Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Volt egy kislány, akinek az édesanyját a szeme láttára végezték ki az oroszok egy sötét pincében. A gyermeket fogolyként tartották tovább. A filmben is megjelenik az ő története – máig sírok, amikor újranézem azt a jelenetet” – ezekkel a megrendítő szavakkal idézte fel Oleksandr Szhur, a Bucha című film forgatókönyvírója és producere azt a jelenetet, amely számára a legfájdalmasabb az egész alkotásban. A jelenethez a Bucsát túlélő kislány egy videóinterjúban mesélte el élményeit, amely a mai napig élénken él a forgatókönyvíró emlékeiben.
Bucsa – ez a név mára az emberi kegyetlenség és a szívszaggató veszteség szimbóluma lett. A 2023-as, azonos című ukrán film nem csupán történetet mesél, hanem sebeket tép fel, amelyeket a világ sosem felejthet. A film valós események alapján készült. A 2022-es orosz megszállás idején civileket gyilkoltak, kínoztak meg az orosz katonák – a dokumentált bűncselekmények a nemzetközi közösséget is sokkolták.
A Bucha nem egy szokványos háborús film: sokkal több annál. Élő tanúságtétel arról az elképzelhetetlen brutalitásról, amely végigsöpört az orosz–ukrán háború által sújtott településeken 2022 tavaszán. Bucsában civilek százait mészárolták le az orosz megszállók, megmutatva, milyen gyorsan válhat pokollá egy békés város élete. A film középpontjában Kostiantyn Gudauskas története áll, egy kazah állampolgáré, aki litván zsidó származásúként, amikor kitört a háború, a menekülés helyett az életét kockáztatva kezdett ukrán civileket menteni.
„Ő hazamehetett volna, nyugodtan elhagyhatta volna Ukrajnát, de úgy döntött, marad” – mondta Oleksandr Szhur.
Megértette: senki nem maradhat kívülálló.
Oleksandr Szhur számára a Bucha története nem csak szakmai feladat volt, hanem mély, személyes ügy is. A forgatókönyvíró és producer korábban hosszú éveken át a Kvartal 95 produkciós cégnél dolgozott Volodimir Zelenszkij elnök mellett, könnyed, humoros műsorokat és filmeket írva, de a háború kitörésekor tenni akart valamit. Bár Oleksandr Szhur nem katona, de a frontvonal közelében önkéntesként segített, így a maga is látta a háború pusztítását, azonban úgy érezte saját művészetén keresztül is segítenie kell hazáját.
„Szerzőként mindig át kell élned, amiről írsz” – mesélte.
De amikor a saját néped tragédiáját írod meg, az már nem szakma. Az már belül tép szét.
Az író az alkotás során szinte minden túlélővel személyesen konzultált, már akiket meg lehetett találni. A történetek, a párbeszédek, a fájdalom mind valódi – az ukrán hírszerzéstől kapott dokumentumokkal is alátámasztva.
A forgatókönyvírót személyes veszteség is vezette: néhány évvel ezelőtt elvesztette a lányát egy súlyos betegség következtében. Bár nem a háború vitte el őt, a fájdalom, amit átélt, mégis segített abban, hogy teljes szívvel át tudja érezni a bucsai tragédiák súlyát.
Átérzem, mit éreznek azok, akik soha többé nem ölelhetik meg a szeretteiket
– mondta halkan.
Bucsa […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2025/04/29/bucsa-orosz-ukran-haboru-nepirtas-film/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!