Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Tavaly decemberben kezdődött el egy új korszak a filmtörténelemben, idén pedig a lehető legszívfacsaróbb módon zárult le. Meglehet azonban, hogy sokan nem lesznek elégedettek azzal a befejezéssel, amit Jon M. Chu elénk tár a Wicked: For Good filmben. Tudvalevő, eredetileg nem lett volna két részre szedve a történet, de remek döntés volt, hogy ezt megtették. Hatalmas ívet járnak be a boszorkányok mindkét filmben, de egyszerűen lehetetlen lett volna egy alkotásba sűríteni mindazt, amin keresztülmennek – és persze senki nem akart volna végigülni egy közel öt órás filmet.
Utazzunk kicsit vissza a Wicked első részéhez, aminek végén Elphaba (Cynthia Erivo) szembenéz végzetével, vagyis a ténnyel, hogy Óz népe nem képes mást látni benne, kizárólag a Gonosz Nyugati Boszorkányt. A katartikus végkifejlet – amit a Defying Gravity című dal végén hallható ikonikus csatakiáltással zár – kettős erővel bír. Ugyanis attól a pillanattól búcsút kell mondania régi énjének, akit leginkább áldozatként, szenvedő félként láthatott a néző. Abban a csatakiáltásban született meg Elphaba, aki kötelességének érzi, hogy megmentse Óz Birodalmát a varázsló hazugságaitól. Ebben nincs egyedül, pedig látszólag ez a lehető legmagányosabb feladat. Glinda (Ariana Grande) a háttérből támogatja, miközben ő maga is küzd a saját démonjaival, hiszen kezdetben ő a filmtörténet egyik legnagyobb pick-me girl-je, akit a külső megerősítés és mások figyelme éltet.
Miután Elphaba elsuhan a seprűjén, mindketten magukra maradnak, és tulajdonképpen ebben a magányban tapasztalják meg igazán, mennyire nagy szükségük van egymásra. A Wicked teljes története nem kizárólag Elphaba vagy kizárólag Glinda fejlődéstörténete, hanem kettejük barátságának gyönyörű lenyomata.
Cynthia Erivo és Ariana Grande a Wicked második részében sem okoznak csalódást a közönségnek. Hangjukkal ismét elvarázsolnak, színészi játékuk pedig már a film első negyedében könnyre fakasztja az embert. Rögtön az elején megértjük mindkettejük alapvető dilemmáját: Elphaba meg akarja menteni az állatokat, akik menekülni kényszerülnek Ózból; míg Glinda igyekszik megnyerni és lelket önteni Óz népébe, miközben mardossa a lelkiismeret furdalás, amiért belemegy Madame Morzalom játékába. Együtt kellene lenniük, hiszen mindketten tudják, ketten legyőzhetetlenek lennének – ám ez egyelőre lehetetlen.
Küzdelmeiket végigkövetve egyre csak annak szurkolunk, találjanak végre újra egymásra, hiszen az lenne csak az igazán boldog befejezés. De persze erre szinte esélyük sincs, ugyanis már mindketten belekeveredtek saját dilemmájuk örvényébe, amelynek ugyan néhol összeérnek hullámai, de végül mindig elszakítja őket egymástól. A második filmben felvillan a halvány remény arra, hogy Elphaba a Varázsló oldalára álljon, annak fejében, hogy az állatok visszakapják hangjukat és szabadságukat, így mindenkinek teljesülhet a vágya. Egyességükkel persze még több csontváz borul ki a szekrényből, ismét arcul vágja Elphabát és Glindát is a valóság, miszerint mindkettejüket az orruknál fogva vezetik.
Mikor össze tudnának kapaszkodni közös vívódásaikban, hogy majd aztán mindent helyre hozzanak Ózban, ami elromlott, jön a karakter, aki annak esélyét is megalapozza, hogy a boszik barátsága […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!