Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 1986. szeptember 1-én a Magyar hanglemezgyártó Vállalat (MHV) monopóliuma végleg elveszett. A Hungarotonon kívül innentől kezdve más is kiadhatott hanghordozót, amire az akkor elfogadott sajtótörvény teremtett jogszabályi lehetőséget. Hogy a végső kapitulációt milyen fokozatos pártállami engedmények, illetve a magyar zenei élet képviselőinek miféle szervezkedései kényszerítették ki, arról a Nemzeti Emlékezet Bizottsága konferenciáján Csatári Bence, a NEB hivatalának tudományos kutatója beszélt.
Az MHV-nek már a ’60-as évektől terebélyes nemzetközi kapcsolatai voltak, ennek köszönhetően jelentős lemezexportot és -importot bonyolított, sok esetben a Kultúra Közvetítő Vállalat bábáskodása mellett. A Szovjetunió volt a legnagyobb felvevőpiac, a Neoton Família esetében az akkori szakma 100 ezres példányszámokról beszélt, noha írásos dokumentum sem erről, sem arról nincs, hogy Magyarország többi zenekarának hogyan fogytak kül- és belföldön a lemezei, sőt később a nemzetközi nagy kiadók sem számoltak el a zenészekkel. Erre vonatkozóan egyedül Bors Jenő, az MHV igazgatójának nyilatkozataiból lehet következtetni.
A hanglemezkiadás a kor hiánygazdaságának viszonyait és a szocialista tábor lepukkantságát tükrözte.
Az MHV Rottembiller utcai stúdiója finoman fogalmazva sem ütötte meg az európai mércét, de még a keleti táborban is sereghajtónak számított. Ez persze nem is volt csoda, hiszen az egykori Odeon mozi nézőterét alakították át stúdióvá. Miután azonban az MSZMP KB Titkársága 1982. november 1-jén határozatot hozott a vezető politikusok és a művészek szorosabb kapcsolatáról, azaz a könnyűzene felé történő óvatos nyitásról, e hátrány ledolgozására is lehetőség nyílt.
Erdős erős keze
Bors Jenő 1981. október 23-án az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya nevében úgy fogalmazott:
Mint eddig tettük, popzenei tevékenységünkben határozottan és minden bürokratikus akadályt félretéve reformokat kell végrehajtanunk a decentralizálás, a demokratizálás, a közreműködők megnyerésének irányába. Reformjainknak azonban az általunk választott terepen kell végigfutni, és nem azon, amit »kritikusaink« választanak.
E második kitétel vélhetően Sebők Jánosnak és Czippán Györgynek szólt, akik az Ifjúsági Magazinban, illetve a Magyar Ifjúságban gyakran kritizálták a korabeli lemezkiadást.
Jól jelzi a közeledés igényét a párthatározatnak megágyazó, sokat emlegetett 1981. márciusi tatai rocktanácskozás, illetve az Aczél György és Fejti György részvételével, a Budapest Sportcsarnokban megtartott Fiatal Művészek Első Találkozója is, ahol – mások mellett – Bródy János is felszólalt.
A pártállam ugyanakkor a közeledés kereteit vaskézzel jelölte ki, világossá téve, hogy kiket lehet és kiket nem lehet integrálni. A Fekete Bárányok hármasából például a Hobo Blues Band és a P. Mobil előtt szélesebbre tárták a megjelenés kapuját, a Beatricét azonban adminisztratív úton ellehetetlenítették, s az 1981 augusztusában fel is oszlott. Hasonlóan erős jelzést küldték 1983-ban a punkperek során azzal, hogy a CPG zenekar tagjait közösség elleni izgatás vádjával letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
1968. […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2024/09/27/mhv-szocializmus-studio-omega-marka-zenekar-reformok/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!