Jelena Belova maga alatt van. A Marvel új Fekete Özvegye felhőkarcolókról ugrál le unott arccal, rosszfiúk garmadáját fekteti ki puszta kézzel, eközben a Florence Pugh által játszott titkosügynök megtört hangon narrálja, hogy nem találja a helyét a világban, a célját, csak megy előre lelketlenül, és teljesíti egymás után a lehetetlennek tűnő küldetéseket.
Nem ő az egyetlen, akit a CIA zsinóron rángat, hasonló szituációban van az egykori Amerika Kapitány, a véres botrányba keveredett John F. Walker (Wyatt Russell), a falakon keresztül szaladgáló, meglepően elmés egysorosokkal beszólogató Szellem (Hannah John-Kamen) és a Bosszúállók képességeit halálos pontossággal másoló Kiképző (Olga Kurylenko), akiket közös főnökük ugyancsak egy titkos létesítménybe parancsol. Mivel Valentina Allegra de Fontaine-nek (Julia Louis-Dreyfus) szorul a hurok a torka körül, egy célja van mindezzel, elkerülni a börtönt úgy, hogy minden bizonyítékot megsemmisít. Igen, Jelenáékat is ideértve.
A Marvel új filmje, a hazai mozikban május 1-től vetített Mennydörgők* igencsak egyszerű receptre épít, olyan számkivetett, mindenki által totális csődnek bélyegzett csapatot rak össze a semmiből, akikhez képest a DC Öngyilkos osztaga potenciállal és ambíciókkal teli, reményteljes társaságnak tűnik összehasonlítva. Nekem személy szerint a Mennydörgőkkel kapcsolatban megvoltak a magam fenntartásai, hiszen ránézésre szinte egyforma képességekkel rendelkező szuperkatonákat sorakoztat fel, ám Jake Schreier rendezése seperc alatt elnémítja a kétkedőket, köszönhetően annak, hogy a verbális és fizikai csörték ennyire működnek ebben a két órában, és az sem árt azért, hogy a Mennydörgők* végre szakít az unalomig ismételt Marvel-formulával.
Nyilván a Mennydörgők* sem merül annyira bele a karakterek lelkébe, mint egy A24-es filmdráma, hiába is igyekezett a Marvel Studios így felvezetni a 36. filmjét. Mégis, blockbusterként meglepően komor, éjsötét témákba marnak bele a Beef című netflixes sorozatért is felelős írók, legfőképp Jelena az, akinek a magánya, depressziója, útkeresése egy nagyon is megfogható hősnőt ad nekünk, Florence Pugh pedig újfent bizonyítja, hogy mennyire zsigeri alakításra képes, ha azt követelik meg tőle. Hasonlóképp, a Fekete Özvegy-filmben behozott Vörös Őr, azaz Amerika Kapitány szovjet másolata, polgári nevén Alekszej Szosztakov (David Harbour) nagyon szépen hozzáteszi a magáét, ahogy rágcsával tömve magát, könnyes szemmel nézi az egykori híradásokat, amikor még ereje teljén volt.
A főszereplők közé szerencsére befért az ugyancsak szuperkatona John Walker, akinek a családi drámája hiába marad picit a háttérben, Wyatt Russell úgy hozza az öt perces Amerika Kapitányt, hogy aki A Sólyom és a Tél Katonája sorozatban nem szerette a kormány által kinevezett hőspótlékot, a Mennydörgők*-et követően biztosan rajongani fog érte. Ahogy említettem, Szellem is meglepően szórakoztató az állandó megjegyzéseivel,
úgy összességében a készítők végre rájöttek, hogy a Marvel-filmeket régen nemcsak azért szerettük, mert eposzi méreteket öltöttek, hanem a jól összerakott akciók mellett a humor is nagyon jól állt az MCU-nak.
Nem csak ebből a szempontból hiánypótló a Mennydörgők*, régóta magyarázom már, hogy kezd frusztráló lenni, hogy minden ehhez hasonló filmben azt kell, hogy nézzük, amint a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!