2022. november 28., hétfőMa Stefánia napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 412,00 Ft | USD: 397,00 Ft | CHF: 420,00 Ft
2022.11.28. Stefánia Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 412,00 Ft | USD: 397,00 Ft | CHF: 420,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Már értjük, miért nem láthatják az esküdtek a Harvey Weinsteinről készült filmet

Hirdetés

Már értjük, miért nem láthatják az esküdtek a Harvey Weinsteinről készült filmet

Az ember első – és az Azt mondta 116 perce alatt mindvégig a fejünkben motoszkáló – gondolata a következő: valahogy így kell újságot írni, oknyomozást folytatni, ahogy a The New York Times két riportere, Megan Twohey és Jodi Kantor tette, amikor 2016–2017-ben szívós kutatómunkával megírták a zsurnalisztika történetének egyik legnagyobb hatású, 3321 szavas cikkét, amely a világ elé tárta Hollywood legnagyobb hatalmú mogulja – és, mint kiderült, szexuális ragadozója –, Harvey Weinstein évtizedeken át folytatott gyomorforgató gyakorlatát, a pályakezdő színésznők és asszisztensek sorozatos, rendszerszintű megerőszakolását.

Az újságcikk nemcsak hogy elindította a #MeToo mozgalmat, és megtörte a hollywoodi szexuális zaklatásokat övező cinkos csendet, de börtönbe juttatta az érinthetetlennek tartott filmcézárt, a Miramax Stúdió urát. 

Egyelőre 23 évre, de a napjainkban is a nagy nyilvánosság előtt zajló és hányingert keltő, naturalisztikus vallomásokkal tarkított újabb, Los Angeles-i tárgyalás több mint százéves további börtönbüntetést tartogat Weinstein számára, aki nyilvánvalóan élete végéig rács mögött marad. 

Részlet az Azt mondta című filmből

Hirdetés

Részlet az Azt mondta című filmből

Fotó: UIP-Duna Film

Maria Schrader német rendezőnő hazánkban – és a tengerentúlon is – csütörtökön debütált filmje már-már azt a klasszist képviseli, amit a nagy és utolérhetetlen előd, az 1976-ban készült Az elnök emberei és a nem kevésbé lebilincselő 2015-ös Spotlight. Az első a The Washington Post, a második a Boston Globe kulisszái mögé enged betekintést, az Azt mondta pedig a The New York Times szerkesztőségi munkáját mutatja be. És engedtessék meg az újságírónak, hogy ne elsősorban a gyomorforgató Weinstein-sztori kacskaringóin csámcsogjon, hanem kifejezze csodálatát és elkerülhetetlen irigységét egy ikonikus szerkesztőség tankönyvbe illő leleplező munkája iránt. Hiába, ez már csak szakmai ártalom…

A film valószínűtlen helyszínen, egy idilli írországi tengerparton kezdődik, 1992-ben, ahol egy fiatal, vörösesszőke hajú lány sétál, majd véletlenül belebotlik egy filmforgatásba. Bár ne tette volna… Aztán snitt, és a lány félőrülten, feldúltan rohan a kisváros utcáján, és akkor már tudjuk, hogy valami rettenetes történhetett vele a forgatás helyszínén, hiszen azért ültünk be a moziba, hogy szembesüljünk Harvey Weinstein disznóságaival.

Ettől kezdve több idősíkon peregnek az események, illetve talán nem is helyes pergésről beszélni, hiszen Maria Schrader (Unorthodox, Én vagyok a te embered) rendező tévedhetetlen ízléssel választja a lassú, elgondolkodtató, moralizáló, a lelki és mentális vívódásokat az akciófilmszerű, bombasztikus jelenetekkel szemben előtérbe helyező történetvezetést. Az embernek óhatatlanul az az érzése, hogy a stúdió nem véletlenül kért fel egy német rendezőnőt a munkára, mintha el akarták volna kerülni, hogy túlzottan hollywoodiasra sikerüljön a mozi. 

Itt is több a kevesebb

Pedig a történet tálcán kínálja a hatásvadász elemeket: Weinstein üzelmeinek naturalisztikus bemutatását, a krimibe illő fordulatokat, az újságírók megfélemlítését, a titkos találkozókat félhomályos mélygarázsokban (Az elnök emberei…). Schrader azonban biztos érzékkel elkerüli ezeket a csapdákat, és jól teszi, mert a megfélemlített, évtizedes hallgatásra kényszerített (színész)nők lelki tusáját már-már minimalista eszközökkel sokkal hatásosabban mutatja be, mintha nyaktörő üldözési jelenetekkel, hálószobatitkok életszerű elénk tárásával operálna.

PORT-hu-–-Azt-mondta-–-Galéria (2).png

Fotó: UIP-Duna Film

Ezen a ponton feltétlenül szót kell kerítenünk a film egyik nagy erősségére, arra, hogy sikerült rávenni Ashley Juddot önmaga eljátszására. Illetve a színésznő és aktivista nem is eljátssza, hanem egyszerűen önmagát adja. Hiszen Judd a való életben is beleállt a nem csekély lelki erőt kívánó és cseppet sem veszélytelen kitárulkozásba a nagy nyilvánosság elé, és tulajdonképpen az ő bátorsága biztosította a muníciót és a „star powert” Twohey és Kantor […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/cinematrix/2022/11/18/harvey-weinstein-maria-schrader-azt-mondta-ashley-judd-kritika-film-hollywood/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Turai Barna: Hagyjatok már békén, nem tudom, ez borzasztó

Turai Barna: Hagyjatok már békén, nem tudom, ez borzasztó

Nehéz elhinni, hogy Turai Barna zavarban volna attól, hogy nem tudja, miről is kellene beszélgetni. Hiszen …