Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
Rákerestem a LIKE Bisztró és Pizzéria weboldalára. Látva az étlapot, döbbenettel vegyes kételkedéssel konstatáltam, hogy szinte minden főétel valahol a háromezres tartományban mozog, ami – figyelembe véve a vendéglátás jelen körülményeit – elég könnyelmű árképzésnek tűnhet.
A LIKE Törökbálinton van, a mesebelinek hangzó Tükörhegy környékén. Egy takaros üveg előtetős, udvaros ház. Ez a LIKE, saját parkolóval, csenevész pálmafákkal tarkított pamlagos kerttel hívogatja az igényes fogyasztót, aki magam is volnék. Bent minden a kényeztető vendéglátásról szól, a formás fotelszékek, a világos színek. A tágas térben az egymástól megfelelő távolságban lévő asztalok a vendégek személyes auráját tiszteletben tartó elrendezésben helyezkednek el.
Fiatal, cserfes-kedves mosolyú leány kecses mozdulattal elénk teszi az étlapot, és itt jön az első meglepetés: ez az étlap
nem az az étlap, amit a neten láttam, ezen más ételek szerepelnek, jóval magasabb, amúgy a mai helyzetnek nagyjából megfelelő árakon.
Szóvá is teszem, de csak úgy szelíden, inkább kíváncsiságból. Kicsit zavarba jön a lány, elismeri, hogy már régóta tervezik levenni a régi étlapot, de szemlátomást még nem sikerült. Nem tulajdonítok nagy jelentőséget az ügynek, bár nem elegáns a fogyasztó megtévesztése, még ha szimpla trehányságból is fakad.
Ami nyers, az nyers
Cézársaláta induláshoz. Friss salátaszív, parmezán jellegű forgácsok, fűszeres krutonnak aligha nevezhető, inkább a száraz kenyér kategóriába sorolható pirított kenyérrel, édes ízbe hajló, amúgy krémes, gyaníthatóan ipari majonézzel. Ez volna elsőre a kissé kíméletlennek tűnő leírás, de azért ennél jobb: dicsérendő frissesség, ízléses tálalás jellemzi, az átlagosnál igényesebb kivitelben. Ha az öntet házilag készül, savasabb, vastagabb, pikánsabb lenne, még az ipari majonéz felturbózása is megengedett, csak történjen valami emlékezetes azon a tányéron, same in English a kruton vonatkozásában, ne adj’ isten, olívaolajban pirult fokhagymás kenyérkockák, és máris dübörögne a cézárunk.
12
Kacsarilette. Ha a konfitált kacsacombról és -hátról lehámozható, szaftos cupákos húsmaradékokat a kacsa zsírjával egybegyúrjuk, formába öntjük, és úgy balkézről még egy kis morzsolt kacsatepertőt is adunk hozzá, akkor azt bátran hívhatjuk kacsarilette-nek.
Kábé ez a kellemesen zsír által összetartott, tepsi aljáról összegyűjtött, fentebb leírt ínyencség van most előttem, talán csak a tepertőmorzsa hiányzik belőle. Van hozzá pirított kenyér, és még ha igazi kenyér volna, akkor egy árva szót sem szólhatnék, de ez is elmegy, a kacsazsírt ez is szivacsként szívja. Viszont a mellé sarabolt, nyers kísérő zöldség-összeállítás bármennyire is hagyományos magyar konyhai szokásként ismert, nagyon kiábrándító. Éttermi kiszerelésben kezeletlen hagymát, uborkát, paprikát tenni a tányérra fantáziátlanságról árulkodik, nem beszélve arról, hogy a különböző állagú, savanyított, marinált ésatöbbi megoldások mennyire emelnék a zsíros kacsacupákok, -cafatok élvezetét.
12
Kibicsaklott, kár érte.
Piros lábosban gulyáslevest itt, a Tükörhegy aljában, kár lenne kihagyni. Kár, hogy a gulyásleves frissítő zöldszórás nélkül, meglehetősen fáradt paprikával, lomha ízekkel kerül elém, pedig ebben még csipetke is van, köménymag hiányától sem szenved, bár csak diszkréten villan fel itt-ott. A jobbak közé tartozik, de egy élénkítés bőven ráférne.
12
A szétfőtt zöldségek további lomhaságfaktorral bővítik a lé fáradt paprikába hulló ízét.
Mármost ezek volnának a nüanszokba fulladó szakmai megjegyzések, mert amúgy van egy kevésbé szigorú értékelés is, miszerint ez a leves, ha nem is kiváló, de az átlagnál jobb ízű, bárcsak mindenhol ilyen lenne, és nem kell az okoskodó, fennhéjázó álanalitikus duma – intem magamat.
A konyha ördögei nem szeretik, ha az átlagosnak tételezett közízlés gúzsba köti szárnyaló fantáziájukat, lefékezi burjánzó innovatív kreatív képességeiket, ezért érdemes hagyni, hogy séfünk kulináris önkifejező vágyait is kiélhesse a konyhában, áldozatos munkája ne fulladjon monotóniába.
Ennek lenne egyik szép példája a mentás zöldborsóleves pirított rákfarkakkal, lime-mal ízesített mascarponehabbal. Dicséretes bátorságról tanúskodik a nem szokványosnak minősülő tejtermék-tenger gyümölcse párosítás. Kockázatos duó. Minden az arányokon és a ténylegesen kihegyezett ízek ölelkező rímelésén múlik. Például: ha a beígért mentaízesítés – ami klasszikus zöldborsófrissítő megoldás – érezhető lenne, de nem az, nagyban segíthetné a rákfarkak érvényesülését. Ráadásként az odakozmált cukorborsóhéjak inkább rontják az elérni kívánt harmóniát – az amúgy is túltengő mascarponehab árnyékában.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!