„Európa a katasztrófa felé vezető úton halad. A demokrácia liberális korszakában befogad mindenkit, befogadja a bevándorlókat. Utána jön egy korszak és kiderül, hogy a bevándorlókkal nem tudnak együtt élni, mert más kultúrát képviselnek. Ennek következtében megválasztják a jobboldali kormányokat és ezek a kormányok végül megszüntetik a demokráciát. A tendencia az, hogy Európa önmaga ellen dolgozik. Nem látszik, hogy a kultúra meg tudná védeni Európát, vagy Európa a saját kultúráját. Mindenütt azt szeretik, amit gyűlölni kellene. Azt gyűlölik, amit szeretni kellene” – mondta Kertész Imre 2002-ben, amikor még nem tudhatta, hogy Európának pontosan milyen nehézségekkel kell még szembenéznie, de bőven elég, ha csak a koronavírus-járványra, a menekültválságra, vagy épp az orosz-ukrán háborúra gondolunk.
Első és ez idáig egyetlen irodalmi Nobel-díjasunk megjárta a poklok poklát. Tizennégy évesen, 1944-ben deportálták Auschwitzba, ahonnan a buchenwaldi, majd a zeitzi munkatáborba került. A táborok felszabadítását követően, 1945-ben tért vissza Budapestre, ahol a gimnázium befejezésével újságíróként és gyári munkásként is dolgozott, illetve katonai szolgálatot teljesített. Az ötvenes évek közepén találta meg hivatását és elhatározta, hogy regényíró lesz. Ekkortól „belső emigrációba” vonult, minden idejét az írásra akarta fordítani, ezért kivonta magát a pártállami hétköznapok alól. Nemcsak a náci rémuralmat, hanem a kommunista diktatúrát is mélységesen megvetette.
Gyönyörű forgács
<a href="//index.hu/kultur/2024/07/19/kertesz-imre-let-es-iras-recenzio-irodalom-muveszetek/" […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!