Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Egy hétköznapi alkotói pillanat közepén csörrent meg a telefon, vagy volt benne valami sorsszerű emelkedettség?
A Cziffra-fesztivál alkalmából a Szerelem első hallásra című műsorunk bemutatója volt aznap Törőcsik Franciskával és Balázs Jánossal a MOMkultban. Koncert előtt az öltözőben készülődtem, inget vasaltam, átöltöztem, imádkoztam az estéért, a közönségért. Aztán ránéztem szórakozottan az e-mailjeimre, és lefagytam.
Lementem a színpadhoz, ahol Jancsiék próbáltak, mondtam neki, hogy Kossuth-díjat fogok kapni, ez durva. Nagyot nevetett, hiszen ő tagja a bizottságnak, és mindent tudott, csak nem szabadott elárulni, amíg nem értesítenek.
Csodálkozott is, hogy mikor érkeztem, érdeklődésére azt feleltem: nincs semmi különös, minden megy, ahogy szokott. Kiestem a fejemből az ámulattól, hitetlenkedés és mély hála volt bennem, ami különös fényt adott az amúgy is izgalmas, vadonatúj estnek. Alig vártam, hogy elmondhassam a feleségemnek.
Írni küldte a Jóisten a világba
Hogyan egyeztethető össze a díjjal járó reprezentatív szerep azzal a magányos, befelé forduló munkával, amely a mélyebb gondolatok megszületéséhez szükséges? Nem tart attól, hogy a protokoll elszívja a levegőt az alkotástól?
Eddig sem nagyon vállaltam tisztségeket, ezután sem szeretnék bizottságokban üldögélni. Nagyon hasznos és értelmes dolog lehet ez, ha valaki tisztességesen és odaadással csinálja, de úgy érzem, nem az én utam. Írni küldött a Jóisten a világba, ezt ő maga mondta nekem, és számtalanszor megerősítette. Az élet meg továbbra is bombáz megörökíteni való ötletekkel. Füzetkékbe gyűjtöm, mobilba pötyögtetem, aprítom, felkockázom, megbolondítom, lepárlom, megpörkölöm, abálom, tálalom. Mit csinál egy jazz-zenész, ha díjat kap? Még nagyobb hévvel játszik tovább. Mit csinál egy séf a Michelin-csillagjával? Még merészebb ételkölteményeket. Legalábbis nekem ez tűnik logikusnak. Úgy tűnik, szeretik, amit alkotok, így folytatni fogom. A Kossuth-díj nyilván nem felszólítás a nyugállományba vonulásra, bár elképesztően tiszteletreméltó dolog, így van súlya is.
Híres arról, hogy ontja magából a szövegeket. A Kossuth-díj után megenged magának egy kis „irodalmi szabadságot”, egy kis szünetet, vagy holnap reggel ugyanúgy kikerül a napi vers a Facebook-oldalára, mintha mi sem történt volna?
Szerencsére a Facebookon létezik az időzítő funkció, és az alapposztokat rögzítem jó előre. Amúgy meg az internet olyan folyó, amelyre kedvvel hajtogatok alkalmi kis papírhajókat. És úgy látom, másokat is szórakoztat ez, javítja életminőségüket. Tavaly minden áldott nap egymondatos naplót írtam. Most épp azt határoztam el, a legkülönfélébb versformákba gyömöszölök majd napi kis színes élményeket. Az ilyesmiben kitartó szoktam lenni.
Amúgy senki sem csodálkozik rajta, ha a kőműves mindennap munkába megy, ha a gordonkaművész mindennap gyakorol.
A mindennap író […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!