Kiváló atmoszférateremtő képesség, remek színészek, csavaros forgatókönyv – az Itt érzem magam otthon (16) című magyar thriller független filmként robbant be a februári szürkeségbe. A film amellett, hogy izgalmas perceket okoz, el is gondolkodtat, bár maradt némi hiányérzetünk. Holtai Gábor alkotása 2026. február 19-én kerül a mozikba.
Szabó Rita (Lovas Rozi) az utolsó munkanapját tölti a cipőboltban, mert az végleg bezár. Már a film első képsorai is hidegrázósak, bár még nem tudjuk, miért. Hangok, zajok, nézések, jéghideg fény. A lány aztán elindul haza, és útközben sem telik kellemesebben az idő: egy hajléktalan kinézetű ember a buszon a nyakába harákol, majd kiég egy autó a lakótelepen, és miközben a lány ott bámészkodik,
maszkos emberek hátulról lefogják, elkábítják és elrabolják.
Szűkös szobában ébred egy fehér inges, fekete nyakkendős férfi társaságában, akit, mint később kiderül, Marcinak (Molnár Áron) hívnak, az Árpád család tagja, és mindenáron azt akarja elhitetni Ritával, hogy a neve valójában Árpád Szilvia, az ő testvére, és csak egy időre csatangolt el a családtól. De most visszahozták, és ha ő is hajlandó lesz végre emlékezni, akkor nem kínozzák tovább, nem kötözik meg, odaülhet például a családi asztalhoz vacsorázni.

Terror az asztalnál
Ezek a közös étkezések azonban talán még annál is horrorisztikusabbak, mint megkötözve feküdni a földön. Itt ül „Szilvi” másik testvére, Miklós (Simon Kornél), a felesége, Juli (Gryllus Dorka), a fiuk, Istvánka (Simon Soma), az alkoholista Rudi bácsi (Znamenák István) és a legkisebb testvér, Anna (Józsa Bettina), az asztalfőn pedig a Papa (Szervét Tibor) trónol, minden pillantásával és negédes mondatával azt a terrort jelezve, amiben a családtagok kénytelenek élni.
még nem tudják, de valaki az asztalnál hamarosan meg fog halni.
Rita-Szilvi igyekszik kiismerni a viszonyokat, és a nyomozása során meglepő dolgokra bukkan. Alkalmazkodik a kényszerű rabsághoz, lassan felfejti a „családi” dinamikát, a félelem légkörében is mer kérdezni, és olyan bátorság és szabadság sugárzik a lényéből, hogy még a Papának is a kedvence lesz. A rabságban tartott Szilvinek a szökés terve is körvonalazódik a fejében, ez azonban nem olyan egyszerű: a tejüveg ablakok törhetetlenek, a vasajtó lakattal zárva, de akkor sincs menekvés, ha szélesre tárják előtte. A rendszer jól fel van építve, mindenki szem a láncban.
Budapest, napjainkban
Az Itt érzem magam otthon (16) megfelel a műfaji követelményeknek: szűk terek, drámai közelik a kétségbeesett arcokról, kísérteties zene, félelemkeltő atmoszféra. Azon túl azonban, hogy thrillerként szórakoztatni és borzongatni akar, valamiféle társadalmi szatíra, rendszerkritika is kirajzolódik, amit nem nehéz dekódolni:
nem jó diktatúrában élni, de végülis hozzá lehet szokni, ha van mit enni, ami a szabad világban nem mindig mondható el.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!