Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Írta és rendezte: Bryan Fuller – ez az aprócska tény nekem már bőven elég volt ahhoz, hogy belenézzek A porszörny című, a hazai mozikban január elseje óta vetített, de néhány helyen még mindig elcsíphető amerikai filmdrámába. Fuller munkásságát nagyon régóta kedvelem, aki legalább annyira elvont, mint David Lynch volt, de talán jobban a mainstreambe és a fogyaszthatóság felé pozicionálta magát az elmúlt években az olyan címekkel, mint a Hősök, a Pushing Daisies, a Dead Like Me, az American Gods és persze sokak nagy kedvence, az NBC-n három évadot megért Hannibal is az alkotó nevéhez fűződik. Apropó, Hannibal, a direktor első egész estés, nagyvászonra szánt történetének főszerepét nem más, mint Mads Mikkelsen alakítja, így duplán kötelezővé vált számomra, hogy belekóstoljak ebbe a misztikus filmbe.
Amire nagy vonalakban számítottam, azt meg is kaptam A porszörnytől, a képi megjelenítés, a vizuális apróságok abszolút felidézték bennem Bryan Fuller legjobban sikerült műveit, és még az elmés dialógusok is jó párszor összejöttek úgy, olyan ritmusosan, már-már költői egyszerűségükben, ahogy a Hannibalban mentek a karakterek között az arthouse horroros eszmecserék… és bár a vége, az utolsó harmad az én ízlésemnek túlságosan elnyújtott, vontatott és önismétlő lett, a maga nemében mégis kötelezővé tenném a zsáner iránt érdeklődőknek ezt a filmet.
A porszörny történetének középpontjában egy alig nyolcéves kislány, Aurora (Sophia Sloan) áll, aki éli szüleivel a hétköznapi kis életét, életkorának megfelelően élénk a fantáziája, és emiatt a sötétben is nagyon fél. Azonban arra még legrosszabb rémálmaiban sem számít hősünk, hogy egy éjjelen az ágya alatt rejtőző szörnyeteg apját-anyját megeszi. Nincs mit tenni, bosszút kell állni, Aurora pedig felkeresi az 5B lakás titokzatos lakóját, Mads Mikkelsen csöndes figuráját, akiről azt feltételezi a lány, hogy épp az, akit ő keres: egy vadász, aki pénzért öl szörnyetegeket.
Érdekes egyveleg Bryan Fuller filmje, már csak azért is, mert A porszörny teljes egészében arra támaszkodik, hogy megbízhatatlan, túl élénk képzelettel rendelkező főszereplője szemszögéből láttassa velünk a világot. Ennek megfelelően olyan A porszörny, mintha egy modern tündérmesében járnánk, de a horrorisztikusabb, félelmetesebb fajtából. Mintha a Grimm fivérek egyik sztorija köszönne vissza a hangulatot tekintve a vásznon, ugyanakkor a végeredménybe belefért némi Alíz Csodaországban is. Megfejelve egy bérgyilkosos akciófilmmel, mert hát itt
a gyerekek és a felnőttek nézőpontja ütközik, míg Aurora meg van győződve róla, hogy szörnyeteg a tettes, addig 5B váltig állítja, hogy az emberek a valódi szörnyetegek, és a gyilkosok is holmi halandók voltak, akik másvilágra küldték a kislány szüleit.
Az ördög a részletekben rejlik, és erre a filmre ez maximálisan kijelenthető. Amennyiben odafigyelünk Fuller művészfilmes megoldásaira, a falakban rejtőző emberekre, a glóriával a fejük felett beszélgető bérgyilkosokra, akkor jövünk rá, hogy egy csomó lefejthető, filozófiai rétege van A […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!