2020. július 12., vasárnapMa Izabella napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 353,00 Ft | USD: 313,00 Ft | CHF: 332,00 Ft
2020.07.12. Izabella Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 353,00 Ft | USD: 313,00 Ft | CHF: 332,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Koronaetikett: a járvány nyugdíjazta a kézfogást?

Hirdetés

Koronaetikett: a járvány nyugdíjazta a kézfogást?

A koronavírus-járvány miatt nagyon sok hétköznapi szokásunkon kellett változtatni, és hogy mennyire lesz tartósan más az életünk, ha tényleg kell második, harmadik vagy ki tudja, hogy hányadik hullámtól tartani, meg persze a köztes időben, amikor amennyire csak lehet megpróbálunk visszatérni a normalitásba, az jó kérdés. A korlátozások idején máshogy vásároltunk, máshogy éltünk társasági életet, és egyáltalán nem (vagy alig) találkoztunk ismerősökkel vagy idegen emberekkel, így nem nagyon kellett azon agyalni, hogy hogyan is köszönjünk egymásnak úgy, hogy minimalizáljuk a fertőzésveszélyt. Persze már a járvány elején is sokan azt jósolták, hogy a pandémia egyik áldozata nem más, mint a kézfogás: a gesztus, ami egykor azt a célt szolgálta, hogy a felek bizonyítsák, hogy békével jöttek, de ami – ahogyan Gregory Poland, a Mayo Klinika fertőző betegségekkel foglalkozó szakembere fogalmazott – járvány idején tulajdonképpen egy biológiai fegyver.

  • Miért olyan nehéz lemondani a kézfogásról vagy bármilyen üdvözlési formáról?
  • Illik-e átvenni más kultúrák köszönési formáit?
  • Visszatér valaha a kézfogás, vagy el se tűnt igazán?

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik, És vannak, akik az Indexet olvassák.



Támogass te is!


Hirdetés

Oké, de mi a helyzet most, hogy úgy tűnik, egyelőre urai vagyunk a helyzetnek? Anthony Fauci, az Egyesült Államok vezető járványügyi szakértője áprilisban azt mondta, a kézfogásnak később sem kellene visszatérnie, hiszen ezzel más megbetegedések, például az influenza terjedését is meg lehetne akadályozni. De hát a hagyományok… Akkor most jöjjön egy idézet Fejér István 1966-os Tudni illik, hogy mi illik című könyvéből.

Egy tannak kell hogy legyenek megcáfolhatatlan tételei. Az illem szabályai viszont koronként változnak, sőt sok esetben az a helyzet, hogy ami tegnap még illetlenségnek számított, az már nem az. Az illemszabályoknak is meg van az a természetük – akár a divatnak –, hogy elavulnak, változnak, újak keletkeznek.

Fejér István könyvében persze ír a köszöntésekről, a 1960-as években például még aktuális téma volt, hogy férfiaknak a kalapjukkal mit kell csinálni köszönéskor és búcsúzáskor, hiszen “úriember nem jár kalap nélkül”. Ez ugye mára kissé elavult, pedig a 60-as évek nem is voltak olyan régen. De Fejér persze kitért a kézfogás szabályaira is.

Kéznyújtással is el lehet követni az illetlenségek egy egész sorozatát. Férfi nem nyújthatja kezét nőnek, sem idősebbnek, sem pedig olyannak, aki a társadalmi vagy a hivatali ranglétrán felette áll, mindig meg kell várni, amíg azok nyújtják a kezüket.

És íme még egy-két példa: nem illik bal kezet nyújtani, nem illik két kézzel megragadni a felénk nyújtott kezet, nem illik a kéz helyett egy vagy két újat nyújtani, sem a lagymatag, sem a túl erős kézfogás nem ajánlott, és az utolsó kitétel, ami 50 éve egy kicsit más jelentett, hogy kesztyűs kézzel sem illik kezet fogni, de akkoriban ugye teljesen más okból hordtunk kesztyűt.

Békével jöttem!

