Éless Bélának nem könnyű élet jutott. Harc, harc és harc. A lelkes amatőr, baloldali mozgalmakból nőtt ki, aztán a hosszú évtizedek alatt elment a szórakoztatóipar irányába. Mondhatni egész életében a színházi periférián mozgott.
Marginális színházi társulatokat, munkásszínházakat alapított, azokban rendezett, azokban játszott hittel, szenvedéllyel, alázattal.
Molnár Gál Péter írt annak idején tatabányai korszakáról, az emlékezetes Kukabúvárok című előadásról. Később a tatabányai színházcsinálást akarta folytatni a 90-es évek második felétől az általa alapított Budaörsi Játékszínben, de az már nem sikerült neki. Innen, ahogy az lenni szokott, furcsa módon pöckölték ki, ekkor alakította meg önálló társulatát, az Éless-Színt, mely sosem volt a színházi világ fősodrában. Viszont tisztességesen működött, kifizette a színészeket és a dolgozókat. Próbált talpon maradni.

Éless Bélával azt történt, mint korosztályából sokakkal: a 68-as baloldali mozgalmak eszméit követve indult,
aztán megkeseredett attól is, hogy nem igazán ismerték el, s átváltott a Vidám Színpad hagyományain alapuló színjátszásra.
Már 1958–1962 között egyetemi színpadi kabarékat rendezett. Ezután ment Tatabányai Bányász Színpadra, amelynek alapító rendezője volt. 1974–1984 között a Budapesti Perem Színpad alapítója, művészeti vezetője, itt rendezett is, majd a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2020/12/28/meghalt_a_szomszedok_szinesze/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!