Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Kilenc év után tért vissza a Budapest Parkba Marilyn Manson, és a botrányokkal, perekkel és kényszerszünettel terhelt időszak után olyan koncertet adott, amely minden kétséget eloszlatott: visszatért. Előzenekarként a VOWWS visszafogott előadása nem tudta felpörgetni a közönséget, a fő attrakció viszont elementáris hangerővel, lehengerlő színpadi jelenléttel és hibátlan énekteljesítménnyel tarolta le a telt házas Parkot.
A sokk-rock ikon másfél órán át megállás nélkül uralta a színpadot, bizonyítva, hogy élőben ma is a műfaj egyik legkarizmatikusabb előadója. A ritka esetek egyike volt, amikor a kiváló hangzás, a látvány és a produkció egyszerre áll össze emlékezetes koncertélménnyé.
Kilenc évvel – valamint egy csaknem derékba tört karrierrel és megannyi bírósági tárgyalással később – a 2017-es budapesti koncert után látogatott újra Magyarországra Marilyn Manson, hogy ugyanazon a helyen, ugyanúgy telt ház előtt varázsolja el lojális és bővülő közönségét. A sokk-rock sztár ugyan megsínylette a Covid-járvány körüli időszakot, szexuális bántalmazással vádolták, a kiadója és a menedzsment kihátrált mögüle, csaknem egyedül maradt. Ám Brian Hugh Warnert nem olyan fából faragták, mint akit az ilyesmi ledönt a lábáról: 2024-ben egy mindent elsöprő albummal, valamint folyamatosan telt házzal pörgő turnékkal tért vissza a metál élvonalába.
A Budapest Park ajtajára már jóval a koncert előtt ki kellett tenni a „megtelt” táblát, ugyanis a rajongók elkapkodták az összes belépőt – mindegy, hogy erkélyes, VIP- vagy küzdőteres jegyről volt-e szó. A koncert napján pedig érezni lehetett, hogy itt valami egészen más készül, mint mondjuk pár héttel korábban Rise Againsten vagy a Papa Roach–Trivium kettősének estjén, ugyanis a kapunyitásnál már hömpölygött a sor, a koncert előtt félórával pedig szinte már dugig volt a küzdőtér. Ilyet már nagyon régóta nem lehetett tapasztalni metalkoncertnél. Innentől már csak egyetlen kérdés volt: vajon Manson fel tud nőni az elvárásokhoz?
Szónikus káosz
A bemelegítést az amerikai VOWWS-ra bízta a főbanda, ami első látásra telitalálatnak is tűnhetett, ugyanis a pszichedelikus, gótos, darkos alternatív poprock jól illeszkedik Manson elborult stílusához. Ám amíg Manson dalai erőteljesek, duzzadnak és majd’ kicsattannak az energiától, addig a VOWWS suttog, lábujjhegyen lépked. Káoszt csinál, de nem vág benne rendet – és inkább altatja a közönséget, semmint hogy feltüzelné a nagy tűzijáték előtt.
Nem azt mondom, hogy rossz zenészek lennének, hiszen Matt James gitáros-énekes egyszemélyes Depeche Mode, The Cure riffeken szocializálódott, Rizz Khanjani billentyűs-énekes pedig remekül egészíti ki a férfi mély orgánumát a felső szólamokkal, és kellemes atmoszférát teremt a szintijén eljátszott egyszerű, de hatásos dallamokkal.
Viszont van bennük egy gát, amit az egész – nagyjából 40 perces – szett alatt sem sikerült átszakítaniuk, ugyanis akármelyik dalnál egy picit engednének is a szorításból, és már táncolható vagy dúdolható részek jönnének, akkor szándékosan más irányba viszik a dalt, hogy még véletlenül se váljon belőle sláger. Ez igaz a dobokra is, ugyanis voltak nagyon szép kézrendek és érdekes groove-ok, viszont táncolhatóból – akár csak mozoghatóból – is mindössze egyet találtam 40 perc alatt. Ugyanez vonatkozik a dallamhangszerekre és az énekekre is.
A performance inkább tűnt öncélú művészkedésnek, semmint a közönség kiszolgálásának és szórakoztatásának.
Ehhez egyébként masszívan asszisztált a hangzás is, ugyanis az elején a lábdob volt a piros hetes – „vitt mindent” –, majd később ezt sikerült korrigálni, viszont akkor a gitárt tolták túl, de nagyon. Ráadásul amikor Khanjani felvette az effektmikrofont, abba kezdett kiabálni, olyan szónikus káoszt sikerült elérni a maximumra tekert gainnek, a torzításnak és a rengeteg reverbnek és visszhangnak köszönhetően, amire nagyjából csak a denevérek tudtak rezonálni, a közönség biztosan nem. Kár érte, mert eredeti a produkció, csak nem igazán itt, és nem igazán így kellett volna prezentálni.
A legszórakoztatóbb Antikrisztus
Viszont nincs ezzel baj, hiszen érződött, hogy a 10 ezer plusz ember nem is a VOWWS-ra kíváncsi, hanem azt est fő fellépőjére, Marilyn Mansonra. A banda egy túlnyújtott – csaknem negyedórás, magyar kötődésű Bela Lugosi’s Dead című – intró után úgy robbant be a színpadra, hogy egyetlen másodperc alatt el is varázsolta a Parkot.
Végre olyan koncerthez volt szerencsénk, amelynél nem működött a helyszínre jellemző hangerőkorlát: a dob és a basszus kiszaggatta az ember gyomrát, a gitárok sértették a dobhártyát, az effektek és Manson screamjei pedig még most is a szürkeállományomban visszhangzanak.
Alapjában nem vagyok hatalmas Manson-fan – sőt –, de nem tudom elvitatni, hogy a Nod if you Understand, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!