Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Boltokban Csatári Bence Kóbor – Az utolsó interjú című kötete. A vaskos (442 oldalas) könyv az Omega énekesével egy esztendőn keresztül folytatott, kétszáz hasznos órányi beszélgetés lenyomata. Szubjektív rocktörténet, amely Kóbor János halálával megmásíthatatlan forrásmunkává vált.
Kezdjük a külcsínnel. A borítót Oláh Gábor tervezte, Szalay Zoltán Kóbor Jánosról készült portréját felhasználva. A tipográfia színeiben, hangulatában tökéletesen illeszkedik az Omegához, a zenekar nagy korszakainak (hard rock, space rock) képi világához. Maradva a képeknél, de már a belbecset szemlélve, Bálint Csaba, a Rockmúzeum vezetője a szöveghez méltó képanyaggal gazdagította a Helikon Kiadó kötetét.
Amely kötet alapvetően monográfia, amennyiben Kóbor János életrajzát mutatja be, ugyanakkor rocktörténet, tudniillik Mecky élete 1962-től – ekkor nevezték el a zenekart – összeforrt az Omega sorsával. Mindörökre, tudniillik Kóbor János 2021. december 6-án befejezte földi életét, s átlépett az öröklétbe.
Ennek lenyomata érződik Csatári Bence szerkesztési alapvetésében, hogy a Szentírást követő fejezetekre tagolja munkáját, úgymint Ótestamentum, Újtestamentum, illetve a Teremtés előtt fejezet az Omega előtti időkről mesél.
Csatári Bence újságíró, Dr. Csatári Bence történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tudományos kutatója. Az újságíró részletekbe menő, időrendben lefolytatott interjút készített az énekessel, míg Dr. Csatári az alfejezetek közé történelmi összefoglalót írt, hogy képbe helyezze az ifjabb olvasókat, akiknek bizony vajmi keveset, netán semmit sem jelent az új gazdasági mechanizmus, vagy a moszkvai, majd a Los Angeles-i olimpia bojkottja.
Az újságíró gigászi munkát végzett, amikor megalkotta az interjú szövegét. Mert bizony az élőbeszéd írottá stilizálása nem gyerekjáték. Nem sokat segít, ha beírja valaki az elhangzottakat, mivel azt teljességgel át kell fogalmazni, s nem segít a mesterséges intelligencia sem, amely hellyel-közzel pontosan rögzíti a szöveget, azonban azt kizárólag a riporter tudja, mit is akart mondani pontosan az interjúalany. A AI tanulhat, tanulhat és tanulhat, de sosem fogja tudni. Amivel pedig kiegészíti a szöveget, arra a nyilatkozó nem bólint rá beleegyezően.
Fontos a bevezető rész, amelyben a szerző a zene univerzális misztikumát taglalja, hatását, amit a világon bárhol, bármikor élő emberre gyakorol, gyakorolt. Mint az Omega zenéje. A szocialista táborban, s a szabad világban egyaránt. Mégis arról az évtizedről, amikor az Omega az év 365 napjából 200-250-et Nyugat Európában töltött, az ott elért elképesztő sikerükről makacsul hallgatott a honi sajtó. Erről Csatári Bence könyve, no meg Mihály Tamásé és Molnár Györgyről, Benkő Lászlóról szóló kötetek mesélnek.
Az Omega legénysége, jóllehet nyugaton hihetetlen sikert aratott mindvégig megmaradt magyarnak, hiába töltötték életük egy szakaszának nagyobb részét odakint. Miként magyar volt Kóbor János minden sváb felmenője – derül ki az 1962. szeptember 23-át megelőző személyes történetekből. Az 1962-es dátum, amikor az Omega először lépett fel e néven.
Beat vs. táncdal
Kevésbé köztudott, hogy Koncz Zsuzsa az Omega énekesnőjeként kezdte 1963-ban, az előző évi Ki mit tud?-os szereplését követően. Noha az 1966-os, első Táncdalfesztiválon megjelent a beat (Atlantis: Jól érzem magam, Metro: Mi fáj), sőt az Illés második lett a Még fáj minden csókkal – amiért kaptak a fejükre a „szaksajtótól”, az Omega nem indult a fesztiválon, mivel úgy érezték, ott nincs helye a beatzenének. Jóllehet az 1963-as Nemzeti Sportcsarnokban rendezett KISZ amatőr zenei fesztiválján a közönség megdobálta a Benkó Dixieland Band-et, jelezve, hogy az ő zenéjük a beat. Ráadásul a Légy jó kicsit hozzám hallatán, ’66-ban az Omega zenészeiben megerősödött a meggyőződés: a műfaj nyelve az angol.
Az együttes első vízválasztó éve 1967, amikor is a tagság végzett a Műszaki Egyetemen, többen a civil hivatás mellett döntöttek, maga Mecky is vacillált, ám mivel hosszú haja miatt nem alkalmazták építésznek, a zene mellett voksolt. Ekkor már Molnár György, Mihály Tamás és a zeneszerző Presser Gábor a profi Omega tagjai. A zenekar kísérte Zalatnay Saroltát a Táncdalfesztiválon, aki nyert a Nem várok holnapig-al, melynek hangszereléséért Presser is díjat kapott.
Elindult minden idők legsikeresebb magyar zenekarának karrierje.
A rock szülőhazájában
Méghozzá olyan karrier, amit maguk a muzsikusok építettek, méghozzá követendő példa híján, nem létezett ugyanis menedzsment a szocializmusban. 1968-ban a londoni Marquee klubban látta őket a Cream két tagja, Eric Clapton és Ginger Baker. Négynapos szünetük alatt stúdióba vonultak, ahol előttük a Led Zeppelin és Joe Cocker dolgozott, hogy felvegyék életük első nagylemezét. A beat, a rock hazájában. Erdős Péter őrjöngött: Ki engedte meg ezeknek, hogy lemezt csináljanak? Már várt rájuk a repülőtéren, hogy az angliai előtt kijöjjön a magyar korong. Az első beat nagylemez, amelyen egyetlen előadó muzsikál.
Csatári Bence kendőzetlen nyíltsággal közli: a Nem tilthatom meg erősen hajaz Hendrix Foxy Lady-jére. Kóbor János pedig elmeséli, hogy a kinti koncerteken a közönség a zenei kiállás után együtt énekelte a refrént: „Foxy Lady”.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!