Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Esős, szombati nap volt, amikor Szakonyi Károly 16 évesen, búbánatos hangulatban megírta az első novelláját. És jobban lett. Felismerte, hogy az írásnak csupán az egyik része, hogy a közönségnek mondjon valamit, a másik, hogy általa önmagát próbálja megmenteni. Amikor igazán elkezdett írni, rájött, arról kell szólnia, amit átélt, és azokat a figurákat „mozgatta”, amelyeket ismert. A siker is mellé szegődött, olyan értelemben, hogy az első megjelenése után a novellái egymás után jelentek meg a különböző lapokban. S olyan helyzet állt elő, hogy nem neki kellett kopogtatnia a szerkesztőségek ajtaján, hanem rendszeresen kértek tőle írásokat.
A Kossuth-díjas író erről a közelmúltban, a budapesti Nyitott Műhelyben megrendezett telt házas irodalmi esten beszélgetett Petőcz András, József Attila-díjas íróval. A két szerző időnként találkozik, kávéznak, és elmerülnek a múltban. Ilyenkor Szakonyi a régi időkről, irodalomról, kávéházakról, az ott zajló életről mesél Petőcznek, most azonban széles közönség előtt emlékezett.
Nem voltak finnyáskodások
Szakonyi Károly elmesélte, hogy írói karrierje mások mellett Gyurkovics Tiboréval, Lázár Ervinével, Bertha Bulcsúéval, Szabó Istvánéval, Kiss Dénesével együtt indult. „Egyívású, részben baráti, részben szellemi kör volt ez”, tudtuk meg a Kossuth-díjas írótól.
Az akkori irodalmi élet azért is volt érdekes, mert nem voltak szekértáborok, mint ahogy most vannak. 1957-ben, amikor mi is elindultunk, a lapokban mindenféle író szerepelt, nem voltak finnyáskodások. Nem volt olyan hangulat, ami ma van, hogy mindenki ellenséges szemmel nézi a másikat.
A Mesterházi Lajos felelős szerkesztése által irányított Élet és Irodalom első számában mindjárt olyan írók kaptak lehetőséget, akik korábban mellőzve voltak, mint Németh László, Heltai Jenő és Szabó Lőrinc, amellett, hogy Bölöni György volt a főszerkesztő.
Mesterházi pártos író volt, képzelhetjük, de az írások minősége döntötte el, tetszik-e, vagy sem. A Százéves vendéglőben pedig rendszeresen asztaltársaságot szerveztek a szerzőknek, ahol olyan írók is együtt voltak, akik politikailag nem értettek egyet egymással.
A kávézók amúgy is gyülekezőhelyei voltak az íróknak, majdhogynem kihelyezett szerkesztőségekként működtek. „Részben, mert ott volt a kifizetőhely” – tette hozzá.
Egy kávé szódával
Szakonyinak a Rákóczi úti Marika presszóban volt a törzshelye. Általában nyitáskor, reggel kilenc körül már ott volt, kikért egy kávét szódával, és az egyik belső sarokban írni kezdett. Csendben […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!