2021. szeptember 24., péntekMa Gellért napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 303,00 Ft | CHF: 328,00 Ft
2021.09.24. Gellért Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 303,00 Ft | CHF: 328,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Kitárta nekünk ölét az arisztokrata dáma

Hirdetés

Kitárta nekünk ölét az arisztokrata dáma

Claudio  mondja:

Rómában születtem, tőrőlmetszett romano voltam, de már harmincöt éve Milánóban élek, milanesének vallom magam. Róma rád zuhan, brutálisan maga alá temet, szinte megfojt, olyan, mint egy közönséges céda, aki ha kell, ha nem, a tied akar lenni. Nem menekülhetsz előle, így vagy úgy maga alá gyűr. Milánó finom, rejtélyes, cizellált nagyúri dáma, kinek szándékát csak hosszú évek alatt tudod kiismerni. Milánó meghódítása időigényes vállalkozás. A dáma arcát, bájait nem könnyű kiismerni, meg kell dolgoznod azért, hogy az arcát eltakaró finom csipkét fellebbentsd. De ha fellebbentetted, és elnyerted a hölgy kegyeit, örökre magához láncol. 

Claudio nem az a tipikus Airbnb-házigazda. Számára szenvedély, nem pedig – kizárólag – pénzkereseti lehetőség a szobakiadás. Ha csak a pénzért csinálná, nem jelenne meg fél órával a beköltözésünket követően (Via Leone Pancaldo 8, VII. emelet) szobánk ajtajánál – diszkréten kopogtatva –, és nem javasolná, hogy induljunk el a vezetésével városnéző sétára.

Miért is ne?

Hirdetés

Ám alighogy kikanyarodunk a Viale Regina Giovannára, rámutat a Panarello cukrászda portáljára.

Ide most bemegyünk.

Nem kérdezi, hogy be akarunk-e menni, hanem kijelenti. És nemcsak bemegyünk, hanem megisszuk az eszpresszót, eszünk cannoncinót, ezt a mandulakrémmel töltött, porcukorral behintett miniatűr ágyúcsőre (cannoncino ágyúcskát jelent) utaló csodát. Claudio kontójára.

– Na, milyen volt? – kérdi, ám mielőtt válaszolhatnánk (hiszen nyilvánvalóan ízlett), befordulunk a sarkon, és elindulunk a Corso Buenos Airesen, majd áthaladva a Porta Venezia kapuja alatt máris megérkezünk a Piazza Cavourra, az egységes Olaszország atyjaként is emlegetett Camillo Bensóról, azaz Cavour grófjáról elnevezett térre.

IMG 5116

Fotó: Gáll Anna / Index

Ami a Quadrilatero della Moda, a Divatnégyszög egyik csúcsa. Apropó, szeptember 21. és 27. között lesz a Milan Fashion Week, az a hét nap, amely megrengeti a divat világát. Claudio talán ezért is figyelmeztet:

Egyvalamire vigyázzatok: csak kívülről nézegessétek a kirakatokat, a Hugo Bosst, a Calvin Kleint, a Versacét, az Armanit, a Jimmy Choo cipőket, a Balenciagát, a Stella McCartney-t, a Guccit, a Burberryt, a Zengát, be ne menjetek, mert elájultok az áraktól.

Megfogadjuk, ezért nem ájulunk el, csak a szívünk facsarodik el. Nem is annyira az enyém, mint Anna lányomé. A Quadrilatero della Moda egy lépéssel Párizs, a Champs-Élysées előtt halad, annál nincsen frissebb divat, mint amit itt látunk a Piazza Cavour és a Piazza della Scala közötti néhány hektáros területen. Azért egy újabb kávéra és fagylaltra betérünk egy kívülről méregdrágának tűnő presszóba, de a fekete itt is másfél euróba kerül, a fagylaltnak pedig két és fél euró a gombóca, és az a gombóc akkora, mint egy kisebbfajta görögdinnye.

Aztán mire észbe kapnánk, máris ott állunk a világhírű Scala előtt, amely feleakkora, mint a mi Operánk az Andrássy úton. Claudio mondja is a lényeget:

A Scalának nem a külseje a fontos, hanem ami belül van. Kívülről fel sem tűnne, hogy a világ legmenőbb operaháza. Éveken keresztül bérletem volt a Scalába…

Khm… Nekem meg a BKV járataira, amíg el nem értem azt a kort, amikor már nem kell jegyet váltanom.

A Piazza della Scala közepén Leonardo de Vinci szobra magasodik. A zseniális polihisztor (festő? feltaláló? anatómus?) tizenhét évig élt Milánóban, harmincéves korától negyvenhét éves koráig, és talán leghíresebb alkotása, Az utolsó vacsora (La ultima cena) is Milánóhoz köti, hiszen Ludovico Sforza herceg megbízásából festette Krisztust és az apostolokat a Santa Maria delle Grazie kolostor falára.

