„Emlékszem minden arcra, minden helyre, túl jól ismerlek téged… Mindig ugyanazt érzem” – énekli a Clan of Xymox a I Always Feel The Same című mámorítóan komor dalában, és hát igen, az Exodus című albumuk is pont erről szól: ugyanazt érezni, amit a darkos szinti-pop hullám idején, 1985-ben, amikor a pop leghíresebb rádiósa, John Peel elhívta a holland bandát BBC-n futó Peel Sessions című műsorába, és a sötét, melankolikus hangzásukat elnevezte dark wave-nek.
Azóta hívják az ehhez hasonló hangzást így. Persze, korábban is létezett a műfaj, számos elnevezés volt forgalomban – például goth-rock , ami némileg mást jelentett. A dark wave elnevezés talán közelebb állt a poszt-punkos örökséghez, a goth-rock a miszticizmushoz, persze, jobb ebbe nem belebonyolódni.
Valami van a sötétben
A Clan of Xymox pályafutása tehát biztatóan indult, az önmagukról elnevezett albumuk megjelenésekor Peel azonnal kanonizálta a csapatot, az első kiadójuk a Cocteu Twinst, a Bauhaust, a Pixiest, és a Dead Can Dance-t leszerződtető 4AD volt, aztán utóbbi zenekarral turnéra is mentek. És az még mindig a támogató figyelem jele volt, hogy az Egyesült Álamokban is népszerű Twist Of Shadows albumukról két dalnak, a Tonight-nak, és a Clementinanak Tony Visconti készítette a vonós hangszerelését. Visconti számos Bowie lemezen (pl. Young Americans, Low, Heroes, Lodger, Scary Monsters) dolgozott, és olyan zenekarok hangképét formálta, mint a T.Rex, a Thin Lizzy, a Boomtown Rats. És innen valahogy a Xymox utat tévesztett.
Bűnös élvezet
Egyre inkább lettek egy megmosolyogtató elektro dark formáció, olyan dresszekben, amiknek csak az S/M klubokban, a steam-punk felvonulásokon, vagy német EBM fesztiválokon van létjogosultságuk.
A zenekar elvesztette azt a bizonyos dekadens eleganciát, ami a nyolcvanas évek közepén jellemezte őket.
Meglepő módon sosem sikerült az első vonalba kerülniük, ahogy mondjuk az X-Mal Deutschlandnek sem, az első három lemezük – különösen a második, a Medusa – sokak titkos kedvence, mert úgy sikerült egy szintipopos, dark-rockos hangzást keverni az euro-diszkós ritmusokkal, hogy megszületett a pop egyik bűnös élvezete, amit nem baj, ha nem csak a négy fal között csinálnak.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/zene/2025/01/12/stenk-zene-pop-clan-of-xymox-album-kritika/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!