A család kéri, hogy a média, és a közösségi oldalakon megnyilvánulók tiszteljék gyászukat!” – közölték a zenész hivatalos Facebook-oldalán.
Lezárult egy korszak. A magyar könnyűzenei élet, a hazai rock and roll búcsúzik ikonikus alakjától. Micsoda évek, évtizedek állnak mögötte, tele energiával, dallal és örömmel. Mindezt Fenyő Miklós hívta életre, teremtette. Most ebből szállt ki, s lépett újabb dimenziók felé. A korszakteremtők kiváltsága ugyanakkor az, hogy bár ők eltűnnek e földi létből, mindazt, amit alkottak, azt itt hagyják, ránk hagyják. Ez az ő örökségük. És a mi felelősségünk, hogy mihez kezdünk ezzel.
Fenyő Miklóssal hetvenötödik születésnapján sok mindenről beszélgettünk, itt, az Indexen. Akkor ezt mondta:
bár sok mindent átéltem, az élmények ma is velem vannak, tanítottak és tanítanak ma is, de belül tényleg ugyanolyan kamasz vagyok, kis vagány, aki egykor voltam.
S valóban, ő mintha soha nem törődött volna az évekkel. Mondjuk, azok jól is bántak vele, meghagyták alkotói kedvét, kíváncsiságát, nem vált megkeseredetté, nem fordult magába; úgy mondta, hogy tisztában van azzal, hogy „az életutat, a sikereket meg kell becsülni.” Ennél csak egyvalamit tartott fontosabbnak: a szeretetet. Legyen az privát vagy a közönség szeretete. Ez éltette, ez volt a legfőbb hajtóereje. Ebből vezette le pályafutásának filozófiáját is:
Addig vagyok a nyilvánosságnak, amíg a közönség ezt igényli.
Nos, az igény nem múlt el, csak kényszerűen el kell fogadnunk, hogy Fenyő Miklóssal ezentúl már csak a dalaiban, a dalaival együtt találkozunk.
Hazajött, és vele együtt a rock and roll
Fenyő Miklós mindig is arra vágyott, hogy önmagáért szeressék. Azért és úgy, amilyen. Szavaival élve: hitvallásává vált, hogy vallomásokat tegyen önmagáról, és mindezt beleírta a dalaiba, a szövegeibe is.
Hittem az adott szóban, a kézfogásban, a barátságban. Ha valakivel megbeszéltem, hogy ekkor és ekkor ott leszek, mindig pontban megjelentem,
mondta, majd azt is hozzátette, hogy azért „volt idő, amikor hamar megsértődtem szavakon vagy bármilyen olyan tetten, amiről azt hittem, ellenem irányul. Ma már persze tudom, hogy sokszor hoztam elhamarkodott ítéletet, és tisztában vagyok azzal, hogy a másik véleménye is lehet annyira értékes, mint az enyém.”
Fenyő Miklós 1947. máricus 12-én született Budapesten. A Pannónia utcában kezdte meg iskolai tanulmányait, majd kilencév volt, amikor 1956-ban a családja elagyta Magyarországot. Fenyő MIklós a New York-i Jackson Heights Primary School, valamint a First Manhattan Grammar School tanulója volt. Középiskolába már ismét Magyarországon járt, először a Landler Jenő Villamosipari Technikumban – itt a később LGT-alapító Barta Tamás osztálytársa volt –, de onnan eltanácsolták, majd a Könyves Kálmán Gimnáziumban – már húszéves is elmúlt, amikor sikeres érettségi vizsgát tett.
Tizenötévesen már a Sztár zenekar tagja volt, majd tizenhét évesen megalapította a The Devilst, majd az abból formálódó Syconort. Miután az együttes feloszlott, Fenyő Miklós 1967-ben életre hívta a Hungáriát, és ezzel kezdetét vette a rock and roll magyarországi aranykora. A Hungária 1968-ban minden háztartásban felcsavarta a szőnyeget, amikor megnyerte a Ki Mit Tud döntőtjét (Csavard fel a szőnyeget, Ha szól a Rock and roll, Nem bújok én többé már a subába), és sorra jöttek a sikerek, a Beatles-hatás, a jampi-éra, arany- és platinalemezek, turnék.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2026/01/31/fenyo-miklos-meghalt-hungaria-rock-and-roll-zene/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!