Dalma, mint mondja, gyermekkora óta erre a pályára készült. Alkotásaiból már tizenévesen is rendeztek kiállítást, ezért is érintette érzékenyen, amikor – éles váltásként – „szülői nyomásra” gazdasági főiskola, majd a civil szféra következett. A képzőművészeti pályától azonban nem sikerült őt eltéríteni, folyamatosan alkotott, kísérletezett, és szerencsére a főiskolán elsajátított tudásanyag sem veszett kárba, hiszen amellett, hogy a kreatív munkát végzi, ő maga menedzseli művészeti tevékenységét is.
Nem csak beton kell a sikerhez
A művésznő a szoros, hosszútávú munkakapcsolatokban hisz, a hazai és művészeti vásárokra, kiállításokra is tudatosan készül. A magyar művészeti szcéna azonban igen zárt közösség, Dalma elmondása szerint „rendszeren kívüliként” sokkal nehezebb érvényesülni, ezért megszállottan igyekszik megtalálni azokat a szakembereket, galériákat, akik segíthetik fejlődését, amolyan ugródeszkaként szolgálva felfelé ívelő karrierjéhez.
Ez nagyon aprólékos, nagyjából 0-24-es munka, fanatikusan hinned kell magadban, hogy meghallják és megértsék, amit „mondasz”, és ugyanazt lássa a külvilág, mint te. A Képzőművészeti Egyetemen szerzett végzettség nélkül az ember elképesztő mennyiségű falba ütközik ezen a pályán, de nekem sosem vette el a kedvemet, hanem inkább ellenkezőleg, inspirálóan hatott rám.
„Ha kicsit racionálisabban akarjuk megközelíteni a művészeti tevékenységet, akkor ez a sok idő és munka egyben „komoly befektetés” is. Anyagilag, és az ember életének viszonylag […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!