Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Polihisztorok jártak oda abban az időben, a hatvanas évek vége felé, én meg úgy keveredtem közéjük, hogy egyikük magával vitt a híres Építészpincébe – mert hogy arról lenne szó –, ahol házias konyha volt olcsóért.
Az üzletvezető fiatalember, ki rövid ideig táncdalénekesi ambíciókat táplált, az otthonteremtő klubéletben jobban feltalálta magát, és – sorsába beletörődve, hogy nem sikerült az oly hőn vágyott énekesi pályára lépnie – művészbarlangot igazgatott, ahova mindennemű alkotó szívesen járt, akár számkivetett volt, akár állampártilag éppen kedvezményezett: itt nem volt köztük különbség. Mert egyik státusz sem volt örök, néha felcserélődtek a szerepek, de ez már más tészta, viszont a polihisztorok, vagyis azok, akik minden tudtak, még azt is, hogy ki volt Kropotkin, szaftos pörköltek fölött mesélték a beszáradt pesti múlt legendáit, mintegy vigaszul, a jelen fantáziátlan állóvízét felkavarandó.
Múltidézés kényelmes fotelekben
Így került elő Lengenádfalvay Kotlik Zirzabella honleány egyik versikéje a Borsszem Jankó egy 1871-es számából, amely versike a pacsirtáról szólván polihisztorunk elbeszélése szerint éppen ide való, hiszen az utca, melyben most éppen tanyázunk, nem volt mindig Dienes utca, hanem Ötpacsirta néven volt ismert az arany békeidőkben.
Kovács Margit balatoni szüretet ábrázoló kerámia faliképe tövében üldögéltünk kényelmes fotelekben, és polihisztorunk a kis versikét szavalta, valahogy így:
Hallottál pacsirtát Pesten az idén? Látsz-e itt pacsirtát május elején? Ugye, hogy, nem tudsz a városban ilyet? Ötpacsirta utcza az, melyben leled.
19
A másik polihisztor erre válaszul megjegyezte, hogy 1877 előtt, amikor még a pincének otthont adó Almássy-palota nem is létezett, itt, ebben a poros utcában laufmétát játszottak a közeli református iskola diákjai, majd közkívánatra elmagyarázta, mi is az a laufméta: amolyan fociszerűség, rúgják, dobják futtukban a labdát.
Kovács Margit faliképe maradt
Legyen ennyi elég a múlt idézésből, lássuk, mi történik az újból Ötpacsirta utcában, a PitPitben. Ódon tölgyfakapun belépve romantikus kert látványa fogad, repkénnyel befuttatott omladozó falak, viseltes szobrok kissé megfakult szemgödreikből tekintgetnek a megfagyott időt lépteik zajával ébresztgető látogatókra.
Most itt, az alagsorban, ahol egykor az Építészpince működött, spanyolos ritmusú, repetitív stílusú festményekkel színesített térben mélyen elkötelezett szakmai alázattal megkomponált, emelkedett, de amúgy laza kézzel „odakent” tapaszok és a spanyol, illetve katalán-baszk gasztronómia fúziója tombol. Csak Kovács Margit faliképén nem változott semmi, hacsaknem annyi, hogy a puzzle-szerű egységekből összeállított kép néhány darabja felcserélődött, jótékony fejtörést okozva ezzel az itt étkezőknek.
A Padront üzemeltető csapat vette át itt a hatalmat, és amit nem tudtak megvalósítani ott, azt itt tolják nagy lendülettel.
A paradicsom és a kenyér dicsérete
Ropogóshéjú, nagy buborékos kenyér. Na, de ez ennél rafináltabb, mert a ropogós felület papírvékony, a buborékos foszlós belső sem vastag, és amikor ezt a kenyérszeletet olíva olajban, vagy ne adj isten faszénen finoman megpirítgatják, és azon frissiben lecsöpögtetett, ezáltal besűrűsödött, majdan borssal, fokhagymával, olajjal ízesített paradicsombelsőt kenegetnek rá, akkor ott biztosan lehet tudni, hogy Franco tábornok is szalutálna csontos kezével az elragadtatástól. Tudnám még fokozni további fokhagymával, de így a paradicsom félédesbe forduló, visszafogott savassága jobban érvényesül.
Elgondolkodtató, hogy mit lehet kihozni egy szelet kenyérből, olajból, paradicsomból és fokhagymából.
Lényegében az ősi gasztronómiai kultúra bölcsőjét ringatjuk, amikor ezeket a nyersanyagokat ötvözzük. Egy bizonyos életkor után szinte más nem is kell, el lehet lenni ezen az idők végezetéig. Szép gömbölyű paradicsom, bőre halványabb színárnyalatú, leveses belsejét, a membránt lecsöpögtetve besűrűsödik, íze elmélyül, a lecsöpögtetett lé a paradicsomvíz, és akkor még ott van nekünk a vastag külső húsa, ami alapjául szolgálhat főzött vagy nyers paradicsomszósznak.
19
Krokett
Milyen legyen egy krokett? Kívülről legyen borzasan ropogós, majd meglepetésszerűen krémes belül, mondjuk, mint egy ódivatú konyakos megy, már ami a belsőt illeti. Itt méregetem a sűrített szépiatintával […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