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, honnan ered az egyik legelterjedtebb köszönési forma, a kézfogás, illetve a kézrázás, akkor eleinte az volt a célja, hogy a felek bemutassák, békés szándékkal jöttek, nincs a kezükben vagy éppen a ruhaujjukban fegyver. A kézfogás egyébként már több ezer éve része az életünknek, a legelső ábrázolás Kr. e. 9 századból származik: III. Sulmánu-asarídu asszír uralkodó és Marduk-zákir-sumi babiloni király kézfogását örökítették meg egy domborműn, ami III. Sulmánu-asarídu trónját díszítette. Az első írásos emlékek az ókori Hellászból valók, a kézfogás Homérosz műveiben is rendszeresen feltűnik, és a bizalmat hivatott jelképezni. Ezt az üdvözlési formát a korabeli sztéléken, vagyis faragott kőtáblákon is gyakran látni, például a berlini Pergamon Múzeumban látható egy faragvány, amin két katona fog kezet egymással. A kézfogás tehát évezredek óta folyamatosan velünk van, és abban az időben, amikor még a hajbókolás is a kultúránk része volt, a megalázkodás nélküli üdvözlési formák közé tartozott. A kvékerek (a 17. századi Angliában alakult vallási közösség) szerint a meghajlás a társadalmi egyenlőtlenség egyik jelképe, a kézfogásnál viszont mindkét partner úgy érezheti, hogy egyenrangúak.

William Kidd, egy 19. századi brit természettudós 1892-ban pedig már arról írt, semmi nem mutatja meg jobban egy férfi vagy egy nő karakterét mint az, hogyan fog kezet. A Science Digest pedig 1958-ban feltette a kérdést, vajon milyenek lesznek az űrbéli emberek, hát persze olyanok, mint mi, és amikor majd megérkeznek, kézfogással üdvözölnek minket. És igen, a kézfogás a diplomaták és a politikusok eszköztárának egyik fontos kelléke, állítólag 1959-ben egy francia konzul busás kártérítést kapott, miután megsérült a keze, és sikerült bebizonyítania, hogy a kézfogás nagyon fontos politikai karrierje szempontjából. És íme egy érdekes szám: az amerikai elnökök állítólag 65 ezer emberrel fognak kezet évente, a csúcstartó Theodore Roosevelt, aki elnöksége egyik napján 8513 emberrel fogott kezet.

És micsoda balhé volt abból, amikor pár hónapja Donald Trump nem volt hajlandó kezet fogni Nancy Pelosival, a képviselőház demokrata elnökével, és arról is mennyi cikk született, amikor az elnök 2017-ben fél percen keresztül nem engedte el Emmanuel Macron kezét.

Persze Trump rendszeresen erőfitogtatásra használja a kézfogást, pedig az elnök hírhedten retteg a baktériumoktól, 1997-ben a kézfogást “az amerikai társadalom egyik nyavalyájának” nevezte, és azt mondta, minél sikeresebb és híresebb lesz valaki, ez a szörnyű szokás annál rémesebbnek tűnik. Később azt mondta róla, hogy barbárság, amitől náthát és “mindenféle dolgot” el lehet kapni, bár a megválasztása után leszögezte, politikusként elkerülhetetlen, és még a járvány idején sem hagyott fel vele, hasonlóan Bolsonaro brazil elnökhöz, aki most is látványosan kezet fog mindenkivel. A sok kézfogás egyébként Trump elődeit is nyugtalanította, Barack Obama egyszer viccesen azt mondta, a leghasznosabb tanács, amit George W. Bushtól kapott, hogy használjon sok kézfertőtlenítőt.

A kézfogás egyébként olyan szorosan része a kultúránknak, hogy sok helyen nehezen fogadják el, ha valaki nem hajlandó így köszönteni másokat: 2018-ban, amikor Svédországban egy muszlim nő nem fogott kezet egy állásinterjú alkalmával, hanem köszöntésként a szíve fölé tette a kezét, azonnal véget vetettek a beszélgetésnek, ő pedig később perre ment. Két évvel korábban óriási botrány kavarodott abból, hogy két muszlim fiú nem fogott kezet a tanárnőjükkel, mivel az ő kultúrájukban az ellenkező nemet nem szabad így köszönteni, de ugyanígy járt 2018-ban egy algériai női is, aki az ügyét intéző hivatalnokkal nem akart kezet fogni.