Claudiónak persze Leonardóról is van sztorija. Nem  is titkolt felháborodással a  hangjában mondja, hogy 

amikor Emmanuel Macron francia elnök itt járt Milánóban, volt képe kijelenteni, hogy Leonardo munkássága a francia kultúra szerves része, sőt Leonardo tulajdonképpen francia. Elkezdte mondani, hogy a művész 1517-ben I. Ferenc király meghívására Franciaországba költözött. Ami sajnos igaz, amint az is, hogy kapott a királytól egy nyolcszobás kastélyt és fejedelmi életjáradékot, amit azonban csak két évig élvezhetett, mert 1519-ben meghalt. De ettől még nem lett francia.

Mire ezt végigmondja, máris benn vagyunk a Galleria Vittorio Emanuele II-ben, a földkerekség leghíresebb, legmenőbb passzázsában, amely összeköti a Piazza della Scalát a Piazza del Duomóval. A galéria Milánó egyik jelképe – van még néhány, például a Madonnina, aztán Az utolsó vacsora, de lehetne a San Siro is, ízléstől függően –, az egységes Itália első királyáról kapta a nevét, Giuseppe Mengoni tervezte 1861-ben, 1877-re készült el, és valóban lenyűgöző. Az árak (Prada, Guess, Borsalino kalapszalon stb.) úgyszintén.

IMG 5266

Fotó: Gáll Anna / Index

– Na, most bemegyünk a Camparinóba! – jelenti ki Claudio ellentmondást nem tűrő hangon, így hát bemegyünk a Camparinóba. Ahol főleg Camparit lehet kapni (minő meglepetés), de kávét is, és felhörpintjük a nap harmadik feketéjét. A klasszikus art nouveau stílusú bárt az Andrássy úton is el tudnám képzelni.

A Madonnina árnyékában

Aztán eláll a szavunk, földbe gyökerezik a lábunk, kis híján elalélunk az ámulattól. Tudniillik kilépünk a Piazza del Duomóra, és ránk zuhan a világ legszebb épületének látványa. Tudom, a szépség szubjektív kategória, különben is, de gustibus non est disputandum, mégis, nálam a dóm veri a Notre Dame-ot, a Sagrada Familiát, és még a Szent Péter-bazilikát is. Pedig utóbbit maga Michelangelo tervezte.

Mintha brüsszeli csipkéből készült volna a monumentális épület, amelynek tetején ott aranylik a Madonnina, amelynek nevét nekünk, futballőrülteknek az AC Milan és az Internazionale városi rangadója, a Derby della Madonnina őrzi.

Na, gyerünk, már nincs idő felmenni a toronyba, későre jár, inkább bemegyünk a Rinascente áruházba, és a tetőteraszon iszunk egy üdítőt!

– adja parancsba Claudio, és nincs mit tenni, már vonulunk is felfelé a mozgólépcsőn.  A tetőterasz egy szinten van a  dóm  felső részével, ha kinyújtom a karom, az a benyomásom, hogy meg is érinthetném valamelyik márványcsipkét. (A márványra később még visszatérünk.) Persze ez nem igaz, köztünk van a tizenöt méter széles utca, meg a nyolcvanméteres mélység. De akkor is lélegzetelállító a látvány.

Bevágok egy raviolit, Anna egy pizza margheritát – az ára közlésétől kegyeleti okokból eltekintek –, aztán irány a földszint, majd a Castello Sforzesco, a Sforzák kastélya vagy inkább erődítménye.

IMG 5162

Fotó: Gáll Anna / Index

Ez már hamisítatlan reneszánsz, semmi márványcsipke, semmi légies könnyedség, inkább robusztus erő. És barnás színű téglák. Francesco Sforza építtette, Milánó hercege, Ludovico apja. Az egyik helyiségben ott látható a Pietà. De nem ám a mindenki által ismert, a 24 éves Michelangelo által megfaragott, a Szent Péter-bazilika egyik mellékhajójában található, hanem a Rondanini Pietà, az agg Michelangelo műve. A művész 1552-től 1564-ig, gyakorlatilag a halála napjáig dolgozott rajta, így nem kevesebb mint 65 év van a két Pietà, a két mestermű között. Nekem az utóbbi tetszik jobban, az első túl tökéletes. A Rondanini durvább, keserűbb, már-már absztraktnak mondható, és hatásosabb. Egy 89 éves, már mindent látott és megtapasztalt aggastyán életbölcsessége sugárzik belőle.

Két nappal később visszamegyünk Claudióval a Dómhoz, találkozónk van Carolina Lucacciónival, a Veneranda Fabbrica del Duomo di Milano, a Milánói Dóm Tiszteletre Méltó Karbantartó Gyára egyik vezető tisztségviselőjével.

Ahol véget ér a Vatikán hatalma

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2021/09/15/kitarta-nekunk-olet-az-arisztokrata-dama/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Ezt a kérdést sokan felteszik: A bűnöző bűnöző marad?

Ezt a kérdést sokan felteszik: A bűnöző bűnöző marad?

Sajnos (vagy nem sajnos) a megkönnyezést nem lehet megúszni, nekem legalábbis nem sikerült a Karlovy …