Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A bécsi Collegium Hungaricum volt az első ilyen jellegű, külföldi magyar tudományos és kulturális intézmény – a berlinivel együtt –, amely 1924 őszén nyílt meg, mondanunk sem kell, az akkori legendás kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó kezdeményezésére.
A centenáriumi évtől kezdve gőzerővel folyt a kutatás, gyűjtés, idehaza és az osztrák levéltárakban is, hogy összeálljon egy izgalmas, különleges anyag, amely bemutatja az intézetet, annak valamikori legendás és kevésbé legendás lakóit.
Méhes Márton igazgató, Buglya Zsófia kurátor és Ujváry Gábor történész koncepciója alapján készült el tavaly év végén, egészen pontosan november 20-án az a kiállítás, mely CH100 – Lost & Found címmel elveszettnek hitt tárgyakat, előkerült naplókat, különleges sztorikat vonultat fel. Újonnan megtalált archív dokumentumok, köztük fotók és filmanyagok, valamint eddig kevéssé ismert történetek rajzolják ki egy olyan intézmény képét, amely száz éve alakítja a magyar–osztrák tudományos és kulturális kapcsolatokat.
Időutazás a Donaukanal partján
Ezt a még 2026. március 26-ig látogatható pazar tárlatot tekintette meg az Index kéttagú riportercsapata a minap a Hollandstrasse 4. szám alatti intézetben, Bécs belvárosában, a Donaukanal partján. Kalauzunk Méhes Márton igazgató volt, akinek a meghívására két éve már jelen voltunk a Rubik Ernő 80. és a kocka 40. születésnapján a bécsi Iparművészeti Múzeummal közösen rendezett ünnepségen.
A mostani kiállításon, amely több mint 45 intézmény együttműködésével valósult meg, a bécsi Collegium Hungaricum múltja nem lineáris intézménytörténetként jelenik meg, hanem egymásra rétegződő történetekként: ösztöndíjas életutak, tudományos pályák, diplomáciai fordulatok, személyes és történelmi töréspontok mentén.
A megnyitót megelőző, több mint két éven át tartó kutatás egyik szenzációs lelete Sőregi János muzeológus, egykori CH-ösztöndíjas hatkötetes naplója volt a Collegium első éveiből (1924–26), amely képekkel, illusztrációkkal és személyes történeteken keresztül tárja elénk a korabeli Bécset és az ösztöndíjaséletet. (Sőregi volt az, aki annak idején hazahozta Debrecennek Déri Frigyes, a Bécsben élt és elhunyt dúsgazdag textilgyáros képzőművészeti gyűjteményét, megalapozva a későbbi Déri Múzeumot, a cívisváros büszkeségét.)
A jeles szakemberek – történészek, színház-, irodalom- és művészettörténészek bevonásával – készült kiállítás emellett olyan prominens személyiségek intézeti szerepéről is beszámol, mint Péchy Blanka színésznő, aki az intézet első női igazgatója volt (1949–51), Szabó Magda író, aki a 80-as években a Collegium visszatérő vendégeként több művét is az intézetben írta, vagy akár József Attila, akit az első igazgató, Lábán Antal karolt fel 1925/26-os bécsi egyetemi éve alatt. De igazi csemege az Illés-együttes 1967-es intézeti fellépéséről készült televíziós felvétel is, amely az ORF archívumából került elő.
Kezdetben volt a Testőrpalota
A tárlat fontos témái ezenkívül az 1924-es klebelsbergi alapítás, az épületek története, benne az első székház, azaz a barokk Trautson-palota eladásának körülményei, továbbá a 60-as, 70-es évek kétarcú kulturális politikája. Méhes Márton azt mondta, hogy intézetük kontinuitása egyedülálló, 1924 óta működik, mindvégig ezen a néven.
Nagy különbség a szintén 1924-ben alapított berlini CH-hoz képest, hogy az ottani épületünk 1944-ben olyan sérüléseket szenvedett, hogy nem volt tovább használható, le is bontották, és 1973-ban kezdte újra a működését. Ezzel szemben a magyar állam tulajdonában lévő Trautson-palotában működő első bécsi Collegium Hungaricum nem igazán sérült meg a háborúban, viszont az állaga fokozatosan romlott, mivel nem fordítottak pénzt a felújítására 1945 után. A Mária Terézia korába visszavezethető egykori testőrpalotát Trautson herceg építtette, de 1760-ban az akkor alapított Magyar Királyi Nemesi Testőrség székháza lett, egészen 1918-ig.
Mindez szellemi öröksége is lett a Collegium Hungaricumnak, mert ezek a kiváló testőrök amellett, hogy katonai kiképzést kaptak, nagyon komoly irodalmi, művészeti, filozófiai és tudományos alapokkal is felvérteződtek. Olyan gárdisták szolgáltak itt, mint Bessenyei György, Kisfaludy Károly, tehát a felvilágosodás nagyjai. Ilyen módon a kontinuitás nem csupán 1924, hanem 1860 óta megvan.
„A monarchia felbomlásával új helyzet állt elő, 1920-ban aláírták a trianoni békeszerződést, de a palota továbbra is magyar tulajdonban maradt, az úgynevezett Testőralap tulajdonában, jóllehet a testőrség már nem létezett – folytatta az igazgató. – Klebelsberg erre érzett rá zseniálisan. 1920-ban megalakult a Bécsi Magyar Történeti Intézet, amit be is költöztettek a Trautson-palotába. A Tanácsköztársaság viharai érintetlenül hagyták a palotát, 1924-ben pedig megalakult a Collegium Hungaricum. Akkoriban még úgy volt, hogy a történeti kutatásokhoz, az állami és magánszervezésben kikerülő ösztöndíjasok elszállásolásához kellett a CH, az ösztöndíjasrendszert szolgálta. Nagyon komoly szellemi műhelyként. Teljes körű ellátásban részesültek a lakók, tehát étkezésük is megoldott volt, természetesen kutathattak levéltárakban, bevezették őket a bécsi társadalmi és tudományos életbe. Mindez a mai napig, legalábbis részben, megvan. Összesen tíz apartman áll a mai ösztöndíjasok rendelkezésére is.”
József Attila is megfordult itt
Keresztury Dezső, a későbbi kultuszminiszter is ösztöndíjasként lakott itt, József Attila pedig befogadott […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!