Szükséges rossz?

Tíz évvel ezelőtt, amikor éppen a SARS járvány miatt aggódtunk, az illemtan amerikai nagyasszonyáról elnevezett Emily Post Intézet vezetőjét, Daniel Post Senninget egyre többen kérdezték meg arról, hogyan illik visszautasítani a kézrázást. Akkor azt mondta, inkább mossunk utána kezet, mert rossz üzenete van annak, ha visszakozunk. Mostanra azonban változtatott a nézőpontján, és azt tanácsolja, nyugodtan mondjuk nemet, mert ezzel azt bizonyítjuk, hogy figyelmesek vagyunk, és fontos számunkra a másik fél (meg persze a saját) egészsége is.

Bármilyen ősi szokás is a kézfogás, ha a járványhelyzet évekig fennmarad, kikophat a kultúránkból. Már Thuküdidész görög történetíró is megfigyelte, hogy milyen gyorsan megváltoztatják a szokásokat az emberek, ha valami nagy veszély fenyeget, persze néha ehhez felülről kell jönnie az utasításnak. 1439-ben, amikor a pestisjárvány sújtotta Nagy-Britanniát, VI. Henrik betiltotta a puszit, és az angolok még azóta is szívesebben fognak kezet köszöntésként (ellentétben például a mediterrán országok lakóival). De van, amikor megy ez magától is, 1793-ban, amikor Philadelphiában sárgaláz tombolt, sokan maguktól visszakoztak attól, hogy kezet fogjanak. 140 évet előreugorva az időben, az 1920-as években az American Journal of Nursingben megjelent cikkben már írtak arról, hogy bizonyos fertőzések kézfogással terjednek, és azt javasolták, az emberek tegyék magukévá azt a kínai szokást, hogy üdvözléskor a saját kezét rázza meg az ember. 2015-ben pedig, ha csak hat hónapra is, de a UCLA kórházának intenzív osztályát kézfogásmentes zónának nyilvánították.

Járókelők üdvözlik egymást a koronavírus-járvány idején Ontarióban, Kanadában 2020. május 10-én

Járókelők üdvözlik egymást a koronavírus-járvány idején Ontarióban, Kanadában 2020. május 10-én

Fotó: Carlos Osorio / Reuters

Persze nemcsak a kézfogás van most veszélyben, más kultúrákban is léteznek olyan üdvözlési formák, amelyek fizikai érintkezéssel járnak. Hetekkel azelőtt, hogy a WHO bejelentette volna, hogy világjárvány van, a maori törzsek vezetői arra kérték az embereket, hogy ne gyakorolják a hongit. Az új-zélandi őslakosok találkozáskor a homlokukat és az orrukat érintik össze, ami fertőzés szempontjából talán még a kézfogásnál is rosszabb. A hongit 1918-ban, amikor a spanyolnátha Új-Zélandon is megjelent, egyszer már betiltották, de a járvány elmúltával újraéledt. A franciáknak pedig az arccsókról kellett lemondaniuk, és úgy tűnik, a járvány nagyon rájuk ijesztett, hiszen míg a veszélyhelyzet bejelentés előtt 61 százalék mondta, hogy nem mond le a pusziról, utána ez már csak hat százalék volt.

Miközben a kézfogás és a puszi kivezetése teljesen racionális döntés lenne, a pszichológiai szempontok ellene szólnak. Amikor az emberek nehéz időket élnek meg, akkor sokkal jobban ki vannak éhezve

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/eletmod/2020/05/24/illemtan_etikett_kezfogas_udvozles_jarvany/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Riportban mutogatta a 24.hu újságírójának lakcímét a Hír TV

Riportban mutogatta a 24.hu újságírójának lakcímét a Hír TV

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik, És vannak, akik az Indexet olvassák. Támogass te is! A …