Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Bármilyen erős állítás is, teljes mellszélességgel kiállok mellette: 2025-ben a mainstreamben nem született még olyan erős lemez, mint Lady Gaga új albuma, a Mayhem. Azon is csodálkoznék, ha év végéig érkezne olyan, ami felveheti vele a versenyt, persze 100 százalékig biztosan nem jelenthetem ki, hogy ez nem történhet meg. Az alkotás változatos, energikus, emlékezetes, és bevállal sok olyan húzást, amit nem hittem volna, hogy 2025-ben egy A-listás popénekes meg mer tenni.
A 14 dalos lemez első és utolsó alkotása megjelent korábban single formátumban, pedig a két szám hangulatában ég és föld. A lemez mégis úgy halad, hogy észre sem vesszük, ahogy az első alkotást mint XXI. századi dark popos dalt egy könnyed, 70-es, 80-as éveket idéző duett váltja a lemez végén.
Azt is meg merném kockáztatni, hogy kidolgozottságában, bátor stílusválasztásában, dallamtapadásában és energiájában is Lady Gaga karrierjének talán legerősebb albumáról van szó.
A Mayhem olyan zenei rétegeket rak egymásra, amiben elvétve lehet csak hibát találni, és bizonyíték rá, hogy Lady Gaga továbbra is a popzene egyik legnagyobb és legikonikusabb neve. Azt is elmondjuk, hogy miért.
Mostanában elszoktam attól, hogy egy lemezből dalonként facsarjam ki a részleteket, hiszen nem mindenki azért nyit meg egy cikket, hogy végig is olvassa azt, de ez a kiadvány vitán felül megérdemli és igényli a törődést.
A Mayhem alapvetően egy utazás.
- Egyfelől zenei, egyre visszább megyünk az időben, klasszikusabb ötletekhez nyúlva.
- Közben oldalvást is haladunk, hiszen stílusában nem csak a popzene különböző korszakait fogja meg benne Gaga.
Az énekesnő az album központi stílusaként az industrial dance musicot nevezte meg – ez vitán felül dominál a lemezen, hiszen jelentős számban vannak agresszív hangeffektek és szaggatott ritmikák táncolható köntösbe öltöztetve –, de azért messze nem képes magába foglalni mindent.
Ellentmondás
Lady Gaga aktuális, kortárs megközelítésben robban be az albumon. A lemezindító Disease-en az elmúlt 5–10 évre jellemző zenei elemeket vegyíti sajátos dance-hangzásával, amit már 2010 körül is mindenki könnyedén felismert, és azonosított vele. A dal épp oly erőszakos, mint azt az industrial környezetben várnánk, de az énekesnő nem bízta a véletlenre, és igyekezett erős, dallamos refrént alkotni.
A lemez címe (Mayhem) a kontextusban zűrzavart jelent, ami első hallgatásra meg is jelenik, aztán szépen lassan kikristályosodik, hogy van itt rend és rendszer, nem is kevés. Ahogyan Lady Gaga az Elle-nek adott interjújában is kibontja, a zűrzavar a klipekben fizikálisan is megtestesül, és zenei koncepcióban is megjelenik mind a 14 számban, egyszer erősebben, máskor gyengébben:
Azért lett az album neve Mayhem, hogy megemlékezzek egy olyan részemről, az élet azon aspektusáról, amit nem volt mindig könnyű elfogadni. Azért is volt nehéz eleinte Mayhemnek nevezni a lemezt, mert nagyon nem szerettem volna, ha ez az érzés testet öltene. De én egy reményekkel teli ember vagyok. Egy álmodozó, aki végső soron arra jutott, hogy ezek mind a létünknek és a világunknak a darabkái, és ennek a töredezettségnek a zűrzavara az, ami végül megtanít bennünket arra, hogy mire is képes az öröm, a tánc, a sírás, a nevetés, zenét hallgatni, magadhoz ölelni a barátaidat, a családodat, újra és újra. Ez az album boldoggá tesz, és élvezem azt az ellentmondást, amit egy olyan, szórakoztató album tud nyújtani, amit zűrzavarnak neveztem el.
A lemezhez készült néhány klipben pedig valóban testet ölt Mayhem mint karakter, hiszen a Disease-ben a fekete ruhás nő, a lemez második dalában (Abracadabra) pedig a vörös ruhás nő képében jelenik meg.
A jelenből indulunk
Ha pedig már az Abracadabrához értünk, akkor ennél a számnál valamit muszáj megjegyezni: Kicsit olyan a dal, mintha az énekesnő korai dance-korszakából az Alejandrót fuzionálta volna az elmúlt években mainstreambe is betört nyers, industrialhatásokkal (akár a Swedish House Maffia és Sting közös dala, a Redlight stílusa). Ettől mai lett az eredmény, miközben ismerős a forma. Lady Gaga kiölte a dalból a nosztalgiát, pedig valami igazán rá és kezdeti időszakára jellemzőt hozott össze.
Aztán lépésről lépésre halad visszább és visszább az időben, de ezt a „nosztalgiátlanságot” továbbra is tarja. A Garden of Eden már pofátlanul és gátlástalanul a 2000-es évek végének zenéjét hozza vissza, de továbbra is olyan dallamos és emlékezetes hookokkal megpakolva, hogy könnyen bennragad a fejekben. Egy-egy sor és dallam egészen Rihanna S&M-jét és Gaga The Fame Monster című EP-jét idézi fel.
A lemez elején lévő daloknál rendszeres az a jellegzetes Lady Gaga-húzás is, hogy a dallamos refrént egy post-chorus követi – ilyet korábban gyakran alkalmazott az énekesnő olyan gigaslágereiben, mint a Bad Romance vagy a Poker Face. Aztán a Perfect Celebrity kicsit kikacsint ebből a sorból, de egy másik aspektusra nagyon szépen ráerősít.
Ugyanis Gaga imád olyan sor-, ritmus- és dallamtöréseket használni énekben, amelyek egyszerre tűnnek indokolatlannak és furcsán progresszívnek.
Szótagokat ismételget, szavakat darabol és játszik a betűkkel, miközben néha váratlanul kezd el szöveget halmozni vagy épp szótagokat elnyújtani. Ez több 2000-es években berobbant sztárra is jellemző volt, de Lady Gaga zeneiségébe hosszú távon is beépült.
A soron következő Vanish Into You igazi vízválasztóként működik. A zongorás kezdés miatt azt hinnénk, hogy majd ilyen Bad Romance-érzetben robbanhat be a dal, hiszen a korábbi számok is ebből a korból merítettek – ez a hatás azért később megjelenik –, de helyette egy jóval szintiközpontúbb, kicsit múlt századi, funkyelemekkel megspékelt dalt kapunk, ami a refrénben lesz csak […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!